Ez is egy olyan koncert volt az amúgy meglehetősen túlzsúfolt évben, amire kötelező volt beruháznom, ezek a bandák ugyanis nem jönnek minden évben hazánkba (Entombed konci utoljára 2006-ban volt a szépemlékű mezőtúri Wan2 fesztiválon, Merauder meg nem is tudom, mikor).Nem ígérkezett gyengusnak eme párosítás (pláne, hogy a 'tomb élő teljesítményéről ódákat zengenek manapság is), meg hát ugye mindkét horda istencsászárnak számít a maga stílusában, úgyhogy nem kis elvárásokkal vettem az irányt kedd este a Dürer felé.
Bevallom, két dolog eléggé bökte a csőrömet.Az egyik a kezdés időpontja volt.A jegyemen, valamint az összes létező programajánlóban 20h-ra volt meghirdetve a start.Ehhez képest mikor elindultam, akkor tudtam meg a Locust On The Saddle gitáros Szabó Tamástól, hogy a menetközben beszervezett Nadir már elkezdte a műsorát és a LOTS kb. 40 perc múlva lép deszkákra.Mondanom se kell, rettenetesen kiakasztott a dolog, ez már a koncertjáró közönség totális hülyének nézése!Egyébként akik elejétől fogva jelen voltak a bulin, azok mesélték, hogy a Nadir mindössze csak 4 számot tudott eljátszani, a kiszabott idő mintegy felét hangolással töltötték.Persze nem mondom, jó lett volna Vityáékat is látni a teljesség kedvéért, de talán majd legközelebb...
A Locustra viszont odaértem, ez megnyugtatólag hatott.Így túltéve magam a kezdeti bosszúságon, önfeledten lóbáltam a fejem a vaskos southern témákra.Újabb tagcsere történt soraikban, ezúttal frontember poszton: Vincze Andrest vették be, akit a The Ministers és a Hayseed nevű bandákból lehet ismerni többek közt.Szemlátomást nagyon érzi a feelinget (hát igen, akinek megadatott, hogy láthatta élőben a Kyusst, attól ez el is várható!).Bizton állíthatom, hogy ez a megújult felállás méregerős és a LOTS még okozhat kellemes meglepetéseket a jövőben.A jól ismert Alphamantis-os nóták mellett toltak egy zsírújat is (vérbeli mocsaras-délies zöngemény, némi Alabama Thunderpussy beütéssel), és annak alapján csalódás kizárva!
A másik dolog, amit nem értettem, hogy minek kellett a kisterembe begyötörni két ilyen underground legendát, mint az Entombed (képzelem, mit gondolhattak a szervezésről) és a Merauder?!Talán akkora égés lett volna egy tisztességes félház a nagyteremben?Az A38-as Hardcore Superstar koncerten sem voltunk többen saccra 200 főnél, de legalább nem taposták egymást agyon az emberek.Így viszont a kisterem zsúfolásig megtelt, a Meróder kezdésére már egy tűt sem lehetett leejteni, ráadásul iszonyatosan beszorult a levegő a helyiségbe, rohadt meleg volt odabent.Na de ne szaladjunk ennyire előre, mert még hátra volt a support a Devious személyében.Velük kapcsolatban megmondom őszintén, nem voltam képben a buli előtt (meg egyébként se szeretem, mikor a kedvencem elé időhúzás gyanánt több előzenekart is beszerveznek; most komolyan: ki tud ilyenkor türelmes lenni?), de így élőben meglepően erősnek bizonyultak.Egy jóltáplált kopasz fószer a frontember (aki később a Merauder műsoránál még felment néhány pillanatra a színpadra), az egyik gitáros tökre úgy nézett ki, mint Dio, a másik bárdista pedig fazonra leginkább Dez Fafarára emlékeztetett.A zene pedig amolyan hardcore/death/sludge/thrash koktél, vagyis van benne minden, ami extrém.Az ének hallatán itt-ott Phil Anselmo flashem támadt.Ezenkívül dobáltak egy marék pengetőt a nézőtérre, egyet sikerült einstandolnom.Jó kis bemelegítés volt a két headliner előtt, mindenképp megszerzek tőlük valami hangzóanyagot!
A HC-metal (ami a 90-es években még nem azt jelentette, amit most a metalcore) egyik kultikus zenekarát üdvözölhettük a New Yorkból érkezett Merauderben.Five Deadly Venoms című alkotásuk eme stílus egyik alapköve, természetesen arról is elhangzottak nóták.A dagadt basszer tökre úgy néz ki, mint a madballos Hoya, az egyik gitáros pedig már a Soilwork pólója alapján egyből szimpi lett nekem.Sajnos a nemrégiben kijött új lemezüket még nem hallottam, de az a pár elhintett új szám róla elég meggyőzőnek tűnt.Nem játszottak túl sokat, de amit leműveltek, az baromi tömény és erőteljes volt; hatalmas energiákat szabadított fel az amcsi ötösfogat.Be is indult rájuk rendesen a pogó az első sorokban.
Hosszas szünet után végre elérkezett az idő és színpadra lépett a főattrakció, a Rovarágy!A svédek a klasszikus Wolverine Blues album nyitódalával, az Eyemasterrel kezdtek és egyből elszabadult a pokol!Majd egy ősrégi darabot poroltak le a Clandestine lemezről (Sinners Bleed) és innentől kezdve már jöhetett bármi, meg voltunk véve kilóra.A King Diamond pólóban és old school metal felvarrókkal teleaggatott mellényben feszítő LG Petrov énekes simán hozta összetéveszthetetlen bömböléseit.Szemmel láthatóan öregedett, de még ma is hibátlan frontember, plusz még elég szórakoztató látványt is nyújtott ezzel az őscsöves image-dzsel.A Merauder pólót viselő Alex Hellid gitáros pedig csuklóból ontotta a vastag, fűrészelős, tajparaszt riffeket, valamint a jellegzetes svédes harmóniákat, emellett a többiek is abszolút magabiztosan zenéltek, nagyon egyben volt az egész.Nagyjából old school programmal készültek Petrovék, ami valljuk meg őszintén, egyáltalán nem hátrány, ugyanis az újabb 'tomb albumok nem igazán hatottak meg (leszámítva az Uprisingot és Morning Start, azok még nagyon jók voltak).Azért mutatóba eldaráltak az utolsó lemezről is egy-két szerzeményt.Ha lehet, a Tombira még nagyobb pogó alakult ki, mint a co-headliner new yorkiak szettje alatt; kaptam én is egyet a bordámra könyökkel (még most is sajog).Saccra úgy 70 percet zúztak, a ráadásban is rendesen elkényeztettek minket, volt Chief Rebel Angel, Demon, Damn Deal Done ésatöbbi.
Mocskos jó koncert volt ez, ha elvonatkoztatunk a fentebb vázolt kellemetlenségektől, akkor simán tízpontos, biztos vagyok benne, hogy végül senki nem távozott elégedetlenül.Bánhatja erősen, aki nem volt ott!
