A megújult Ráday-t sokan kritizálják,főleg a trágya hangzása miatt (bár egyik haverom volt ott nemrég Nova Prospect-en és azt mondja,az tök jól szólt).Ez sajnos erre a koncertre is rányomta alaposan a bélyegét.Ráadásul - hiába volt ingyenes - kurva kevesen voltak.Hihetetlen,hogy már egy olyan buli se mozgatja meg a népeket,amelyért egy kanyit sem kell fizetniük,csupán fogyasztaniuk kéne. (Apropó fogyasztás!Egy haverom szerint nyilván azért is b...tak lejönni sokan,mert kezdetben 100 ft volt a sör,most meg már 400 körül van.) Az emberek úgy látszik,teljesen ellustultak.

A bajok már akkor elkezdődtek,mikor kiderült,hogy az első fellépőnek hiányzik egy gitárerősítője.A kiskunfélegyházi Black Szakadt emiatt csak cirka félórás késéssel tudott belecsapni a húrokba.Erről a zenekarról annyit,hogy - amint azt nevük mutatja - Black Sabbath tribute-ként indultak,de már írtak egy-két saját nótát azóta.Sőt,a beállásnál érdekes mód Depeche Mode-ot nyomtak,méghozzá a Personal Jesus-t (Richard Touch Face,haha!).

Kb. félórás szettet nyomtak a Szakadtak,amelyben néhány Sabbath klasszikus (pl. N.I.B.,War Pigs,Electric Funeral) mellett eddig írt saját zöngeményeik is terítékre kerültek.Nem volt rossz,de a Ráday-ra általában jellemző kritikán aluli hangzás hazavágta.A basszusból pl. szart se lehetett hallani.

Mindegy,következett a váci Sunday Fury,akikről már írtam többször is ezen a blogon és élőben mindig kurva jók.Most is önfeledten tomboltam a csapat mocsaras,riffelős,zakatolós metaljára.Nagyjából a szokott programot darálták le,volt Bullet,Save At Last,Revenge And Glory és a végén nagy örömömre előkapták a Rollercoaster-t,ami az egyik legkimagaslóbb számuk szerintem (legalábbis azok közül,melyek lemaradtak a lemezről).

A Locust On the Saddle-t már régen láttam (utoljára a Doomriders előtt),úgyhogy mindenképp el kellett,hogy csípjem őket,mivel tavaly megjelent debütalbumuk nagyon ott van a szeren és persze élőben is méregerős a brigád.Az ABC tehetségkutatót nyert gárda mondjuk nem koncertezett sokat az elmúlt időszakban,történtek ugyanis tagcserék soraikban (kivált az énekes,Vass Imi és a basszeros Póbácsi),amelyek eléggé belassították a működésüket.Ez azonban nem zavarta a LOTS-t abban,hogy elkészítsék első klipjüket a Burn Out című számra.Most úgy fest,megtalálták a megfelelő embereket Vasi és Pó helyére.Az új énekessel,Alex-el (aki a C.F.H. nevű Pantera tribute bandából lehet ismerős) amúgy már láttam őket egyszer a Yukban,de ő akkor még csak beugrott.Az új bőgős pedig a szemtelenül fiatal Domján Gabi,egy berettyóújfalui srác.A visszatérő koncerten elhangzott az összes kiemelkedő LOTS nóta,így a klipes Burn Out sem maradhatott ki,valamint volt Breaking The Unwritten,Never Enough,Bank Holiday,Get Back(ez a legnagyobb kedvencem!),stb.Egy Down feldolgozás (Lifer) erejéig színpadra invitálták Póbácsit basszusozni,ami bizonyítja,hogy kilépés ide vagy oda,nincs köztük harag.Nagy sikere volt ennek a számnak,megőrültünk rá rendesen,de én már kicsit elcsépeltnek érzem.Mozgásban nem volt hiány;Szabó Tamás nikkelbolhaként pörgött a deszkákon és persze Laci se volt rest: ő sokszor térdre borulva gitározott igen nagy átéléssel.Szipszer Szabolcs meg hibátlanul hozta a húzós groove-okat és a megtördelt ütemeket.Az új tagokra sem lehetett panasz: Alex kiválóan hozta a szutykos-mocsaras-paraszt énektémákat,Gabi pedig - bár fazonilag kicsit kilóg a csapatból - remekül pengette a négyhúrost,már amennyit hallani lehetett belőle.Ugyanis a kásás (konkrétabban fos) hangzás sajnos a LOTS műsora alatt is uralkodott.Nem tudni,miféle démonok átkozták meg ezt a helyet,de ezzel a problémával valamit mielőbb kezdeni kéne. Remélem,amikor legközelebb megyek oda Mangod-ra meg Dharma-ra,azok már hibátlanul fognak megszólalni.  

