Ez is egy olyan koncert volt az amúgy meglehetősen túlzsúfolt évben, amire kötelező volt beruháznom, ezek a bandák ugyanis nem jönnek minden évben hazánkba (Entombed konci utoljára 2006-ban volt a szépemlékű mezőtúri Wan2 fesztiválon, Merauder meg nem is tudom, mikor).Nem ígérkezett gyengusnak eme párosítás (pláne, hogy a 'tomb élő teljesítményéről ódákat zengenek manapság is), meg hát ugye mindkét horda istencsászárnak számít a maga stílusában, úgyhogy nem kis elvárásokkal vettem az irányt kedd este a Dürer felé.

Bevallom, két dolog eléggé bökte a csőrömet.Az egyik a kezdés időpontja volt.A jegyemen, valamint az összes létező programajánlóban 20h-ra volt meghirdetve a start.Ehhez képest mikor elindultam, akkor tudtam meg a Locust On The Saddle gitáros Szabó Tamástól, hogy a menetközben beszervezett Nadir már elkezdte a műsorát és a LOTS kb. 40 perc múlva lép deszkákra.Mondanom se kell, rettenetesen kiakasztott a dolog, ez már a koncertjáró közönség totális hülyének nézése!Egyébként akik elejétől fogva jelen voltak a bulin, azok mesélték, hogy a Nadir mindössze csak 4 számot tudott eljátszani, a kiszabott idő mintegy felét hangolással töltötték.Persze nem mondom, jó lett volna Vityáékat is látni a teljesség kedvéért, de talán majd legközelebb...

A Locustra viszont odaértem, ez megnyugtatólag hatott.Így túltéve magam a kezdeti bosszúságon, önfeledten lóbáltam a fejem a vaskos southern témákra.Újabb tagcsere történt soraikban, ezúttal frontember poszton: Vincze Andrest vették be, akit a The Ministers és a Hayseed nevű bandákból lehet ismerni többek közt.Szemlátomást nagyon érzi a feelinget (hát igen, akinek megadatott, hogy láthatta élőben a Kyusst, attól ez el is várható!).Bizton állíthatom, hogy ez a megújult felállás méregerős és a LOTS még okozhat kellemes meglepetéseket a jövőben.A jól ismert Alphamantis-os nóták mellett toltak egy zsírújat is (vérbeli mocsaras-délies zöngemény, némi Alabama Thunderpussy beütéssel), és annak alapján csalódás kizárva!

A másik dolog, amit nem értettem, hogy minek kellett a kisterembe begyötörni két ilyen underground legendát, mint az Entombed (képzelem, mit gondolhattak a szervezésről) és a Merauder?!Talán akkora égés lett volna egy tisztességes félház a nagyteremben?Az A38-as Hardcore Superstar koncerten sem voltunk többen saccra 200 főnél, de legalább nem taposták egymást agyon az emberek.Így viszont a kisterem zsúfolásig megtelt, a Meróder kezdésére már egy tűt sem lehetett leejteni, ráadásul iszonyatosan beszorult a levegő a helyiségbe, rohadt meleg volt odabent.Na de ne szaladjunk ennyire előre, mert még hátra volt a support a Devious személyében.Velük kapcsolatban megmondom őszintén, nem voltam képben a buli előtt (meg egyébként se szeretem, mikor a kedvencem elé időhúzás gyanánt több előzenekart is beszerveznek; most komolyan: ki tud ilyenkor türelmes lenni?), de így élőben meglepően erősnek bizonyultak.Egy jóltáplált kopasz fószer a frontember (aki később a Merauder műsoránál még felment néhány pillanatra a színpadra), az egyik gitáros tökre úgy nézett ki, mint Dio, a másik bárdista pedig fazonra leginkább Dez Fafarára emlékeztetett.A zene pedig amolyan hardcore/death/sludge/thrash koktél, vagyis van benne minden, ami extrém.Az ének hallatán itt-ott Phil Anselmo flashem támadt.Ezenkívül dobáltak egy marék pengetőt a nézőtérre, egyet sikerült einstandolnom.Jó kis bemelegítés volt a két headliner előtt, mindenképp megszerzek tőlük valami hangzóanyagot!

 A HC-metal (ami a 90-es években még nem azt jelentette, amit most a metalcore) egyik kultikus zenekarát üdvözölhettük a New Yorkból érkezett Merauderben.Five Deadly Venoms című alkotásuk eme stílus egyik alapköve, természetesen arról is elhangzottak nóták.A dagadt basszer tökre úgy néz ki, mint a madballos Hoya, az egyik gitáros pedig már a Soilwork pólója alapján egyből szimpi lett nekem.Sajnos a nemrégiben kijött új lemezüket még nem hallottam, de az a pár elhintett új szám róla elég meggyőzőnek tűnt.Nem játszottak túl sokat, de amit leműveltek, az baromi tömény és erőteljes volt; hatalmas energiákat szabadított fel az amcsi ötösfogat.Be is indult rájuk rendesen a pogó az első sorokban.

