Na, van ilyen is, nem is egy. Szétnéztem az olasz fronton és meglepődtem...

Veracrash - 11:11 (2009)

Először is a milánói csapat debütáló albumát hallgattam meg, elmondásuk szerint 'psychedelic post apocalypse rock'. Hát le a kalappal, fel a kalappal, le a kalappal... Valamiért az itáliai qotsa-nak nevezik őket. Annyiban igaz, hogy az énekes sűrűn énekel ebben a 'stílusban', leginkább JH féleképp, de nem mindig. A hangulat hasonló néha, kedélyborzolás (lsd. Deftones-os kicsit) van főleg, mély (érzelmű) melódiák. Szerintem  sokkal több ez az album, mint kópia, másolás, nem más ez inkább csak átérzés, hangulat, a következő lemezre elmúlik. A Russian Rulett c. szerzeményben, ha jól hallom csaj énekel, zseniális, ahogy az egész album az. Külön élmény számomra, hogy az "IWRYB"-n (ami valójában nem csak egy kúl blog, hanem egy kisváros) még nem postolták a cuccost, úgyhogy Jószívvel sem fog kommentezni ide, legalább is nem a  megszokott ctrl+c-ctrl+v dumával: "...már májusban posztoltam, és...".

Oak's Mary - Mathilda (2009)

A második induló ízlés kérdése, nálam második. A hangzás olyan, mint akiknek kilopták az erősítőjükből a csövek egy részét, de legalábbis a fuzzpedált elhagyták. Olyan BBjörk, MMagnet szoftosan,  meg pop-rock, szóval rock óvatosban, lazán.  Pici southern, country buzizás (Nem én találtam ki a szót, hanem Reggie Hammond - 48 óra.) érzelmeskedés stb. Biztosan lesz, akinek ez jön be inkább. Régi (be nem gyógyuló) vágás, letisztultság, elsőpickupszóló, sémák, ahogy kell, rokk.

Meghát get stoned!

Kezeket a sörökre, dudákra stb. jön a hé7vége.

stoner, stonerrock, stoner rock, stoner blog, stonerblog, stonerrock blog, stoner rock blog, stonerrockblog, stoner metal, stonermetal, space rock, spacerock, sludge, sludgerock, sludge rock, southern, southernrock, southern rock, magyar bandák, doom, doom metal, doommetal

SonOfaBitch

E-mailben kaptam a linket (kép alatt, ovkorsz) és némi bíztatást, hogy írjam le a véleményem, ahogy szoktam nyersen, barátokat ismét nem szerezve stílusomban.

Nos, a szóbanforgó két szám másfél óra alatt készült beállással, beállításokkal, beállással, feljátszással, beállással, keveréssel és beállással (hogy a dalok a helyszínen születtek-e - lévén improvizatív előadásmódú zenekarról van szó - nem szól a fáma). Szóval, a vak is látja, hogy az idő el lett baszva a beállásra. Ez egyébként nem hátránya az anyagnak, illetve annak kárára vált, de a zenének előnyére. A hangzáson egy picit hallatszik az időtlenség, de erről később.

A Play gombra kattintva rögtön a Fuzz Ryder (03:22) számmal indít a demo. Én abc sörrendben haladok legalábbis. Két riff verekszik kegyeinkért, egymást váltogatva, kicsit figurázva, névsor szerinti (egyszer sikerül csak) belépővel spékelve. kb. 2:02-nél váltanak át egy lassabb riffbe, melynek első hangjait hallgatva, mintegy straight edge-be átszellemülve (sör off) üvölteném, hogy 'panisment!", de mégsem így folytatódik, hanem kicsúcsosodik a demo, - nem csak a szám, - egy szépen f.x.elt elszállos játékkal. Sajnálom, hogy

1. a hangzás miatt - valószínűleg - nem élvezhető ki a szám utolsó egyperce maximálisan
2. az fxelt cuccal kellett volna kezdeni a számot, és utána alápakolni a riffeket.
3. ha már ez a számfelépítés marad, kellene egy vontatottabb, húzottabb, szálós ének az első két riffre.

A másik Play gombra kattintva rögtön a John Dillinger (01:45) (usa bankrabló, rendőr és más gyilkos, robbantgató stb. 1930 környékén) - aki azért Herbert is volt - című dal kezdődik. Valahogy ez a szám - ahogy a srácok is értek, rutinosabbá váltak abban a bizonyos másfél órában - sokkal tisztábban, hangosabban, érthetőbben szól, a gitár is jobban horzsol. Vagy pontosabban játszanak, vagy kevesebb a sáv, nem tudni. Ismét két riff kerülgeti egymást, azzal a jó kis taposós motoros/stoner rokkal, amire lehet rúgni a port. A szám ismét ének után kiállt, valami szőrőshangú pokolfajzatot tudnék elképzelni, yeahh!

