Elérkezett az idő az Eugene Tooms zenekar első klippjéhez és így az interjú 2. része is olvasható.

Sziasztok! Ismét jelentkezek egy-két kérdéssel. A múltkor kihagytuk a stúdiózást. Most azért kérdezném, hogy hol stúdióztatok? Mennyit változtak a dalok? Sávonként, vagy egyszerre vettétek fel az anyagot?

 Dudoma Viktor (DV): A stúdiózás Egerszalókon történt, Sohajda Péternél (Shapat Terror), Bálint dobta fel, hogy mi lenne, ha odamennénk, ők a Solidmennel párszor már jártak nála. Három napot töltöttünk ott, a dalokat addigra kiműveltük, szóval nem változtattunk ott már semmit. Együtt vettük fel a lemezt, óriási élmény volt, utána meg is beszéltük, hogy ezentúl másképp nem is akarunk lemezt felvenni, csak „élőben”.

 Micskó Viktor (MV): Az biztos, hogy nem működik minden zenéhez az egybenjátszós felvétel, de mi imádtuk. Nincs kanapén üldögélés, amíg mennek fel a gitárok. Cserébe minimális lehetőség van belejavítani, pláne metronóm nélkül, szóval lényegében amit feljátszunk, az lesz minden kis hibával együtt és kész.

Néztem a This Just In… dalra készített videót. Minimalista. Kinek az ötlete volt és miért pont ez / így?

 MV: YouTube-ra ugye mindenképp fel kell tenni a számokat, és gondoltuk, hogy akkor már lehetne több annál, hogy ott egy kép a borítóról. Nagy Viktor ötlete és munkája ez a térbeli animációs dolog, köszönjük szépen. Egyébként meglesz mindegyik számra, figyeljétek majd.

 Engem mindig is érdekelt, hogy egy adott lemez milyen inspiráció hatása alatt született. Titeket milyen dolgok befolyásoltak illetve ösztönöztek a dalok megírása alatt. Miket hallgattok mostanában? Ezeket meg szoktátok mutatni egymásnak?

 DV: Ez nem lesz túl eredeti, de engem maga a zene inspirál. Ha meghallgatok egy régi kedvencet vagy felfedezek egy új zenekart és gitárt akarok fogni, de azonnal, az a világon az egyik legjobb érzés. Ha netán szövegírással kapcsolatban is kérdezed, ott bármi. Könnyen megindul a fantáziám, volt, hogy ágyazás alatt ugrott be egy sor szöveg és arra fűztem tovább a dalszöveget. 

 MV: Ez engem is érdekel. Nem tudnék rámutatni dolgokra, hogy na ez, az tuti, hogy vannak meghatározó lemezek, zenekarok, koncertélmények, illetve járok dobolni Makai Lacihoz és Hámori Dácihoz, mindketten nagyon aktív profi zenészek, van mit tanulni tőlük. Szóval vannak hatások mindenhonnan, alszunk rá sokat, összegyúrjuk, aztán satöbbi.

 A zeneküldözgetés az megy, igen, de szinte lehetetlen követni, annyi van. Például ti is annyi zenét tesztek ki, hogy egész napos elfoglaltság lenne mindent meghallgatni. Azért igyekszik az ember.

 Sok olyan zenészt ismerek, akik nem nagyon hallgatnak semmiféle zenét, csak ha zenélnek. Sőt az újdonságokkal sincsenek tisztában. Nekem ez kicsit olyan, mint ha egy mesterember nem képezné magát és ugyanazzal a technikával, technológiával dolgozna, mint ahogy tanulta. Mit jelent számotokra a zene, illetve a zenélés? Illetve szoktatok valamiféle újdonságot belevinni a zenélésetekbe?

 DV: Nekem a zenélés egy létfontosságú dolog. Szerintem teljesen meghülyülnék, ha nem lenne.

 MV: Nekem is inkább a csinálás a motiváció, aztán persze abszolút van olyan, hogy hallasz valamit, és a zuhany alatt elmélázol, hogy mi lenne, ha kipróbálnánk, jó, nem pont azt, hanem azzal a múltkori ötlettel kombinálva... De ja, koncertre nem csak a sörért megy az ember, új lemezt nem csak azért hallgatsz, hogy addig se legyen csönd.