Hosszas szünet után végre elérkezett az idő és színpadra lépett a főattrakció, a Rovarágy!A svédek a klasszikus Wolverine Blues album nyitódalával, az Eyemasterrel kezdtek és egyből elszabadult a pokol!Majd egy ősrégi darabot poroltak le a Clandestine lemezről (Sinners Bleed) és innentől kezdve már jöhetett bármi, meg voltunk véve kilóra.A King Diamond pólóban és old school metal felvarrókkal teleaggatott mellényben feszítő LG Petrov énekes simán hozta összetéveszthetetlen bömböléseit.Szemmel láthatóan öregedett, de még ma is hibátlan frontember, plusz még elég szórakoztató látványt is nyújtott ezzel az őscsöves image-dzsel.A Merauder pólót viselő Alex Hellid gitáros pedig csuklóból ontotta a vastag, fűrészelős, tajparaszt riffeket, valamint a jellegzetes svédes harmóniákat, emellett a többiek is abszolút magabiztosan zenéltek, nagyon egyben volt az egész.Nagyjából old school programmal készültek Petrovék, ami valljuk meg őszintén, egyáltalán nem hátrány, ugyanis az újabb 'tomb albumok nem igazán hatottak meg (leszámítva az Uprisingot és Morning Start, azok még nagyon jók voltak).Azért mutatóba eldaráltak az utolsó lemezről is egy-két szerzeményt.Ha lehet, a Tombira még nagyobb pogó alakult ki, mint a co-headliner new yorkiak szettje alatt; kaptam én is egyet a bordámra könyökkel (még most is sajog).Saccra úgy 70 percet zúztak, a ráadásban is rendesen elkényeztettek minket, volt Chief Rebel Angel, Demon, Damn Deal Done ésatöbbi.

Mocskos jó koncert volt ez, ha elvonatkoztatunk a fentebb vázolt kellemetlenségektől, akkor simán tízpontos, biztos vagyok benne, hogy végül senki nem távozott elégedetlenül.Bánhatja erősen, aki nem volt ott!

A Son Of a Bitch zenekar fellépése elmarad.

Szerettem volna az évvégi dömping lemezeit kiposztolni, de mind ott van a csakbennén (Motherwolf, Shrinebuilder, Doomriders, Converge, Them Crooked Vultures), így a nem annyira ismert zenekarok(mindkettő fentvan a májszpészen) debüt lemezének népszerűsítésével töltöm időm.

Glowsun - The Sundering (2008)

Először is egy francia banda, space/stoner rockban. Nagyon kellemes, pihentető rokzene, varázsszőnyeggen és más járművekken kitűnő útitárs, megfelelő hangerőn. Nekem bejön, persze nem világmegváltó, de ami retro gyökerekkel rendelkezik az nem is lehet nagyon újdonság, egyébként meg a legtöbb riffet már megírták, akár ki akármivel próbálkozik.

She Loves Pablo - Mother Of All (2009)

Ez legalább egy aktuális lemez. A romantikus nevet viselő zenekar déli szomszédunk, horvát illetőségű. Érdekes észrevenni, hogy mennyire lazábbak, fuzzosabbak délen, nálunk mindig belekeveredik egy kis mocsok meg keménység a hasonló zenékbe. Fain kis zúzós stoner rock néha pici southern ízzel, néha merengős grunggal, meg elszállással, énekszólamokkal, mély énekhanggal.

Get stoned!

Ja! A meteorológusok a jövőheti szülinapí bulira estére -8 fokot, napközbenre -3 fokot mondanak, öltözzetek fel jól.

stoner, stonerrock, stoner rock, stoner blog, stonerblog, stonerrock blog, stoner rock blog, stonerrockblog, stoner metal, stonermetal, space rock, spacerock, sludge, sludgerock, sludge rock, southern, southernrock, southern rock, magyar bandák, doom, Mp3, Mp 3, zene, rockzene

  Eltelt egy év és ezalatt annyi minden történt, hogy egy betegeskedő apáca is belerokkant volna. Még akkor is, ha a Vőlegénye a Jóisten.

 Rengeteg jó Emberrel ismerkedtünk meg, nagyon sok jófajta muzsikát hallgattunk a blog által megismert blogspot és blogoldalakon keresztül.(Csakbenne..., Motherroad, Southernblog, Stonerrock.hu, Közvetlen Hangtér).

