A Nebula ott volt, amikor a Stoner rock kezdett kifejlődni! Nem a születésénél, hanem a gyerekkoránál. Eddie Glass gitáros segédkezett még egy-két Fu Manchu album megírásában, de aztán lelépett és Ruben Romaro dobossal elkezdték felépíteni a Nebulát. Szóval a Nebula kulcsfontosságú abban, hogy megismerjük a Stoner rock érzést. 

 

A Nebula mindig is kacérkodott az psychedeliával és egy kicsit elvontabb, kisérletezősebb irányba kezdék tolni ezt a szekeret. Az új albumon a Transmissions From Mothership Earth-ön azonban majdnem túlzásba is vitték. Az egész album végig egy hatalmas trip. Nincs egyetlen "tiszta" hang rajta. Szinte mindenen van torzítás, fuzzolás, püttyögés. Space és psych minden mennyiségben. Betorzított énekhangok, zajos gitárok, talán még a dobon is van kütyü. Mindennek ellenére nagyon jól szól és élvezhető minden perce. A sok elektronika ellenére is egy vérbeli rock albumot hallhatunk. Remek dalokkal és dalllamokkal. 

A régi, egyébként remek, albumaikhoz képest teljesen új vizekre eveztek minden tekintetben. Az a kérdés csak, hogy ez csak amolyan kisérletezés a részükről, vagy folytatni is fogják ezt az utat. Én az utóbbit választanám, már csak azért is, mert friss vért pumpáltak a manapság langyos Stoner. Minden olyan Stonernek fontos ez az album, aki egy kicsit is foglalkozik ennek a stílusnak a jövőjével. AMEN!

https://www.facebook.com/NebulaBand/

https://www.facebook.com/HEAVYPSYCHSOUNDS

A 60-as 70-es évek klasszikus és pszichedelikus rockzenéit mindig is szívesen hallgattam. Elrepítenek vissza a múltba. Nem hiába mondják, hogy a jelenleg működő legjobb időgép maga a ZENE. Bekapcsolod, elindítod, felrakod, ki milyen formátumot favorizál, és már ott is vagy az adott korszakban. Jelen esetben a korai 70-es évek pszichedelikus rockörvényében, ami ezúttal is beszippantott rendesen.

 

A CACHEMIRA Barcelonában, Spanyolországban alakult 2015 nyarán, több éjszakás közös jamelés után. Eredetileg Alejandro Carmona (Prisma Circus) dobos és Gaston Lainé (Brain Pyramid) gitáros alkotta, később pedig Pol Ventura basszusgitáros csatlakozott hozzá. A trió 2017-ben adta ki első kislemezét, a „Jungla”-t, majd Európa-szerte játszott, mielőtt 2018 nyarán szünetet tartottak volna. Amikor a Covid beütött, a banda késztetést érzett a jam-re, a zenei reformra, és üdvözölte Claudia González basszusgitárost és énekest. Ez az időtartam és az érzéki, de ugyanakkor markáns női énekhang teljesen új szintre emelte a hangzásukat. Én személy szerint szeretem a szép tiszta női vokált a pszichedelikus rockzenében, előhozza belőlem azt a jó öreg Jefferson Airplane-es White Rabbit érzést.

Az „Ambos Mundos” a Cachemira második kiadása. Az album régi és vadonat új dalok keveréke, amelyeket karantén idején komponáltak. Klasszikus rockot és a pszichedelikus hangzásokat prezentálja az agyag, erőteljes vokális jelenléttel. Ez az új lemez a banda 2017-es Jungla debütáló albumának kiforrottabb, érettebb változata, mélyebb produceri munkával megspékelve. A hallgató ütős ritmusszekcióra, bluesos gitárra, lelkes női énekre és egy feelinges retro hangzású rockzenekar anyagára számíthat! Gegi Pcz

https://www.facebook.com/cachemiraband/?ref=page_internal

https://www.facebook.com/HEAVYPSYCHSOUNDS

Mindig csurran, cseppen valami új, vagy éppen valami érdekes promo anyag az email-es postaládámba, a stoner rock/ metal zenei világából, hála a kiadóknak. Rendre meg is hallgatom azokat, amelyek elnyerik a tetszésemet, így tettem a Valley Of The Sun új anyagával is.

 

 Mit is kell tudni erről a zenekarról? Nos röviden: A Valley of The Sun egy stoner rock banda az ohiói Cincinnatiből. A 2010-ben alapított banda gyorsan hírnevet szerzett magának a stoner szcénában és a stoner rock olyan jelentős erőivel turnéztak, mint például a Truckfighters. A zenekar eddig három stúdióalbumot adott ki. A hazai, amerikai fellépések mellet, fellépett már itt az öreg kontinensen, Európában is.

