Ízelítő a szülinapból azknak, akik nem tudtak ottlenni és emlék azoknak, akik ottvoltak, és Boldog Sztondulásban Gazdag Új Évek Kívánunk mindenkinek, Stonerblog.
Default style- Alternative style
Ízelítő a szülinapból azknak, akik nem tudtak ottlenni és emlék azoknak, akik ottvoltak, és Boldog Sztondulásban Gazdag Új Évek Kívánunk mindenkinek, Stonerblog.
Az itt látható kép a Stonerblog szülinapján készült a félblogról. Mindenki örült! (őrült?)
Azonban most szeretném megköszönni a bandáknak, hogy eljöttek pénzt, időt és energiát nem sajnálva, a hatalmas havazás ellenére és lejátszották mindenki agyát. Csodával határos módon Orosházáról Nemtombaje, Kecskemétről a híres Joshibarát (Mother Road), Nyírmadáról Battereye (Southern blog) is eljutott a Pogo Locoba. Aki pedig nem jött, az sajnálhatta. Asthringék is itt voltak a Stonerrock.hu-tól, meg még egy-páran, akiket sajnos nem ismerek. Nekik is köszi a megtiszteltetést.
Sajnos a meghirdetett öt fellépőből a Son Of A Bitch nem tudott jelen lenni, de reméljük, hogy a legközelebbi alkalommal már ők is játszanak nekünk valami szép kis melódiát.
Az est első fellépője a RKH (Rózsaszín KutyaHarapás - kép: Dobai Zoltán) volt. Elég hálátlan feladat a közönség bemelegítése úgy, hogy még van utánad három zenekar. Ennek ellenére a jól ismert arcokból álló és újjáalakult zenekar mindent megtett, hogy tűzbehozza a

közönséget. Ezzel a furcsa punk/hc/metal(alternatív?) turmixszal meglepték az ottlévőket, de az első pár perc után mindenki érezte, hogy nem mindennapi brigáddal van dolguk. Rutinosak, van humorérzékük és nagyon jó zenészek. Örülök, hogy az RKH újra kiszedi a fülzsírt a fülekből!!!Hajrá!
A következőkben a Szegedi (!!!) Barbears rúgta szét a seggünket. Sajnos, ahogy ők mondák:Bárány volt a Farkasok között, emiatt három tagúra csökkentek. Azonban így is bő harmincöt percet zúztak instrumentálisan. Azonban így is leszakajtották mindenki arcát, hogy beletoljanak egy nagy adag direkt stoner muzsikát.
Nincs kérdés, nincs kecmec, zene van, de az zsírosan, töményen. Aki úgy gondolja, hogy erre a stonermonsterre szívesen énekelne és még torok is van a nyakban, az keresse Lukács Lacit (nem a 'csapdásat). Telefonszámért lehet a bloghoz fordulni.
Úgy gondolom, hogy a Stonedirt sokkal nagyobb odafigyelést érdemelne, mint egynémely úgymond első vonalas stonerzenekar. Egyébként nem is nagyon értem, egyesek miért kategorizálnak műfajokon belül első- és másodvonalasra zenekarokat. Van jó zenekar, meg van a trágya, ami előbb vagy utóbb eltűnik a süllyesztőben. Ha előbb akkor szerencséje van a hallójáratoknak, ha utóbb, akkor valaki seggét eléggé fényesítik nyelvvel.
A mi nagy megelégedésünkre a Stonedirt nem úgy néz ki, mint aki le akarja húzni a rolót, sőt egyre jobb és jobb dolgokat adnak a közönségüknek. Profizmus, amit csinálnak. Azokat a számokat, amik amúgy is megdörrennek a lemezen, többszörös energiával, erőbedobással hozzák a színpadon. Endrének biztos van valami a torkával (mebucain) mert, hogy nem emberi amit művel az holt biztos. Néztem, hogy többen is csak álltak és nem értették az egészet. Egy amúgy is tökös kemény zúzdára akkorát énekelt, hogy nagyon igyekeznie kell annak, aki ezt így akarja előadni. Nagyon átérzi a muzsikát, ráadásul a többiek ehhez nagyon penge alapot tudnak biztosítani a számára. Nagy élmény őket élőben látni.