  Tavasszal volt egy nagyon jól sikerült blogtalálkozó, amit sokan sajnálhatnak, hogy nem jöttek el. Most pedig egy nagyon jó együttesekből álló születésnapi koncert lesz. Mindegyik brigádnak megvan a saját különlegessége és erőssége, hogy mi, azt nem árulom el. Gyertek el és megtudjátok ! Ígérhetem nem fogjátok megbánni. Azt már most elárulhatom, hogy ha ez a parti remek lesz, akkor farsang környékén is tervezünk majd valami mókát s kacagást. No meg Sörunicumot. Joshi pajtásnak Sörpálinkát.

  Van viszont egy elmaradásunk, amit most részben pótolok. Október közepetájt intéztünk hozzátok egy felhívást, mégpedig a Stoner fogalom körbejárása végett. Kértünk titeket, hogy dobjatok össze egy válogatást, ami számotokra többé-kevésbé magyarázat a stonerre és ha lehet egy kicsit definiáljátok a stoner fogalmát. Most közzétesszük azt, amit eddig kaptunk. Egy "kicsit szomorkás a hangulatom...", mert kevesen voltak, akik jelentkeztek. Nekik külön is köszönjük, megtiszteltek vele és ez jól esett.

   Hát itt vannak időrendi sorrendben:

  Downerstoner a következőket küldte: "Szerintem amúgy az az igazi stoner zene, amihez még zöld se kell, hogy beálljon tőle az ember." Downerstoner's Best of Stoner and Other

  Lakatos Dávid a nagyszerű Giant Horizon oszlopos tagja: "Először is elismerésemet és köszönetemet szeretném kifejezni, hogy egy olyan oldalt csináltok, amit szinte napi rendszerességgel csekkolok, mert egyszerűen fasza! :)
A stonerről egypár szóban: Mamutkorsóban hajlított baseball sapka, a szomszéd fickó házilag barkácsolt fűnyírójának hangja, ívhegesztés védőszemüveg nélkül, zúgás, hullámzás, végtelenség... (okosabb nem jutott most eszembe) Hogy a rock mikortól stoner, ezt nehéz megfogalmazni. Kevés zenekarról mondható el, hogy több éven keresztül tudja hozni albumról albumra a hangulatot. Mindenesetre a stoner hangulat és maga a zene csak egymással karöltve léteznek. Amúgy szerény véleményem szerint a legkeményebb muzsikák 2000 plusz-minusz pár év környékén készültek (kövezzetek meg, de Ozzy Osbourne hangjától sírva futok haza)." L.D. StonerWurlitzer

  A mi kedvenc Joshi barátunk ezzel állt elő:

  Szerintem van kb.háromféle(szerintem)stonerrajongó,aszerint,hogy mit tart stoner zenének : 1.Vannak akik magát a műfajt és a műfaj alapját képező bandák hangzását,illetve a kikerülhetetlen műfaji elemeket veszik alapul,mint pl.szétfuzzolt,széttorzított retro riffek,sivatagi feeling,betépett,piálós hangulat,pszichedelia,Hendrixes/Bluesos jammek...stb.
2.Vannak akik magát a stondulni kifejezést veszik alapul,ami ugye régebbi mint maga a Stoner Rock műfaj megszületése.Náluk természetesen rengeteg,műfajon kívül eső muzsika is stoner minősítést kap,sőt szinte bármi,ami a stondult állapotot fenntartja az orcájukban.Ezzel a dologgal én konkrétan rohadt nehezen tudok azonosulni és inkább egyénieskedésnek tartom.Lehet,hogy a stondulni kifejezés régebbi,mint a Stoner Rock,de maga a stoner,mint személy,úgy tudom csak a műfaj megszületése után jött létre és általában olyan embert takar,aki rajong a Stoner Rockért és ez az életmódján is tükröződik.
3.A harmadik féle csoport pedig olyanokból áll,akik még nem ásták bele magukat a műfajba eléggé,illetve a '70-es évek meghatározó csapatainak munkásságával sincsenek tisztában és szinte bármire ráhúzzák a Stoner Rock jelzőt,ami a '70-es évek hangzásából merítkezik.Olyan lemezekről látom néha külföldi blogokon is a sztóner kategóriába helyezést,hogy az eszem meg áll.Amúgy meg,aki olvasgat interjúkat,az tapasztalhatja,hogy rengeteg mai banda nem is fogadja el magáról ezt a skatuját.Jogosan!Tessék leszedni a kibaszott Black Sabbath,Blue Cheer,Purple,Mountain...stb klasszikus lemezeit,mert a végén még a Steppenwolf is le lesz sztónerezve!  "Mi a tököm az a Stoner?"

  Attila barátom egy szimpla válogatást küldött, de megígérte, hogy a késöbbiekben szövegelni is fog hozzá. Etele's music

A jubéliumra összebetonoztam én is egy kicsinyke válogatást. Az első felén sima válogatott dolgok vannak, viszont a másodikon ( fordított-hehe ) kizárólag koncert és abból is kevés, de a(n)nál...

 Hallgassátok és kalandra fel!!!