 Az új albumukról egyelőre csak három szám hallgatható meg a Ripple Music bandcamp oldalán, továbbá van egy-két fasza kis videóanyag a Fuzzorama Records és a Ripple Music Youtube csatornáján.

 Összességében elmondható hogy a zenei anyag egy erőteljes stoner löket, fogós, tempós riffekkel, az énekes erőteljes énekhangja rendkívül lelkes, de ütős is egyben. A hangszerek szépen, tisztán, markánsan szólnak. A számok változatosak. Szerepelnek a zenei palettán lassabb, őrlősebb, és keményebb tempós számok is. Nekem nagyon tetszett ez a „stuff”, bár a zenekar előző albumjai sem voltak rosszak. Szerintem ez a legjobb anyaga a csapatnak eddig. A stoner rajongóknak mindenképpen várós a cumó.

https://www.facebook.com/valleyofthesun

https://www.facebook.com/theripplemusic/

https://www.facebook.com/Fuzzorama

Gegi Pcz

Nicodamien hívta fel a figyelmemet jó bő két héttel ezelőtt erre a dán csemegére. Mikor megláttam a borítót már sejtettem, ez egy jófajta nekem való stoner vagy esetleg valami retró beütésű psychedelic space-rock lemez lesz. Hát nem csalódtam, ez kérem szépen egy remek kis anyag!

Nos a zenekar öt tagú, és ahogy az albumot hallgattam, az is bebizonyosodott hogy az urak mesterei a hangszereiknek; a két gitár, a dob és basszus, és az orgona is szépen muzsikál. A banda két énekessel dolgozik, ezzel is színesítve a hangulatot. Az albumnak különleges ereje, dallamvilága, és nem utolsó sorban sajátos atmoszférája van, ami arra készteti az embert, hogy végighallgassa ezt a bő 40 perces anyagot.

 A zenei fő irány természetesen a stoner vonal, de erőteljesebb, metálos riffekket is betáraztak itt-ott a srácok a zenei anyagba, továbbá fontos stílusjegye az anyagnak a pszichedelia zenei világa is. A zúzósabb mozzanatok mellett előkerülnek az elszállós, lebegős zenei témák, számok is, de hát pont ettől lesz az album változatos és hangulatos.

A két kedvenc számom, a nyitódal, az 10.000 Yard State, és az Abyss, mindkét szám erőteljes, bólogatós, metálos riffekkel megspékelt hamisíthatatlan stoner remekmű, de itt van a lassabb, súlykolósabb, doom-szerű Flowering Death, és az elszállós úr-rock szerű Hollow Souls, mind-mind remek nóták amelyek nagyon tetszettek. Az album kilenc számot tartalmaz és 41 perc hosszú, de rövidebbnek tűnt első hallgatásra, talán azért mert a változatos és feelinges anyag totál beszippantott és elvarázsolt. Összességébe véve ez egy remek bemutatkozó anyag volt, figyelemmel fogom kísérni a csapat munkásságát. Gegi Pcz

https://www.facebook.com/kadavermarch/?ref=page_internal

 Bevallom őszintén hetek óta tologatom, halogatom ezt a kis lemezinfót, van már vagy három hete is hogy meghallgattam ezt a remek kis anyagot. Már első hallásra magával ragadott ez a dallamos, hard-rockos, stoner-rockos lemez. A banda, a Dual Fighter egy duó Indianapolisból, az USA-ból. Ahogy néztem ez a bemutatkozó anyaguk, legalább is mást nem találtam tőlük.

  

Kellemes meglepetést okozott a zene maga már első hallásra is, mely könnyű, lendületes, szinte már slágeresen hat, persze a hard-rock keretein belül. Az ének meglepett, ugyanis a 80-as évek popzenéit idézi a vokál; remekül beleillik, a gördülékeny dallamos, hangulatos rockzenébe. A fuzz-vezérelt gitárok, a dallamos stoner-rock és némi minimális psych „lehellet” itt-ott, arra késztetett, hogy mosolyogva, bólogatva stoner-rock, retró-rock boldogságának üregébe zuhanjanak.

A dalok tempóssága, lendületessége olyan riffközpontú energiával rendelkezik, amely véglegesen a polcra teszi a lemezt, a többi régi vagy éppen új kedvenc közé. Többször végig fogom még hallgatni, ez tuti. Jah, és ahogy a többség, úgy én sem szeretem a nagyon hosszú anyagokat manapság. Ezzel sincs itt gond, az album hosszúsága a jól megszabott univerzális 35 perc körül van. Gegi Pcz

https://www.facebook.com/dualfighter/