Zelmo a Zenehalgatás.blog.hu készítőjével összefogva készült egy rövid interjú az általunk nagyrabecsült Sergeant Thunderhoof zenekarral! Olvassátok és hallgassatok Zenét!

Nico: Sziasztok! Először is köszönjük az interjút! Kezdjük rögtön az elején. Mi indított el titeket anno a zenélés útján?

Dan: - Mindig is érdekelt a zene, már gyermekkorom óta, de 15 éves koromig fel sem merült bennem az ötlet, hogy egy zenekar tagja legyek. Tinédzser koromban tipikus szorongásos időszakot éltem át, és tudtam, hogy bővítenem kell a baráti körömet. Tehát egy zenekarhoz való csatlakozás sokkal inkább egy eszköz volt a cél elérése érdekében. De az első élménytől kezdve, amikor beleénekelhettem egy mikrofonba, máris megfertőződtem. Immár közel 30 éve játszom különféle zenekarokban, és egyszerűen imádom.

Nico: A zenéteket és a szövegeiteket hallgatva, úgy érzem, hogy kitaláltatok egy teljesen új világot, egy teljesen egyedi történettel. Ezt kifejtenétek?

Dan: - Szerintem ebben a bandában valamilyen formában mindenki szereti a fantasyt és a science fictiont. Egyszerűen logikus lépésnek tűnt, legalábbis számomra, hogy minden szöveget és témát valamilyen alternatív valóságra alapozzak. Nekem személy szerint elegem volt abból, hogy a művészek megpróbálnak valamiféle személyes politikai véleményt megfogalmazni, szóval a saját zenei világunkat kiterjesztve rengeteg alkotási teret nyerek anélkül, hogy belefásulnék saját önigazságomba.

Zelmo: A lemezek közül a Zigurat és a Terra Solus még a hagyományos doom irányába húzott, lényegesen sötétebb itt a tónus, mint a Ride… és a Veil lemezeken. A következő milyen lesz?

Dan: - Nem hiszem, hogy valaha is szándékosan arra törekedtünk, hogy lemezeinket egy bizonyos módon készítsük el. Ott és akkor éppen az jött ki belőlünk, ami. Jelenleg a következő lemezünk dalainak megírásán dolgozunk, és ezek a nóták egyelőre kicsit progresszívebben szólnak, mint az előző albumaink. De ez mind megváltozhat még. Utolsó lemezünk, a This Sceptred Veil a Covid időszakában jelent meg. Tehát egyértelműen dühösek voltunk, depressziósak, ingerültek, szomorúak, eltűnődők. Legalábbis szerintem ez tükröződik leginkább abban a zenében. Talán a következő egy kicsit boldogabb lesz? Haha.

 

Nico: Készült egy lemezetek a Howling Giant-el. Nagyon izgalmasnak találom ezt a fajta koncepciót! Annak a történetnek lesz folytatása? Esetleg újra a HG-el, vagy egy teljesen más zenekarral?

Dan: - Amikor eredetileg megkeresett minket a Ripple, hogy készítsünk egy megosztott nagylemezt a Howling Giant-tel, be kell vallanom eleinte nem nagyon érdekelt az egész. Úgy értem, nem igazán látom értelmét az osztott nagylemezeknek. Haha! Valószínűleg attól tartottunk, hogy kilóg majd a lóláb a diszkográfiánkban, mivel erre nagyon kényesek vagyunk. De meghallgattam a HG-t, és egyértelmű volt, hogy hasonló tematikus ambícióink vannak. Ezért támadt egy ötletem, hogy koncept lemezt csináljunk belőle, és elkezdtem online csevegni velük. Azt javasoltam, hogy mindketten egy teljes bakelit oldalt töltsünk meg egy-egy felvétellel, és azonnal lelkesek lettek. Aztán az egyik srác a HG-ben említette ezt az ősi mesét két hadakozó kardkészítőről, és nagyon bejött nekem a téma. Tetszett az ötlet, hogy magamra véve Muramasa személyiségét némi emberséget, logikát és értelmet vigyek egy olyan karakterbe, akit általában törvényszegőnek tekintenek. Ez egy nagyszerű lemez, nagyon büszkék vagyunk rá. És örömmel látom, hogy amióta megcsináltuk ezt a lemezt, rengeteg nagyon hasonló megosztott nagylemez született más bandáktól, akik azonos koncepciót alkalmaztak. Azt hiszem, a Sergeant Thunderhoof és a Howling Giant volt az első, akik ezt rendesen megcsinálták. Bár lehet, hogy tévedek!

 

Zelmo: Úgy tudom a tagság a kezdetek óta együtt van, ritka dolog ez manapság, amikor olyan sok a tagcsere. Minek köszönhető az összetartás?