 Utolsó kérdés: Hogy képzelitek el a zene jövőjét?

 DV: Attól függ, milyen lábbal kelek fel az adott napon és még akkor sem vagyok biztos benne, amikor ezen gondolkozom. Szerintem erről esszét lehetne írni, pont tegnap mesélte egy DJ barátom, hogy amikor bement egy hangszerüzletbe, ahol inkább az elektromos kütyük voltak túlsúlyban, azt látta, hogy 7 kölyökből 5 kezében valódi hangszer volt.  Közönség oldalról is csak megunják előbb- utóbb az emberek, hogy valaki autotune-olt hangom márkaneveket sorol a fülükbe. Úgy tűnik ma optimista vagyok.

Face, Bandcamp,

AMEN!

Új videóklippel jelentkezik a budapesti Indeed zenekar. A csapat hosszú idő után ad ki teljes értékű klipet, amit eddig rögzítetlen „Island” dalukhoz készítettek.

A banda neve ismerős lehet annak, aki meg-megfordul a budapesti zenei életben. Aktívan koncertező, főleg garage-grunge-rock műfajban alkotó egységről van szó, zenéjükben azonban nagyon sok stílus és inspiráció találkozik egészen a Beatlestől, Nirvanán keresztül Bonamassáig.

A srácok 2018-ban megnyerték az Öröm a Zene tehetségkutató sorozat paksi fordulóját így különdíjjal bejutva az országos döntőbe, nyáron felléptek a Double Rise és Művészetek Völgye fesztiválokon, melette sok klubkoncertet maguk mögött tudva.

„Az Island egy kora őszi hétvégi forgatás eredménye. Szerettünk volna egy stúdión kívüli, teljesen spontán anyagot leforgatni, ahol nincs előre megírt forgatókönyv, se nagyon kitalált beállítások. Az ötlet és helyszíngazda Geri, a basszusgitárosunk volt aki bedobta, hogy menjünk el a nyaralójukba egy hétvégére és csináljunk bármit amit amúgy is csinálnánk. Így szóltunk pár havernak, szereztünk magunk mellé egy kamerást és péntek este elindultunk...

A dalt már tavaly rögzítettük az Origo stúdióban. Azóta koncerteken is játszottuk, de – a nyitó sorokat és a refrént leszámítva – állandó szöveg nem volt rá, így minden alkalommal máshogy szólt. Mivel ezt a nótát is a következő „Lazer” albumunkra szántuk, sürgetett az idő, hogy végleges formába öntsük. Nos, hála néhány szójátéknak, pár ponyvaregény-jellegű amerikai kriminek és az Óbuda-Solymár közötti egyórás buszútnak, megszületett végre a szöveg. Innentől kezdve már élmény volt rápasszintani az összeollózott sorokat. Nem csak kiteljesedett, hanem újjászületett a dal. A klipforgatásnál evidens volt, hogy azt sem agyaljuk túl.

A képarányt (mint a régi Tv-ken) direkt 4:3-as arányúra állítottuk, ezzel is megidézve az analóg korszak hangulatát. Egyébként ez hangzásban sem áll messze tőlünk, ugyanis az Island a főéneket és vokált leszámítva együtt lett feljátszva a stúdióban nem pedig külön sávonként. A hangfelvétel a budapesti Origo stúdióban lett rögzítve. A hangkeverés és mastering Beke István (Ivan And The Parazol) munkája, a klipet pedig Nyúl Nimródnak –New Reflection Films- köszönhetjük. „

A szám egyébként előfutára a soron következő és jövő évben megjelenő „Lazer” c. nagylemeznek amiről hamarosan még egy dalt hallhatunk a csapattól.

Legözelebb Nov. 6-án a belvárosi Három Hollóban láthatjuk a bandát színpadon, több külföldi és a hazai Ripe Foal zenekarok kíséretében.

facebook: https://www.facebook.com/indeedthemusic/

bandcamp: https://indeedrestoned.bandcamp.com/

instagram: https://www.instagram.com/indeedbandofficial/

Nem rég voltam lent a Great Rift,Savanah, Indeed koncerten az Edisonban. Olyan élmény ért, ami miatt elhatároztam, interjút kell készítenem az Indeed zenekarral! Megszületett, olvassátok!