 Szeretem a Truckfighters-t. Ez a legelső nagylemezük a svédeknek. 2007-ben kiadták a nagyszerű Phi lemezt és 2003-ban volt egy splitjük a Firestone-al.

 A zenéjüket, mindenki ismeri (gondolom), úgyhogy nem igazán mutatnám be őket. Az apropó amiért a Gravity X-et felrakom, az az új  album. Igen, nemsokára megjelenik. Májusra ígérik. Addig itt van a legelső, hallgassátok!!!!

 stoner, stonerrock, stoner rock, stoner blog, stonerblog, stonerrock blog, stoner rock blog, stonerrockblog, stoner metal, stonermetal, space rock, spacerock, sludge, sludgerock, sludge rock, southern, southernrock, southern rock, magyar bandák, doomstoner, stonerrock, stoner rock, stoner blog, stonerblog, stonerrock blog, stoner rock blog, stonerrockblog, stoner metal, stonermetal, space rock, spacerock, sludge, sludgerock, sludge rock, southern, southernrock, southern rock, magyar bandák, doomstoner, stonerrock, stoner rock, stoner blog, stonerblog, stonerrock blog, stoner rock blog, stonerrockblog, stoner metal, stonermetal, space rock, spacerock, sludge, sludgerock, sludge rock, southern, southernrock, southern rock, magyar bandák, doom

Cheeto a http://sludgeswamp.blogspot.com/ -ról megkeresett és jelezte, hogy marhára nincs jól, hogy egy csomó zenét az Ő oldaláról nyomunk, mert saját szervere van és foglaljuk a sávszélességet. Szerinte (ezt tudva szerintem is) jobb lenne, ha máshova töltenénk fel a zenét és azt linkelnénk be. Tudom, hogy kényelmesebb máshova linkelni, meg sokkal gyorsabb is, mint töltögetni, de arra kérlek Benneteket, hogy visszamenőleg is, töröljük ki a sludgeswampos linkeket és rakjuk fel máshova az albumot, még akkor is, ha visszaesik a nézettségünk, amiatt, hogy nem posztolunk sűrűbben, mert lassú a netünk. Szerintem a jövőben más blogokról is kerüljük a "lelinkelést", ne öregbítsük a világban Rólunk kialakult nem túl pozitív képet!

Cheeto továbbá javasolta, hogy írhatnánk néha angolul is és egyébként "get stoned, keep rockin'".

Köszi

Amíg Nico egy vidám,laza stoner cuccal bombázott minket a Snailface képében,addig én most egy goromba muzsikát ajánlok figyelmetekbe.Ez a Brainoil,akik amolyan doomcore/sludge/death 'n' roll ötvözetet nyomnak.Az amcsi triónak eddig ez az egyetlen lemeze jelent meg (azon kívül különféle split anyagok fűződnek nevükhöz),de teljes albumnak ez is pofátlanul rövid: mindössze 7 nótát tartalmaz.Viszont legalább méregerős.

A Dark Eyes Of My Past még jobbára doomosan vánszorog,hogy aztán a Naive In A Bliss letépje a fejedet.Ebben C.O.C.-s riffek vegyülnek death 'n' rollos hangulattal.A Wielding Strength megfontolt doom tételként indul,utána átvált Converge-es zajkáoszba.Még a középrész is rejt egy kíméletlen belassulást.Nem egy könnyed muzsika,az már biztos,a frontember agybamaró hörgése sem éppen az emésztést segíti.A Complete Lucid Vision szintén a doomcore-os vonalat erősíti,gőzmozdonyként húzó riffekkel.A következő nóta (One Leaf Untouched) leginkább a Taint-et,ill. a Doomriders-t juttatja eszembe;kellően paraszt ez is.Az Inquisition című hatodik trekk Raging Speedhorn módra tarol le gyilkos középtempójával és ordibálós refrénjével.Még a hangzás is sokszor idézi a jobblétre szenderült angol brigádot.A zárószám (Support In Numbers) nagyjából hasonló stílusban fogant,a kiállások itt szintén lazán kétvállra fektetnek.A fentebb említett párhuzamok mellett jó adag Entombed feeling is szorult ebbe a muzsikába,főleg a régi death 'n' roll érából (a maratoni című To Ride... album megvan mindenkinek,ugye?).Az album jó koszosan,garázsosan szól;nem csinosítgattak rajta és ez külön jó pont.