Dan: - Nos, az első és legfontosabb, hogy mindannyian barátok vagyunk. Daz, Jim és én egy bandában játszottunk 2000-től körülbelül 2005-ig. Mindannyian együtt jártunk iskolába. Körülbelül 15 éve ismertem meg Markot, mivel egy cimborám barátja volt, akivel korábban lemezboltokban dolgoztam. A zenekarának szüksége volt egy beugró énekesre. Így a Sergeant Thunderhoof alapvetően csak ürügyként szolgált, hogy a barátok találkozzanak, megigyanak egy sört, zenéljenek egy kicsit és jól érezzék magukat. Most egy olyan szakaszban vagyunk, ahol a bandában mindenki szereti az alkotómunkát, a felvételeket, a páratlan élő fellépések sorát. Nem törekszünk semmiféle sikerre. A legfontosabb számunkra, hogy nekünk most ez a társasági életünk. Hetente egyszer találkozunk a fiúkkal, lehetőségünk nyílik arra, hogy kiengedjük a gőzt, rágódjunk az életünkben zajló eseményeken, és ha szerencsénk van, időnként kipattintunk magunkból egy tisztességes nótát. Azt hiszem, nehezen tudnánk folytatni, ha valaki a bandából úgy döntene, hogy kilép, vagy feldobja a pacskert.

Zelmo: Zenéteket hallgatva mindenki hosszú hajú, tipikusnak nevezhető rockzenészeket képzel el maga előtt, ehhez képest a gárda tök normális kinézetű, mintha egyetemi tanárokból állna, nem az a kifejezett rocker banda. Nem kötelező beállni a sorba?

Dan: - Elég gyerekes ez az egész, nem? Sok nagy bandával találkoztunk és játszottunk együtt, akik megfelelnek azoknak a kritériumoknak, hogy rocksztárként nézzenek ki és úgy is viselkedjenek. Nekik jól áll. De ezek nem mi vagyunk. Nem vádolhatnak minket azzal, hogy megpróbálunk megfelelni annak, amit a hallgatók vagy az iparág elvár egy heavy rock együttestől. Túl vagyunk rajta, hogy törődjünk az ilyen dolgokkal. 40 év körüli, enyhén kopaszodó férfi vagyok, vörös hajjal. Soha nem leszek rocksztár! Haha.

Zelmo: Sergeant Thunderhoof – Már magában ez a név egy adag humorérzéket feltételez a hallgatótól, amire a grimaszoló zenekari fotók is ráerősítenek. Félig-meddig paródiazenekar a Hoof?

Dan: - Nem, mi határozottan nem vagyunk paródiazenekar. Nagyon komolyan vesszük a zenét. Az egyetlen dolog, amit nem veszünk komolyan, az saját magunk. Szó szerint nem törődünk magunkkal. Azt hiszem, pont ez az oka annak, hogy a zenekart Sergeant Thunderhoof-nak hívják. Azért vagyunk benne, hogy ezt a karaktert, ezt a zenei világot, ezeket a témákat és koncepciókat szolgáljuk. Itt nem a tagok egyéni személyiségéről van szó. Azt hiszem, egyesek néha kicsit megdöbbennek, amikor meghallanak minket, mert arra számítanak, hogy megint egy átlagos, unalmas, régi stoner rock zenekar énekel a füvezésről és a sörivásról. Gyakorlatilag komplett elbeszélések zajlanak az összes zenénkben! Valójában minden albumunkon egy a kezdetektől átívelő történet fut át, ami előtört a fejemből, és a szövegeinken keresztül megpróbáltam átadni. Bár szerintem még senki sem jutott a közelébe ezek megfejtéséhez. Vagy csak talán senki sem törődik velük annyira, hogy zavarja a dolog!

Nico: Ha egy tündér megadná nektek a lehetőséget, hogy bárkit megkérdezhettek bármiről, legyen az halott, élő, vagy kitalált személy, mi lenne az?

Dan: - Nem is tudom, mit válaszolhatnék erre! Talán visszamennék a bibliai időkbe, és megkérdezném Jézus Krisztust, nem tudná-e kedvesen eltüntetni a lábujjaim ízületi gyulladását. Bár belegondolva elég önző ötlet. Megkérdezhetném Jézust, megadná-e Ronnie James Diónak a halhatatlanság képességét, mert piszkosul hiányzik nekem.

https://www.facebook.com/sergeantthunderhoof

 Köszönjük szépen az interjút! Ha esetleg kihagytunk volna valamit, akkor azt egy új interjúban megkérdezzük!

Nézzetek rá a Zenehallgatás blogra, mert Zelmo nagyszerű albumokról beszél, nem csak Stonereknek!