A Montreali Mooch zenekar most októberben jött ki az új albumával a Wherever It Goes-al. Az erős blues alapokon nyugvó muzsikát játszó zenekarral készült egy interjú. Olvassátok!

Mit jelent a Mooch kifejezés, illetve ti mire használjátok?

Ben: A MOOCH kifejezést gyakran használják arra, hogy valaki állandóan kölcsönkér, legyen szó ételről, pénzről, felszerelésről stb. Ez egy becenév volt, amelyet a banda kezdeti időszakában adtak, hogy leírja viselkedésünket opportunista, takarékos emberekként.

A zenétekben sok különböző szál keveredik, a klasszikus rock hatásokon túl még soult/gospelt (?) is hallani egy-egy énekdallamban. Mindez tudatos a részetekről?

Julian: Mindannyiunknak egyénileg elég széles zenei ízlése van, amely nem korlátozódik csak a „rock” zenei műfajra. Bár részünkről nincs tudatos törekvés, hogy többféle stílust beépítsünk zenénkbe, igyekszünk nem szabni  korlátokat magunknak a műfajok tekintetében; és mivel sokféle stílust hallgatunk, úgy tűnik, ezek természetesen jönnek ki belőlünk. A vokális harmóniák az általunk hallgatott zenékben elterjedt elem, legyen szó soul/R&B vagy olyan rockbandáktól, mint az Alice In Chains, így ez természetesen visszatükröződik saját zenénkben is.

Az első lemez, a 2020-as Hounds még szinte teljesen a The Doors nyomdokán haladt. Mit jelent számotokra ez a zenekar? Honnan ez az erős kötődés, hiszen az ő korszakukban ti még nem is éltetek. Egy mai fiatal hogy tud rákattanni a régi zenékre?

Ben: Amikor az elején próbáltam megtalálni a hangterjedelem, nagyon vonzódtam Jim Morrison hangjához és stílusához. Számtalan órát töltöttem az autóban, hallgattam a Doors-t és énekeltem a dalaikat. Még mindig van egy CD-gyűjteményem, ami talán segített áthidalni a generációk közötti szakadékot, bár a Doors annyira időtlen, hogy még mindig eléggé kering a mai popkultúrában. A HOUNDS Ep felvétele a sivatagban, határozottan ennek  az időszaknak a tökéletes lenyomata.

 

Az új album lényegesen sokoldalúbb elődjénél, még egy bendzsós country folk nóta is felkerült a végére. Erről mondanátok valamit?

Julian: A Hounds gyártása során tudatosan törekedtünk egy olyan album létrehozására, amely tükrözi a zenekar 3 tagú élő hangzását. Így ennek eredményeként nagyon kevés volt a gitár overdub, és a produkció nyersebb és lecsupaszítottabb volt. Az új albumon egyszerűen nem szabtunk korlátokat magunknak a dalok elrendezését illetően.

Alex: Hozzáteszem, hogy ez valóban tükrözi a személyes életünk pillanatát és azt, hogy hova fejlődtünk zeneileg. Ez valójában csak a csúcspontja volt annak, ahol tartunk, és a lemez nevéhez fűződik. Az első alkalommal egy bizonyos módon mutattuk be zenénket, a második alkalommal egy másik útra léptünk, mert az éppen a leginkább megfelelt ennek a különleges dal gyűjteménynek. Mindig fejlődünk, de hűek akarunk maradni az érzésekhez, amelyeket éppen az adott időben érzünk a zenével kapcsolatban.

 

Nagyon kíváncsi lennék, hol készült a The Start videó, melyik az a repülőtér, ahol a várakozók egy fókát kergető jegesmedve társaságában tölthetik az időt. Jó ötlet volt itt forgatni!