Nem akármilyen szörnyeteget szabadított a világra az Agyolaj,de aki hozzám hasonlóan él-hal az effajta durvulatokért,csapjon le rá!

Get Stoned! 

stoner, stonerrock, stoner rock, stoner blog, stonerblog, stonerrock blog, stoner rock blog, stonerrockblog, stoner metal, stonermetal, space rock, spacerock, sludge, sludgerock, sludge rock, southern, southernrock, southern rock, magyar bandák, doomstoner, stonerrock, stoner rock, stoner blog, stonerblog, stonerrock blog, stoner rock blog, stonerrockblog, stoner metal, stonermetal, space rock, spacerock, sludge, sludgerock, sludge rock, southern, southernrock, southern rock, magyar bandák, doomstoner, stonerrock, stoner rock, stoner blog, stonerblog, stonerrock blog, stoner rock blog, stonerrockblog, stoner metal, stonermetal, space rock, spacerock, sludge, sludgerock, sludge rock, southern, southernrock, southern rock, magyar bandák, doom

  Hát itt vannak újra. Remélem nem kell bemutatnom Spice-ot és két zenészkollegáját. Már nagyon vártam tőlük valamit, vagy egy új Kaysert, vagy egy The Mushroom River Bandot. Arra nem számítottam, hogy az RJ Band fog hamarabb jelentkezni, de ahogy a suszter mondta, aki az asszonyt találta el az inasa helyett a kaptafával: Így se rossz!

 Elöszőr megijedtem, mert valami iszonyat prüttyögéssel kezdenek, de aztán berobban az ember agyába egy olyan erőteljes riff, hogy....csak győzzed összeszedni a szilánkokat. A második akkora rákkenró, mint egy ház; még zongorát is hallani benne. A Spiritual tud csak így rázni. Elég hosszú a szám, de még most, az első meghallgatás után, nem tűnik unalmasnak. A No One Told Me tökéletesen hozza az első album rockosabb számait. Mondhatnánk, hogy nem olyan nagy durr, de ez a faszi úgy énekel, hogy bármiből slágert  tud csinálni. A negyedik számban végig egy enyhén idegesítő gitárdíszítés vonul végig. Tucat-szám, bár akármelyik kezdő brigád két kézzel marna érte. Az I Beg Your Pardon hasonló mint a "No One...", csak lassabb egy hangyányit. A Bad Account punkosan stoneres, már-már mainstream. He-he. Viszont van benne tábortüzes össztaps is :), de ne álljatok fel a tűz mellöl, mert a Tonite alatt készre sül a szalonnátok. Addig is hallgathattok félakusztikus nosztalgiát a '70-es évekből. Csodálatos!! Aztán megpróbálhatjuk megfejteni Spice-ékkal, merre pusztulnak meg a vad lovacskák, stadionrokk hallgatása közben. És ha ez még mind nem elég, zabáljunk egy kis virágot és táncoljunk a mezőn a kommuna pőre hölgytagjaival a Far and Away-ra. A Don't Turn The Shades szinte a Brant Björk mestertől lett lenyúlva, csak nem olyan karizmatikus és talán egy kicsit fáradt is. Töltelék dal a javából. Ezt kihagytam volna az albumról, még akkor is ha a végére belehúznak. Kergessük el a negatívságot, üljünk vissza a tűzhöz, igyunk valami itókát, meredjünk a Vörös Tűz-be. Amikor már kellően bebasztunk ugorjunk le a tóhoz és próbáljunk Krisztust játszani. "Sétáljunk a Vizen". Erre a számra már elképzelhető, hogy menni fog, mert ha dúdoljuk ezt az igen jól eltalált refrént, úgy érzed bármit megtehetsz, zsebredugott kézzel is. A I'll Take The Blame kicsit szomorkásabb vizekre evez. A Toscanelli is másodvonalas. Ezt is simán kukázhatták volna, viszont a zárótétel, a The Man In The Mirror méltó lezárása az albumnak. Monumentális, mély és kurva hangulatos egy kis világvégéhez.

Vegyesek az érzelmeim a lemezzel. Nagyon jók a zenészek, jól összevan barkácsolva, jók a számok is....de a negyedét kidobtam volna, mert ez így túl sok, túl hosszú.

 Talán legközelebb kijönnek egy hallgatóbarátabb, rövidebb munkával.

Get Stoned!!!