 Sziasztok!

Lőrinc (ének, gitár),  Petya (gitár),Vasi (dob), Geri (bass):

Mostanában volt egy koncertetek két osztrák zenekarral, a Great Rifttel és a Savanah-val. Róluk most nem beszélnék, pedig ők is nagyon jók voltak, azonban az igazi meglepetés számomra ti voltatok.

 L: Örülünk, ha tetszett.

P: Jó kis buli volt, jófejek voltak, használhattuk az összes cuccukat kb.

G:Köszi, elég jó volt, szerintem mindannyiunk nevében mondhatom, az Edison-ba mindig jó visszatérni.

Zenétekben minden keveredik, ami a rock’n’roll tágabb halmazába esik. Ez azt jelenti, hogy nagyon tág a zenei ízlésetek.

 L: Unalmas lenne mindig ugyanazt játszani. Nem szeretjük a skatulyákat. Mind a négyen más-más zenekarokat mondanánk kedvencnek. De kialakult egy közös zenei olvasztótégelyünk. Ebbe dobáljuk az alapanyagokat és kotyvasztunk valami jót, a vitákat is vállalva. Sőt, én például gyanakszom is, ha minden túl simán megy. De nem szokott… J

P: Mindenki kicsit más fajta zenét hallgat, ahol a stílusaink metszik egymást, kb ott kell keresni a zenénk eredetét.

V: Folyton mutatunk egymásnak új zenéket is, nem hisszük, hogy ne lennének olyan jó zenék mint 30-40 éve, annyi biztos, hogy nehezebb olyat találni ami az újdonság erejével hat. Az mindig örömteli amikor több évnyi zenélés után rácsodálkozunk egymással, hogy: jéééé, ezt te is szereted?! J

G:Minden egyes nap lehet új dolgokat hallani, amik megihletnek.

 Honnan és kitől jött először a zenekar alapítás ötlete?

L: Én 2007 körül, egy John Lennon-látomás miatt kezdtem el zenélni, ekkor terveztem bandát. 2008-ban volt az első próbánk, Óbudán, a régi harisnyagyárban. Abból a csapatból én maradtam. Akkoriban 5-6-órás próbáink voltak, én előtte sosem tanultam énekelni, gitározni, úgyhogy minden próbán rekedtre üvöltöttem magam és mindig szakadt egy (de inkább két) húrom. Akkoriban valamiért kb 50 HUF volt egy üveg borzalmas Hektor sör. Azóta már inkább Szögedizöm.

 

Egy interjúban hallottam, hogy grunge rock zenét játszotok. Én többet hallok ki belőle. Milyen zenei gyökerekkel rendelkeztek?

 L: Nálam, a teljesség igénye nélkül: Beatles, korai Pink Floyd, Black Sabbath, Led Zepp, Sex Pistols, Nirvana, Jimi Hendrix, Jane’s Addiction, Doors, Kraftwerk és klasszikus zene.

P: Led Zep, Guns ‘n roses, Kamchatka, és stoner zenék.

V: Kb. 9 évesen kezdtem tudatosan zenét hallgatni édesapámtól örökölt walkmanen, nemsokkal utána már hordozható CD lejátszón (ez pont a két hanghordozó generációváltásakor történt). Akkoriban csak a new-metal bandák mentek de egy-két kivétellel engem nem annyira kötöttek le. Az első nagy szerelem az RHCP megismerése volt, máig a legtöbbször meghallgatott lemezem a Blood Sugar Sex Magic… Ezzel együtt elkezdtem dobolni tanulni és jöttek a technikásabb zenék, mint a Dream Theater. 2001-ben 10 évesen ott voltam a PeCsás koncertjükön, eszméletlen volt! Utána: Faith No More, Incubus, Guano Apes, Primus, Nirvana, Tool, Porcupine Tree és persze közben a régi nagyok felfedezése..