Beszéltünk egyszer Imrussal, hogy talán lesznek előre írt, nem csak impró számok, talán egyszer lesz valami ének is (ezt csak én rakom hozzá), mindenesetre érdeklődve várjuk az elkezdett úton való továbbhaladás számunkra érzékelhető és reméljük továbbra is élvezhető eredményét. Per Aspera!

Beállás:

Kalmár "egy két há" Imre . Gitár
Dabis László . Bass
Bernie . Dob

Get Stoned!

stoner, stonerrock, stoner rock, stoner blog, stonerblog, stonerrock blog, stoner rock blog, stonerrockblog, stoner metal, stonermetal, space rock, spacerock, sludge, sludgerock, sludge rock, southern, southernrock, southern rock, magyar bandák, doom, doom metal, doommetal

Ja, 2009.09.25-én koncert, a helyszín még titok.

Arena - Wien

Ez a brigád sem arról híres, hogy jóképű anyakedvencei zenélgetnek benne, ötórai teázáshoz. Ámerikaiak, trógerek, beleszarnak mindenbe, legfőképpen a zenei stílusokba és a skatulyázásokba. A tagok viszonylag ismeretlenek, kivéve Will Carrollt, aki már dobolt a Machine Headben és a Vicious Rumorsban még régen.

 Az Old Grandad-merthogy így hívják őket-három teljes albumot adott ki. 97-ben a Vol. 666-ot, 99-ben a The Last Uppert és 2005-ben a Hocus Corpust. Nem egy termékeny zenekar, de még mindíg aktívak...állítólag. Elképzelhető, hogy a közeljövőben kiadnak valamit, bár amilyen bolondok...

 Mint már az elején említettem, nem nagyon érdekli őket az, hogy épp milyen stílus a trendi. Ezek a fazonok azt játszák, ami éppen eszükbe jut. Ha éppen olyan a hangulatuk előállnak egy swinges black metallal, de nem áll távol tőlük a death metal keverése a bárokban hallható sanzonokkal. Ez nem vicc. Iszonyatosan nagy kavalkád van náluk. Ami mégis összefogja és egységessé teszi a zenéjüket az a dög. Megdörrennek a dalok, rengeteg jó riffet hallani, néha dallamos és tiszta az ének, néha amolyan bluesosan karcos. Hol melódiákkal van tele, néha blastbeatekkel. Van náluk Suicidalos hardcore, némi biohazarddal megspékelve és van igazi heavy metal, fasza gitárszólókkal.

 Hú, ez így kicsit sok lehet és ráadásul még nem is soroltam fel mindent. Az tény, hogy a R'N'R-t a death metal felől közelítik meg, csakúgy, mint az Entombed. Én az első két munkájukat adom oda nektek, mert szerintem a Hocus Corpus annak ellenére, hogy jól sikerült, egy sokkal letisztultabb arcát mutatja meg a csapatnak.

 Get Stoned!

 Ui.:Esetleg szóljatok és azt is feltolom. Ja igen, a dobos csóka aktívan kiveszi a részét a hörgés/vinnyogásból.

 Állítom, hogy a Forró Görög Szél valamilyen kapcsolatban áll a Sós Sivatag száraz klímájával. Ha nem így lenne, nem lenne annyi jó Stoner zenekar, mint a Planet of Zeus.

Bár az az igazság, hogy a banda csak szellemiségében déli, hiszen a Stoner mellett, szervesen beépül a muzsikájukba a Doom és a Grunge is. Gondolok itt a Something's Wrong-ra, vagy a Love Invasion-re, ami visszaidézi a Pearl Jam legszebb pillanatait. Persze becsomagolva egy Stoner/Metal köntösbe.

Esetleg, ha valaki szeret a földeken dolgozni valami baromi nagy földmunkagéppel, akkor ajánlom figyelmébe a kezdő Eat Me Alive-ot, a Woke Up Dead-et és a Supernothing című dalt. Mindhárom szerzemény úgy húz, mint egy John Deere traktor.

Sejtem, hogy mivel görög zenekarról van szó, ezért mint vendégmuzsikus énekelhet náluk Jim is a Lord 13-ból. Legalábbis ez hallatszik ki a Stab Me és a Same Mistakes darabokból. A Stab Me-hez azért hozzátenném, hogy nagyon nagy hangulatú nóta. Countrysan kezdődik, majd átmegy igazi rohadék sörvedelő, ökölrázós Country/Sludge-ba.

Aztán van itt karneváli hangulattal egy D N'B nevű szám is, ami nem egy morcos darab, viszont rengeteg pálinka elfogyhat a hangulata miatt. Az utolsó, a Space Loop 430 egy vérbeli Space/Doom tétel. Hat percig tart az egész repülés a pszichedélia egén, utána pár másodperc csend után hallhattok egy hidden track-et, ami kutya jó.

A végére hagytam a Planet of Zeust, ami a kedvencem. Erről nem mondok semmit, elég legyen annyi, hogy ŰBERFASZA!

A Planet of Zeusnak az Eleven The Hard Way a bemutatkozó albuma, de ezek után kötelező előjönniük legalább még egy ilyen jó minőségűvel.

 Get Stoned!