A megújult Ráday-t sokan kritizálják,főleg a trágya hangzása miatt (bár egyik haverom volt ott nemrég Nova Prospect-en és azt mondja,az tök jól szólt).Ez sajnos erre a koncertre is rányomta alaposan a bélyegét.Ráadásul - hiába volt ingyenes - kurva kevesen voltak.Hihetetlen,hogy már egy olyan buli se mozgatja meg a népeket,amelyért egy kanyit sem kell fizetniük,csupán fogyasztaniuk kéne. (Apropó fogyasztás!Egy haverom szerint nyilván azért is b...tak lejönni sokan,mert kezdetben 100 ft volt a sör,most meg már 400 körül van.) Az emberek úgy látszik,teljesen ellustultak.
A bajok már akkor elkezdődtek,mikor kiderült,hogy az első fellépőnek hiányzik egy gitárerősítője.A kiskunfélegyházi Black Szakadt emiatt csak cirka félórás késéssel tudott belecsapni a húrokba.Erről a zenekarról annyit,hogy - amint azt nevük mutatja - Black Sabbath tribute-ként indultak,de már írtak egy-két saját nótát azóta.Sőt,a beállásnál érdekes mód Depeche Mode-ot nyomtak,méghozzá a Personal Jesus-t (Richard Touch Face,haha!).
Kb. félórás szettet nyomtak a Szakadtak,amelyben néhány Sabbath klasszikus (pl. N.I.B.,War Pigs,Electric Funeral) mellett eddig írt saját zöngeményeik is terítékre kerültek.Nem volt rossz,de a Ráday-ra általában jellemző kritikán aluli hangzás hazavágta.A basszusból pl. szart se lehetett hallani.
Mindegy,következett a váci Sunday Fury,akikről már írtam többször is ezen a blogon és élőben mindig kurva jók.Most is önfeledten tomboltam a csapat mocsaras,riffelős,zakatolós metaljára.Nagyjából a szokott programot darálták le,volt Bullet,Save At Last,Revenge And Glory és a végén nagy örömömre előkapták a Rollercoaster-t,ami az egyik legkimagaslóbb számuk szerintem (legalábbis azok közül,melyek lemaradtak a lemezről).
A Locust On the Saddle-t már régen láttam (utoljára a Doomriders előtt),úgyhogy mindenképp el kellett,hogy csípjem őket,mivel tavaly megjelent debütalbumuk nagyon ott van a szeren és persze élőben is méregerős a brigád.Az ABC tehetségkutatót nyert gárda mondjuk nem koncertezett sokat az elmúlt időszakban,történtek ugyanis tagcserék soraikban (kivált az énekes,Vass Imi és a basszeros Póbácsi),amelyek eléggé belassították a működésüket.Ez azonban nem zavarta a LOTS-t abban,hogy elkészítsék első klipjüket a Burn Out című számra.Most úgy fest,megtalálták a megfelelő embereket Vasi és Pó helyére.Az új énekessel,Alex-el (aki a C.F.H. nevű Pantera tribute bandából lehet ismerős) amúgy már láttam őket egyszer a Yukban,de ő akkor még csak beugrott.Az új bőgős pedig a szemtelenül fiatal Domján Gabi,egy berettyóújfalui srác.A visszatérő koncerten elhangzott az összes kiemelkedő LOTS nóta,így a klipes Burn Out sem maradhatott ki,valamint volt Breaking The Unwritten,Never Enough,Bank Holiday,Get Back(ez a legnagyobb kedvencem!),stb.Egy Down feldolgozás (Lifer) erejéig színpadra invitálták Póbácsit basszusozni,ami bizonyítja,hogy kilépés ide vagy oda,nincs köztük harag.Nagy sikere volt ennek a számnak,megőrültünk rá rendesen,de én már kicsit elcsépeltnek érzem.Mozgásban nem volt hiány;Szabó Tamás nikkelbolhaként pörgött a deszkákon és persze Laci se volt rest: ő sokszor térdre borulva gitározott igen nagy átéléssel.Szipszer Szabolcs meg hibátlanul hozta a húzós groove-okat és a megtördelt ütemeket.Az új tagokra sem lehetett panasz: Alex kiválóan hozta a szutykos-mocsaras-paraszt énektémákat,Gabi pedig - bár fazonilag kicsit kilóg a csapatból - remekül pengette a négyhúrost,már amennyit hallani lehetett belőle.Ugyanis a kásás (konkrétabban fos) hangzás sajnos a LOTS műsora alatt is uralkodott.Nem tudni,miféle démonok átkozták meg ezt a helyet,de ezzel a problémával valamit mielőbb kezdeni kéne. Remélem,amikor legközelebb megyek oda Mangod-ra meg Dharma-ra,azok már hibátlanul fognak megszólalni.