G:Minden érdekesnek tűnő zenébe belehallgatok. Az előttem felsorolt zenekarokat inkább már lemezeken gyűjtögetem, legtöbbet mostanában a Reverberation Radio-t hallgatom.

 Gondolom ösztönből jön az egész, legalábbis nagyon annak tűnik. Így van?

 L: Nálam igen. De gondolkodom is azér’.

P: Nem sokat agyalunk zeneelmélet szempontjából, inkább a ritmusokkal szoktunk tudatosan játszani.

V: Annyira így van, hogy számaink 100%-ban a teremben születnek, idejét se tudom már mikor jött úgy valaki próbára, hogy egy komplett szám-szerkezettel készült. Jamelés és utána boncolgatás… ez a menet.

G:- Úú ezt játszd még ezer körig!
    -De cask két hang!

    -Nem baj, figyeld jó lesz!

Szerintetek milyen a helyzet a magyar zenei underground fronton? Gondolok most itt a koncertekre, zenei életre.

 L: Lehetne jobb, de nincsenek elvárásaim.

P: Szerintem az utóbbi időben nagy lendületet vett minden szempontból, látom az összefogást, mi is kivettük a részünket belőle.

V: Fellépési lehetőségek mindig vannak, inkább az a kérdés, hogy jön ki belőle a zenekar (és nem anyagilag értem). A helyeknek az egyetlen érdeke a haszon, tisztelet a kivételnek akik tényleg valamiféle kultúrmissziót követnek. Egyedül nem lehet megváltani a világot, én mindenképp a közös estéknek, közös buliknak a híve vagyok. Ha kívülállóként akarsz érvényesülni beledöglesz. Szerencsére baromi sok jó banda van a városban és az ismerettségi körünkben is, akikkel lehet ilyenekben gondolkozni.

G:Az undergroundban voltak, vannak és lesznek a legjobb zenék.

 Közelebbi, illetve távolabbi célkitűzések?

 L: Új album, hazai és külföldi turné, klip, sok jam és próba.

P: Minél több koncert, és jó lemezek elkészítése, többi zenekarral közös bulik, miniturnék.

V: Ahogy a srácok előttem ellőtték, új lemez számain dolgozunk, ebből 2 a közeljövőben napvilágot is lát, méghozzá 1-1 videoklippel. Mivel rég csináltunk ilyet izgatottan várjuk a fogadtatást!

G:Az új album összetett lesz és durván fog szólni.

 Tavaly megnyertétek a Paksi Amatőr Pop-Rock Jazz Fesztivált. Ez mit hozott az életetekbe? Mi változott?

 L: Nekem a banda sikere miatt esett jól, a srácok boldogságának örültem leginkább. Sok mindenen túl vagyok már. Felpörgette a dolgokat, kapcsolatokat.

P: Mindenben segített, nagyon nagy megtiszteltetés egy grunge zenekarnak a zeneművészeti egyetem tanárától díjakat átvenni!

V: A tárgyi nyeremények mellett felléphettünk a Művészetek Völgyében, ez bevonzott egy külföldi fesztivál fellépést is. Utóbbi a közös zenekari létet tekintve szerintem a legnagyobb élményünk is volt, úgyhogy mindenképp hálásak vagyunk ennek a tehetségkutató programnak. És még nincs vége: jelenleg egy pályázatunk elbírálás alatt van, pozitív kimenetel esetén még nagyobb löketet fog adni nekünk.

G: Még több elszántságot.

 

 A 2017-es “Sinecure” album nekem elég vékonyka volt, és most itt a hangzásra gondolok. A koncerten viszont egy nagyon izmos hangzást hoztatok le és nem hiszem, hogy ez csak az ottani hangmérnök műve. Igazán jól szóltatok, de éreztem valami mást is. Mintha elkanyarodtatok volna a Stoner irányába. Jól érzem?

 L: Az egy változatos, “medley”-jellegű album, régi és újabb dalokkal. Nem lehetett az egészet ólomsúlyúvá tenni. De az tény, hogy azóta pontosabban tudjuk, milyen hangzást akarunk és ez tükröződni is fog az új, “Lazer” c. albumunkon, amire rengeteg anyagunk van.