A Desertplane-t, ezt a Soproni instrumentális gaztettet még nem láttam soha élőben. Pletykák keringtek csak arról, mennyire megérik a pénzüket. Aki egy kicsit is közel áll a 35007-hez ('baje), annak úgy csillogott a szeme egész koncert alatt, mint a frissen kefélt cipő.
A pletykák igaznak bizonyultak, tényleg felejthetetlen élmény őket látni a diszkógömb alatt. A dobos srácnak szerintem gumi izületei vannak, annyira lazán ütött, mégis halál pontosan. A két húrnyűvőről meg csak azt tudom elképzelni, hogy droidok, mert élő organizmus nem tud ilyen dallamokat eljátszani úgy, hogy az ne váljon slágeresen rágógumivá. A zenei mélységek mellett még mindig megmarad az a finom lebegés, ami erre a fajta zenére annyira jellemző. Lehet, hogy a Desertplane nem fogja ostromolni a Petőfi rádió kívánságműsorát, de hogy már most underground legenda színten áll az biztos.
Utoljára még annyit fűznék hozzá, hogy ilyen jó hangzást már nagyon rég nem hallottam. Reméljük legközelebb is ilyen jól fog szólni. Uff!
Get Stoned!
1.Na,saját meglátásom szerint nagyon fasza volt a buli és nagyon jó volt újra látni mindenkit,Bajét,Zsenját,Nicót,Andit,Ricót(bocs,ha kihagytam valakit),illetve örültünk,hogy személyesen is megismerkedhettünk olyan arcokkal,mint Battereye.Legtöbbünknek úgy láttam,hogy bejött a buli és el is tudta engedni magát(ugye Nico bá?/he-he/),aki pedig kevésbé,az majd reméljük legközelebb.A lényeg,hogy megint nyerítettünk a röhögéstől rengeteget az ismerős arcokon(illetve velük) és olyanokon is akik sajnos anonimek maradtak.Tulajdonképpen én személy szerint pont ezzel a dologgal kapcsolatban érzek hiányosságokat,meg persze azzal,hogy rövid volt az egész.Fasza lett volna összeülni veletek bloglátogatókkal is és eltémázgatni,illetve megvitatni dolgokat,de remélhetőleg a farsangi bulin ezt majd bepótoljuk.
2.A bulit nyitó RKH-nak (kép: Dobai Zoltán) sajnos csak a végét sikerült elkapnom,mivel nagyon aranyos volt a MÁV.(fuck)Szóval a csapat zenéjéről valószínüleg egy másik kolléga fog beszámolni,pedig kiváncsi lettem volna rájuk.

A következőként fellépő Barbears a BLS ízű riffekkel megpakolt,élvezetes,komplex összeállításával(mixével) vett le a lábunkról legtöbbünket.Nekem kibaszottul bejött.Reméljük hamarosan sikerül találniuk énekest ehhez,a tulajdonképpen instrumentálisan is élvezhető,fasza muzsikához.(ja és köszönjük az ingyen cd-ket is nekik)Hajrá!
A lassan sztárbandának számító Stonedirt showszerű nyitányával,színpadiasságával és arcbamászó zúzdájával szórakoztatta a nagyérdeműt,meg persze itt azért már jóval feljebb lett tekerintve a hangerőszabályzó is hálistennek,szóval odabaszós hangulat volt.Thanx!
Zárásként,illetve tökéletes levezetőként egy rendkívül összetett,porfelhős jammekkel utaztató agyalást kaptunk a Desertplane-től,ami ugyancsak tartalmazott jópár ötletes dolgot számunkra.Biztos mindenki emlékszik a kegyetlenül lelassuló,majd visszaébredő témájukra.Érdemes lesz figyelni rájuk a jövőben.Mellesleg nem egy emberrel beszéltem,akiknek az ő zenéjük nyújtotta a legtöbbet ezen a bulin.