Ben: A „Start" című videót a Yellowknife repülőterén, a Kanada északnyugati területén, a Northwest Territoriesben forgattuk. A Folk on the Rocks fesztiválon játszottunk Yellowknife-ban, és megállapodtunk abban, hogy fellépünk a repülőtéren a fesztivál népszerűsítése érdekében. Előadásunk után lehetőségünk nyílt néhány vicces felvétel készítésére, amint hülyéskedünk a repülőtéren.

Alex: Ez kétségtelenül egy olyan lehetőség volt, amit megragadtunk, egy nagyon pillanatnyi hangulat, és úgy érezzük, hogy ezt a spontaneitást tényleg érezteti maga a videó is. Igazán vad kaland volt, nem olyasmi, amit minden nap megtehetünk!

Mi volt az életetek meghatározó pillanata, amikor azt mondtátok magatoknak: "Zenélnem kell"? Melyik együttes vagy album hozta ki belőletek ezt?

Julian: Mindig is szerettem a rockzenét. Gyerekként rengeteg zenével találkoztam a családom révén, de az egyik meghatározó pillanat számomra az volt, amikor felfedeztem a Metallica-t. Kiskamaszként állandóan néztem a „Live in Seattle, 1989” koncertet; és látni egy ilyen lenyűgözően ütős előadást élőben az volt az, ami arra késztetett, hogy azt mondjam: 'Ezt nekem is meg kell csinálnom!'.

Ben: A Guitar Hero III játékkal nőttem fel, és nagyon jó lettem benne. A szüleim azt mondták, „miért nem játszol inkább igazi gitáron?” Ez nagyszerű ötlet volt, és nagyon gyorsan beleszerettem. Emlékszem, amikor a Back in Black-et hallottam a nagybátyám autójában, azt gondoltam: „Ez nagyon menő”! Ezek a pillanatok indítottak el az úton, hogy rockzenész legyek.

Alex: Apám professzionális zenész volt, és ez nagy része volt az életemnek. Az ő fő hangszere a gitár volt, ezért először azt próbáltam ki, de nem igazán illett hozzám. Egyszer említettem, hogy dobon szeretnék játszani. Az első ütésnél beleszerettem, azonnal éreztem a kapcsolatot köztem és a dobcájg között. A zenekar, amely meghatározta a dobos karrierem, a Led Zeppelin volt, különösen miután láttam a „The Song Remains the Same” koncertet élőben.

Mi volt a legkellemetlenebb élmény, amit színpadon átéltetek?

Julian: A legrosszabb fellépés egy 2 órás feldolgozásokat tartalmazó koncert volt, amire az első zenekarommal kaptunk megbízást, 15 éves koromban. Körülbelül 25 dal szerepelt a listán. Nagyon felkészületlenek voltunk, abszolút katasztrófa volt. Lehet, hogy néha-néha hibázom egy hangot, vagy előfordulnak bizonyos technikai malőrök, de egyetlen fellépés sem ér fel ezzel a konkrét koncerttel, ami a kellemetlenség szempontjából volt a legrosszabb.

Alex: Kétségtelenül egy középiskolai zenekari versenyen történt, ahol néhány dal után az egész dob szett szétesett. Próbáltam nyugodtnak maradni, folytattam, közben hiányzott  néhány taktus, mialatt megpróbáltam megjavítani a dobpedált, egy idő után már csak rugdosni tudtam a lábdobot. Végül az egész dob szett egyszerűen leesett a színpadról. Horror volt! Mindez fel is lett rögzítve. Még mindig megvan a DVD.

Ha egy tündér lehetőséget adna neked arra, hogy bármilyen témában bárkit megkérdezhess, legyen az élő, halott vagy kitalált, mit kérdeznél?

Julian: Megkérdezném Donn Landee-től, hogy hogyan érte el Alex Van Halen dobhangját a Van Halen II albumon.

Alex: Mindenképp megkérdezném Kurt Cobaint, mi is történt valójában a halála éjszakáján.

Köszönjük az interjút! 

https://www.facebook.com/moochmusicofficial/