P: Sajnos a felszerelés sokat számít a hangzásban, azt az albumot egy 5W-os erősítővel játszottam fel, szerintem mostanra gyűjöttük össze a mi zenékhez szükséges hangszereket és erősítőket, remélem ezt majd hallani is lehet a következő albumunkon.

G: Én csak utána csatlakoztam a srácokhoz, szerintem jó kis anyag lett, de veled egyetértve a hangzás olyan, mintha a próbatermi/koncertes változatok át lennének tolva egy szűrőn ami ki szed belőle minden energiát.

 Várható mostanában valami hanganyag tőletek?

 L: Jövőre “Lazer” album és nemsokára klip az “Island”, ill. a “Crows” c. dalainkhoz.

 V: Az őszre 2 klipel+1 számmal készültünk. Ez a 3 dal fel is fog kerülni a jövőre tervezett korongra.

 G:Megyünk az Y-sound stúdióba is egy számot felvenni, még a teljes album előtt.

 Hol fogtok legközelebb fellépni?

 L: Még nemtom.

P: Nincs most kövi datum.

V: Viszont megfogalmazódótt bennünk egy nagyobb szabású saját szervezésű buli ötlete, 1-2 pöpec bandával úgyhogy érdemes figyelni az oldalunkat. Hamarosan landolnak az új anyagok is!

Köszönöm az interjút.

 L: Mi is! Kösz, hogy lenéztél a koncertre!

P: Mi köszönjük!

V: Nagyon köszönjük.

Utólagos hír, hogy most november 6-án a Dusk helyett az Indeed fog fellépni! Nosza menjetek táncolni!

https://www.facebook.com/events/931067947246948/

Facebook, Youtube, Bandcamp

AMEN!

Végre! Évek óta nem posztoltam. VÉGRE!!
Végre elérkezett ez a nap is! Kis Hazánk zenei történetének egyik mérföldkövéhez érkeztünk. Végre. Miért írom ezt? Összetett ez a dolog, sajnos hosszú évek alatt is csak lassan mozdul. Nem akarok untatni senkit hosszasan, de egy picit (és nem teljesen kivesézve mindent) nézzünk picit magunk mögé.
Volt Nekünk egy Kultúránk itt a medencében, kb. a múlt század elejéig, közepéig. Aztán történt, ami történt – sajnos – és a nyakunkba kaptunk egy diktatúrát, ezzel mintegy kulturálisan leblokkolva, kiirtva mindennemű fejlődést. Míg a világ Jailhouse Rockra, It’s been a hard day’s nightra, Hair-re, Foxy Ladyre, Whola Lotta Lovera, Mercedes Benzre, Sweet Child O’Minera stb. tombolt, mi az „Áll egy ifjú nyírfa a rétent” énekeltük és bár semmi bajom a Kodály módszerrel, sőt akkor gondolom nem kis eredmény lehetett a fő hatalommal szemben kivívni az alkalmazhatóságát, azért nem minden, szóval lehetne belőle tovább menni, a gramofonttól és népdaloktól eljuthatnánk végre a digitális korba pl. a blueson és a mondjuk a spirituálékon keresztül. Nagyon lassan tudtuk levetni ezt a béklyót, másoltuk a nyugatot, kgst „hangszerparkkal” és „technikával”, a magyar underground a többségnek ciki volt, csakúgy, mint a magyar ipar termékei, a nyugat volt csak a menő. És vicc, de ez nagyon sokáig megmaradt a köztudatban, rengeteg buli szervezésénél ott voltam és érezhető a különbség az eladott jegyekben, ha egy lengyel, görög – mindegy is csak külföldi - banda is játszik, vagy ha csak Magyarok, pedig azért elkezdtünk – ha lassan is – felzárkózni. Elindult a Magyar stonerkedés is, ott voltam a születésénél, mint zenész, mint blogger. Ez a kezdetekben nagyjából annyit jelentett, hogy sacc per kb. a Down - NOLA album melldöngető riffjeit játszotta mindenki, innen onnan, sehol egy egyéni íz, egy kis lazaság, rock’n’roll, blues, könnyed groove, lezserség, csak a befeszült keménykedés, pedig hát ebben a stílusban pont a sokszínűség a gyönyörű, a határtalan szabadság. 

