Az itt látható kép a Stonerblog szülinapján készült a félblogról. Mindenki örült! (őrült?)

 Azonban most szeretném megköszönni a bandáknak, hogy eljöttek pénzt, időt és energiát nem sajnálva, a hatalmas havazás ellenére és lejátszották mindenki agyát. Csodával határos módon Orosházáról Nemtombaje, Kecskemétről a híres Joshibarát (Mother Road), Nyírmadáról Battereye (Southern blog) is eljutott a Pogo Locoba. Aki pedig nem jött, az sajnálhatta. Asthringék is itt voltak a Stonerrock.hu-tól, meg még egy-páran, akiket sajnos nem ismerek. Nekik is köszi a megtiszteltetést.

  Sajnos a meghirdetett öt fellépőből a Son Of A Bitch nem tudott jelen lenni, de reméljük, hogy a legközelebbi alkalommal már ők is játszanak nekünk valami szép kis melódiát.

  Az est első fellépője a RKH (Rózsaszín KutyaHarapás - kép: Dobai Zoltán) volt. Elég hálátlan feladat a közönség bemelegítése úgy, hogy még van utánad három zenekar. Ennek ellenére a jól ismert arcokból álló és újjáalakult zenekar mindent megtett, hogy tűzbehozza a

közönséget. Ezzel a furcsa punk/hc/metal(alternatív?) turmixszal meglepték az ottlévőket, de az első pár perc után mindenki érezte, hogy nem mindennapi brigáddal van dolguk. Rutinosak, van humorérzékük és nagyon jó zenészek. Örülök, hogy az RKH újra kiszedi a fülzsírt a fülekből!!!Hajrá!  

  A következőkben a Szegedi (!!!) Barbears rúgta szét a seggünket. Sajnos, ahogy ők mondák:Bárány volt a Farkasok között, emiatt három tagúra csökkentek. Azonban így is bő harmincöt percet zúztak instrumentálisan. Azonban így is leszakajtották mindenki arcát, hogy beletoljanak egy nagy adag direkt stoner muzsikát.

  Nincs kérdés, nincs kecmec, zene van, de az zsírosan, töményen. Aki úgy gondolja, hogy erre a stonermonsterre szívesen énekelne és még torok is van a nyakban, az keresse Lukács Lacit (nem a 'csapdásat). Telefonszámért lehet a bloghoz fordulni. 

 Úgy gondolom, hogy a Stonedirt sokkal nagyobb odafigyelést érdemelne, mint egynémely úgymond első vonalas stonerzenekar. Egyébként nem is nagyon értem, egyesek miért kategorizálnak műfajokon belül első- és másodvonalasra zenekarokat. Van jó zenekar, meg van a trágya, ami előbb vagy utóbb eltűnik a süllyesztőben. Ha előbb akkor szerencséje van a hallójáratoknak, ha utóbb, akkor valaki seggét eléggé fényesítik nyelvvel.

  A mi nagy megelégedésünkre a Stonedirt nem úgy néz ki, mint aki le akarja húzni a rolót, sőt egyre jobb és jobb dolgokat adnak a közönségüknek. Profizmus, amit csinálnak. Azokat a számokat, amik amúgy is megdörrennek a lemezen, többszörös energiával, erőbedobással hozzák a színpadon. Endrének biztos van valami a torkával (mebucain) mert, hogy nem emberi amit művel az holt biztos. Néztem, hogy többen is csak álltak és nem értették az egészet. Egy amúgy is tökös kemény zúzdára akkorát énekelt, hogy nagyon igyekeznie kell annak, aki ezt így akarja előadni. Nagyon átérzi a muzsikát, ráadásul a többiek ehhez nagyon penge alapot tudnak biztosítani a számára. Nagy élmény őket élőben látni.

  A Desertplane-t, ezt a Soproni instrumentális gaztettet még nem láttam soha élőben. Pletykák keringtek csak arról, mennyire megérik a pénzüket. Aki egy kicsit is közel áll a 35007-hez ('baje), annak úgy csillogott a szeme egész koncert alatt, mint a frissen kefélt cipő.

 A pletykák igaznak bizonyultak, tényleg felejthetetlen élmény őket látni a diszkógömb alatt. A dobos srácnak szerintem gumi izületei vannak, annyira lazán ütött, mégis halál pontosan. A két húrnyűvőről meg csak azt tudom elképzelni, hogy droidok, mert élő organizmus nem tud ilyen dallamokat eljátszani úgy, hogy az ne váljon slágeresen rágógumivá. A zenei mélységek mellett még mindig megmarad az a finom lebegés, ami erre a fajta zenére annyira jellemző. Lehet, hogy a Desertplane nem fogja ostromolni a Petőfi rádió kívánságműsorát, de hogy már most underground legenda színten áll az biztos.

 Utoljára még annyit fűznék hozzá, hogy ilyen jó hangzást már nagyon rég nem hallottam. Reméljük legközelebb is ilyen jól fog szólni. Uff!

Get Stoned!