3.Utólagosan is köszönjük a megjelent csapatoknak a részvételt;a zenék pedig,amiket hallhattunk tőlük szerintem kurvajók voltak és reméljük,hogy számukra ez a közönségen azért tükröződött.
4.Visszatérve a különböző blogokról megjelent arcokra,szerintem valahol kezd kialakulni,vagy talán már kialakult valamiféle csapatszellem,illetve olyan jellegű szimpátia,barátság,ami rendszeres rendezvényekre fog minket ösztönözni.Ezt személy szerint rohadtnagy dolognak tartom és már most várom a farsangi bulit.
Legyetek jók és igyatok eleget!
Get Stoned!
Mint már nyílván tudjátok, egy éves lesz a Stoner Rock Blog, ebből az alkalomból szeretnénk kedveskedni Nektek és magunknak is egy odabaszós bulival, karácsony előtt, évvégi lazításként.
A szegedi srácok nemrégiben 4-ről 3 főre redukálódtak. Egy félórás ének nélküli riffmixxel készülnek a partyira, szükségük van most a bíztatásra, gyertek szurkolni! Ja, és keresnek egy faszagyereket, aki teleszívből tud dallamokat üvölteni, negyediknek.
Velük is találkozhattatok már a blogon, van promo anyaguk is itt.
Az RKH-t 1992-ben alapította 3 megrögzött velencei undergounder, Balogh "Giulio" Zsolt (git), Kővári "Kőgabó" Gábor (bass) és Kőszegi Csaba (dob). A társasághoz 1993-ban csatlakozott Nagy-Miklós Péter (git). Némi zenei útkeresés, tagcserék és a Marlboro Rock-In '95 tehetségkutató 3. helyezése után a különböző stílusokat vegyítő zenekarnak módja nyílt elkészíteni az első Ep-jét, ami 1995 végén jelent meg "Rendhagyás" címmel. Az RKH 1995 / 1996-ot végigkoncertezte, aztán a zenei elképzelések és munkamódszer összeegyeztethetetlenségei miatt 1997 elejétől gyakorlatilag megszűnt létezni. Körülbelül egyidőben alakult két elszánt RKH rajongóból (Schleier "Szléjer" Csaba és Kükedi "Küki" Gábor) és az ex-RKH-s Mikiből azóta is fennálló Wackor.
Kőszegi Csaba az ezt követő 10 év alatt kitartóan megpróbálta összerántani a régi zenekart, sikertelenül. Végül 2007-ben új felállással indult újra a történet: Kőszegi "Krisz" Krisztián (git, vox), Kükedi "Küki" Gábor (bass, vox) és a két régi tag, Kőszegi Csaba és Miki folytatta ott, ahol 1997-ben abbamaradt: az első nagylemez elkészítése előtt. Két év kemény munkája után 2009-ben meg is kezdődött a lemezfelvétel, az album várható megjelenése 2009 év vége / 2010 év eleje.
Figyelem!
Feltörték a Shapat Terror próbatermét 2009.12.16 - 17. között. Négy gitárt vittek el:
Epiphone G400, meggy színű, hátsó hangszedő cserélve
Seymour Duncan, jackaljzat sérült,egy réz alátéttel javítva, planet
waves heveder, a gitár hátán nagy alakú Shapat Terror matrica
Dean Hardtail select, gyári szám: 051185,
hangszedők, potméter gombok feketék, hátán nagy alakú Shapat Terror
matrica
FENDER Jazz Bass BALKEZES ,krémszínű Dimarzio pick up-pal,fekete színű testtel,fehér fogólappal
Valamint egy héthúros Ibanez Apex2, sötét zöld, tökéletes állapotban, a jackdugó aljzatnál egy kis festéklepattanás, a húrlábnál nem gyári hangszedővel
Képek a hangszerekről:
Segítsetek a Shapat Terrornak és a Mighty Manlifternek(ugyanis az Ibanez Macsié), és terjesszétek a hírt!
kontakt:
info kukac shpt pont hu
70/933-1512 (Gál Gergely)
Ehhez nincs mit hozzáfűznöm.
A southrnblogtól pedig elnézést, hogy tőlük másoltam át, de a szükség törvényt bont.
Kommentek