De túléltük és megérkezett végre

WOODSTOCK BARBIE – NEVER GONNA FALL IN LINE EP
 

Szóval már évtizedek óta várom, hogy mikor érünk végre ide, ezért nagyon megörültem, amikor meghallottam az official video elején a kezdő riffet – végre nem a dzsidsziridszidzsi, majd meg is ijedtem, hogy az énekes nem férfi. Az előítéletem onnan táplálkozik, hogy hallottam sok olyan anyagot, főleg külföldről, ahol a zenekar egyik tagjának a babája nyervákol önkényesen és hagyján, hogy hangja nincs, de örök titok, hogy mi akart lenni az elképzelt dallam, amit nem sikerült neki megvalósítani. És az igazságom ott van, amit a WB korábbi interjújában már olvashattatok, hogy Nekik sem volt könnyű megtalálni a megoldást, már épp Unikumba akarták fojtani a hangszereik ellenértékét, mikor megtörtént a Csoda.

Püré jött és odatette azt, ami ide pontosan illik: a dögös, telt, szenvedélyes hangot, amolyan (pont olyan) bluesosan, ahogy szeretjük azt Janis Joplintól, Tina Turnertől, Beth Hart-tól vagy épp Sister Rosettától, sorolhatnám, nem tudom Kik az Idoljai, szerencsére van választék. A srácok (nem épp kezdők, divatosan szólva hívjuk egységüket szupergrupnak: Horváth Arián Grizzly - gitár, Vilczek Áron ‘Roti’ Grizzly - basszer, Gilinger Ádám Bohemian Betyars, Antonia Vai Band, Dungaree – dob) is megnyugodtak végre, hisz’ tudják Ők nagyon is jól, hogy tűzzel játszik az, aki női énekest állít a banda élére, mert a patriarchális szőröstökűség nem sok teret enged a Hölgyeknek ebben a műfajban, a bluesos dallamalkotás – ide - tökéletes, szóval bejött a húzás és ez a zenekar különlegességét is megadja. Szóval kész lett a Banda, ahogy kell, amire vártam, nem önzőzöm, szerintem (Ti is) vártunk.

Nem vesézem ki a négy dalt külön-külön, úgy általánosságban írnám le, hogy én mit hallok. A hangszeres recept úgy néz ki, hogy van egy tökéletes ritmusszekció, kibaszottul eltalált hangzással (Miskolczi Máté - Kepler Stúdió), ez adja meg az alját a produkciónak, hozzáteszem itt, hogy a basszer nem csak támogat, a fuzzolt sounddal igen masszív szerepet vállal a dalokban, ami nekem nagyon tetsző koncepció – ezt az egész hangszeres, összhangzásra értem. A dob úgy dolgozik vele, hogy nem veszed észre, hogy van. Természetes, lüktető, gördülékeny, nem akaszt, nem fog, csak visz, hömpölyög, szuper. Csak azt hallod, de nem figyeled, hogy itt minden ok. A gitár, amikor a többiekkel mozog, akkor szerintem tutiság, a hangzás is eltalált. Nekem picit a kipengetett akkordok soundban tompák, szárazak – pici fx még mehetett vón. Hallom a rengeteg befogott tercet F felhanggal, sokszor, nekem túl sokszor, néha már zavaró a jelenléte, továbbá mivel több számban is előjön, ezáltal „segít” összemosni az egyébként egy fekvésben, egy hangzással dolgozó dalokat, azaz egy laikusnak nehezebb megkülönböztetni a dalokat egymástól. Ez egy LP szinten, 10-12-15 szerzeménynél már egysíkúvá, unalmassá teheti az egyébként jó dalokat. Nagyjából hasonló érzésem van számokon belül, itt-ott szétfutnak a srácok a sorok végén elején a hangsúlyokkal, lesz egy pici káosz, ami elvonja a lüktetést és a feelt abban, hogy egyik részből átgördüljünk a következő részbe és nehezíti a dal részeinek felismerését, a dinamikai váltásokat, nehezebb lesz tőle a megértés, a fogyasztás – nem beszélve, hogy gondolom a keverés is betakar emiatt ezt azt, ez pedig megint az érthetőség, hallhatóság, nyitottság rovására megy. Ezt fokozza, hogy a gitár próbál a bluesos keretekből kitörni, kicsit össze is veszik itt-ott az énekkel, szerintem ez még korai, felesleges. Annyira bluesy a főhősnő orgánuma, dallamai, hogy alázattal kell hozzá közelíteni, inkább talán az énekbe csempészném bele azokat a terceket, lehet kapna egy pici QoTSA érzetet, de nem ígérem. Ugyan ezen elképzelés mentén, elférne egy-két egyszerű gitár díszítés kocsmaízű pentatonnal az énektől üres sorvégeken. Nem kell mindenkinek Wo Fat-nek lenni (csak viccelek, DE), viszont sokszor az egyszerűbb a jobb. Nem kell persze feladni az egyéni ízt.

