Ez a brigád sem arról híres, hogy jóképű anyakedvencei zenélgetnek benne, ötórai teázáshoz. Ámerikaiak, trógerek, beleszarnak mindenbe, legfőképpen a zenei stílusokba és a skatulyázásokba. A tagok viszonylag ismeretlenek, kivéve Will Carrollt, aki már dobolt a Machine Headben és a Vicious Rumorsban még régen.
Az Old Grandad-merthogy így hívják őket-három teljes albumot adott ki. 97-ben a Vol. 666-ot, 99-ben a The Last Uppert és 2005-ben a Hocus Corpust. Nem egy termékeny zenekar, de még mindíg aktívak...állítólag. Elképzelhető, hogy a közeljövőben kiadnak valamit, bár amilyen bolondok...
Mint már az elején említettem, nem nagyon érdekli őket az, hogy épp milyen stílus a trendi. Ezek a fazonok azt játszák, ami éppen eszükbe jut. Ha éppen olyan a hangulatuk előállnak egy swinges black metallal, de nem áll távol tőlük a death metal keverése a bárokban hallható sanzonokkal. Ez nem vicc. Iszonyatosan nagy kavalkád van náluk. Ami mégis összefogja és egységessé teszi a zenéjüket az a dög. Megdörrennek a dalok, rengeteg jó riffet hallani, néha dallamos és tiszta az ének, néha amolyan bluesosan karcos. Hol melódiákkal van tele, néha blastbeatekkel. Van náluk Suicidalos hardcore, némi biohazarddal megspékelve és van igazi heavy metal, fasza gitárszólókkal.
Hú, ez így kicsit sok lehet és ráadásul még nem is soroltam fel mindent. Az tény, hogy a R'N'R-t a death metal felől közelítik meg, csakúgy, mint az Entombed. Én az első két munkájukat adom oda nektek, mert szerintem a Hocus Corpus annak ellenére, hogy jól sikerült, egy sokkal letisztultabb arcát mutatja meg a csapatnak.
Get Stoned!
Ui.:Esetleg szóljatok és azt is feltolom. Ja igen, a dobos csóka aktívan kiveszi a részét a hörgés/vinnyogásból.