Az énekről mit is mondhatnék... elképesztő. A hang, az érzés, a lüktetés, a dallamalkotás, hát basszus (itt nem hangszer, inkább aktus). Lezser, hanyag, érzéki, szenvedélyes. Komolyan, ritka kincs ez itt mifelénk. Ez nem az a ungarise kopi, ciki próbálkozás, a lemásolás, neeeem, ez maga AZ. Csak hogy kötekedjek egy picit itt is (mint hangkép), úgy érzem jobban lehetne támaszkodni az énekre. Picit lehetne előrébb, nem küldeném el feltétlenül az erdő mélyére a visszhanggal és a zengetővel.

Összességében baromi jó az anyag, baromi jó számok, baromi jó hangzás, egy pici egyszerűsítéssel, hangsúlyozással, pici plusz hangszeres feelin’-el, egy pici fényesítéssel, nyitottsággal szerintem irány az EU turné. Végre van valamink!

Szeretném még itt megemlíteni a NOW Books & Music menedzsmentet, azon belül is Décsy Eszter munkáját. Szóval az, hogy a – nyilván bandcampes - megjelenés napján az EP már hallgatható az Apple Musicban, Deezeren és ott van Spotifyon, hogy a zenekar ott van a Dopethrone előtt és decemberben is játszanak a Robotban. Nem a duma van, hanem munka és színvonal. Le a kalappal!

Facebook! Legközelebb a Dopethrone elött: https://www.facebook.com/events/468837067285474/

Így tovább lányok, srácok!

Rico

ui: ezt a posztot eredetileg Nico rakta ki (köszi - sör megy), mert olyan régen posztoltam, hogy kidobott az indapass a blogról

A Budapesti Eugene Tooms egyszer csak itt volt. Megjelentetett egy izmos stoner albumot, The Whole Nine Yards címmel. A tagokat gyakorlott zenészek és biztos, hogy már találkozhattatok velük koncerteken. Az énekes/ gitáros Dudoma Viktor a kérész életű, ám annál nagyszerűbb Dűne zenekarban pengetett. Micskó Viktor a Red Swamp zenekart erősítette a dobok mögül, Zelenai Bálintot meg a Solidmen-ből ismerhetjük. A két Viktor vállalta, hogy válaszol a kérdéseimre.

 Azt a fajta stoner muzsikát, amit most játszotok, hármotok közül Dudihoz tudnám kötni a legjobban, hiszen ő a megboldogult Dűne zenekarban már játszott hasonlót. A dobosotok a Red Swamp-ban már egy sokkal inkább southern metal vonalon mozgott, Zelenai Bálintról pedig a Solidmen-ben inteligens rockzenét játszik. Tehát, kinek az agyából pattant ki az ötlet és hogy verődött össze a zenekar?

DV: 2016. Körül fogalmazódott meg bennem, miután kiléptem az akkori zenekaromból, hogy ideje lenne a saját fejem után menni, és elkezdeni azt a zenét játszani, ami zsigerből jön. Összeraktam egy 3 számos demot és a “hirdetés nem kér enni” alapon elkezdtem ritmusszekciót keresni. Viktor volt az egyik első, aki rám írt, elküldtem neki a demókat, megittunk pár sört, majd az első jam session alatt csak néztem, hogy mennyire egy húron pendülünk. Bálintot egy közös haverunk ajánlotta, és bár saját elmondása szerint annyira nem volt mélyen benne a stoner szcénában, az ő zenei felfogása csavart egyet a dolgokon és sokkal jobb lett az összkép, ami a dalokat illeti. 

MV: Igen, a "kéne egy zenekar" állapotot valahogy nagyon gyorsan követte az "oké, akkor készülnek a számok". Viktorral az első perctől kezdve úgy volt, hogy nem nagyon kell semmit külön megbeszélni, Bálint meg - akit egyénként a Solidmen zenekarból veszünk kölcsön, keressetek rá, tök jó - általános szakértőként hozza az érdekes ötleteket.

A metal amúgy nincs elfelejtve, de ez a mostani vonal nekem mindig is a másik nagy kedvencem volt.

Nagyon érdekes a lemez borítója. Mondanál egy-két szót róla?

DV:  Hát például tisztáznám, hogy NEM Steampunk. :)

Amúgy egy próba előtt jött az ötlet, hogy kakas… nem tűnt sablonosnak, láttunk benne fantáziát, végül megkértük Karai Klaudiát, hogy tegye hozzá az elképzeléseit, és imádjuk.

MV: Volt valami olyan szál, hogy mindenkinek van egy gyerekkori rossz élménye egy félelmetes kakasról valamelyik rokonnál. Hogy ebből hogy jutottunk oda, hogy tegyük a borítóra, azt már nem is tudom, úgyhogy inkább elmesélem, hogy az egész cucc kézzel rajzolt, annyi vonalból áll, amennyi talán összesen nincs, Klaudiának köszönjük szépen még egyszer, hogy becsülettel végigcsinálta.

A Eugene Tooms az X-Akták egyik sötétebb epizódjában szereplő gumiember, aki kimondottan szereti az emberi májat. Miért pont az ő nevét vettétek fel? Ez inkább illene egy grindcore bandához.

DV: Erre a Viktor fog válaszolni. :)

MV: Pontosítanék, a Home című rész a legsötétebb, amire szintén lesz utalás, koncerten meglátjátok. Régről van nekem ez a rajongásom, minden részt láttam többször, aztán gondoltuk, mi lenne, ha ez lenne a név, és ez lett.

Hogy történik a dalszerzés? Ki írja a szövegeket? Miről szólnak?

DV: A szövegeket én írom, és különálló történeteket mesélnek el, legyen az egy gyilkossági helyszínelés egy hiányzó lábujjú hulla fölött, vagy egy Western környezetben lezajló kocsmai lövöldözés. Nagyon élvezem, hogy sztorizunk ahelyett, hogy önéletrajzi ihletésű szövegeink lennének. Ez a recept szerintem maradni fog a jövőben is. Egyes szám első személyben egyetlen dalunk van, de az is inkább egy cinikusnak szánt sztori.

MV: Szoktunk még olyat is csinálni, hogy a teremben felvesszük a témákat, azt otthon rendezgetjük, lesz belőle egy demó, aztán a legközelebbi próbán legyen az a rész mégis inkább úgy, azt megint felvesszük… és így tovább, mondjuk úgy, hogy az élőzene spontaneitását keverjük a kicsit ráérősebb otthoni tervezgetéssel.

Hogy látod a magyar koncertek helyzetét? Én elég siralmasnak. Úgy gondolom, az underground zene halott, vagy legalábbis a magyar zenekarok számára nehéz az életben maradás. Koncertekre kevesen járnak.

DV: Én most pár évre kiestem a koncertezésből, mint előadó, illetve sajnos nincs annyi időm koncertre járni, mint néző/hallgató, erre a többiek fognak tudni érdemben mit mondani.

MV: Engem bezzeg meg sem hívtak a temetésre.

Ennek a résznek most vége, de nemsokára folytatása lesz! Nem hagyjuk annyiban!