Sopronban az Experience Rock Clubban (www.experiencerock.hu/)
Szeptember 10-én Wall Of Sleep lemezbemutató koncert keretein belül fellépünk mi is a Giant Horizon-nel. Jegyek 1500HUF plusz lényegesen olcsóbban lehet majd hozzájutni az új Wall Of Sleep lemezhez.

Gozu - Locust Season (2010)

Nos, a Gozu-t Nico barátom ajánlotta, amiért köszi. A zene illik is ide meg nem is, tény, hogy a zenekar kiadója a Small Stone records, talán e műfaj legnagyobbja.

A zene, mint említettem egy kicsit csalamádé, először azt hittem, hogy stoner metal lesz, de egyik szám modern rock/metal (pl. sevendust), a másik szám southern metal és néha ötvöződik. Nico talán azért (is) hívta fel a figyelmemet a bandára, mert a Jan-Michael Vincent szám kezdőriffje baromira hasonlít, ahhoz a riffhez, amit kb. négy-öt éve írtam és rögzítettem, amikor nekiálltam pc-n felvenni az akkori ötleteimet, talán még hallani fogjuk ezeket a dalokat egyszer közösen. Na, visszatérve a Gozura van itt bluesolás, meg southern, meg modern rock, de lehet csak azért érzem ezt a kettőséget, mert mesa/boogie-t használnak és az nem kimondottan egy meleg tónusú stoner rock erősítő, inkább modernebb hangzásokhoz használatos, hideg, picit steril és kompresszált. Senki nem monda, hogy az nem fasza, de nem stoner rock/sludge hangzás, azt leszögezhetjük. Szóval annak ellenére, hogy ez az x-edik Gozu lemez egy kicsit tarka-barka, ez lehet éppenséggel az előnye is, mert ennélfogva nem unalmas, de valakit biztosan zavarni is fog. Nekem kb. az az érzésem, mintha egy válogatást hallgatnék, egy hangzáson. Lehet, csak sokat akart egyszerre megmutatni magából a zenekar és ezt így sikerült. Mindenesetre érdekes, szerintem megér egy hallgatást. Rokk. Get stoned!

Jó szórakozást

Texas Hippie Coalition : Rollin'

Valaki iszik, valaki füstöl, valaki mindkettőt.Valaki korszerűbb elektronikus zenékre ugrál, miközben szarrá koptatja a fogzománcát. Valaki felszínre engedi a törékenyebb oldalát és szomorúan bámulja a cipőjét, vagy reménytelenül várja a megváltó világvégét valami hihetetlen lelki mélységekbe ereszkedő, fájdalmas zenére. Valaki, pedig egyszerűen csak egy tiszta hangzású, megbízható, férfias metal albumot szeretne hallani, ami a Down lemezek nosztalgiáját ébreszti fel benne és amire hatalmasakat lehet headbengelni és zúzni.

Aki már teljesen lejött a southern metalról és izgalmasabb, forradalmibb zenei élményekre vágyik, az ne is próbálkozzon a Rollin'-al. A Stonerblog látogatói pedig, akik a hagyományosabb jellegű stoner,doom, vagy southern stílusok lemezei miatt járnak ide, mindenképpen hallgassák meg a lemezt, mert nekik nagyon be fog jönni. Főleg azok akiknek tetszett a Sign Of The Southern Cross tavalyi lemeze.

A THC előző albumáról már írtam pár sort, illetve néhányszor hivatkoztam is a bandára. Én személy szerint már vagy egy hónapja rohadtul vártam hogy megjelenjen és most sem kellett csalódnom. Maradtak a kemény, thrash szerű szaggatott riffek,az Anselmot idéző vokál és a feszes, határozott ritmusok, az előző lemeznél jóval zúzósabb formában. Igazi, minőségi Southern Metal. A "Pissed Off and Mad About It" egyeseknek ismerős lehet az előző albumról(csak tudnám miért volt erre szükség), na de mindegy is, az egész lemez nagyon ott van és talán nem is átlagos a keményebb szaggatások miatt sem. Muszáj szarrá hallgatni!

Hogy a csakbennhajós Brucewayne-t idézzem :   "szerintem pedig baszottjó".

Myspace
 

Tagok:
"Big Dad" Rich - Vocals
Randy Cooper - Lead Guitar
John Exall - Bass
Crawfish - Rhythm Guitar
Ryan Bennett "The Kid" - Drums


Tracklist:
01. Intervention
02. Flawed
03. Rollin'
04. Jesus Freak
05. Pissed Off and Mad About It
06. Groupie Girl
07. Saddle Sore
08. Cocked and Loaded
09. Back From Hell
10. Beg

Gate 9  :  In The Kingdom Of Vulgaria (2010)

Kurva szerényen úgy kezdeném ezt az ajánlót, hogy minden stoner és doom rajongónak kötelezővé tenném a norvég Gate 9 lemezét.

Irdatlan módon  megszolaló vagány basszus, hihetetlenül egyéni dobhangzás, betonozás, befüstölés, elborurultság. Mihez is hasonlítsam hirtelen? Talán a Crowbar, vagy valami szétlassított Down ugrik be róla. Ahogy a "Worlds Collide" elkezdődik attól csak pislogni lehet, meg önkéntelenül bólogatni. A következő is betyár nóta, de amikor a "Starshipping PTII." beletorzít az ember buksijába ezzel a modern basszussal az kegyetlenség. A másik két kedvencem a döbbenetesen jól kezdődő "Firefeeder" és a Nazareth Holly Rollerének stoneres feldolgozása. Ez a szám az együttes valamivel lazább oldalát mutatja, bár atomra lassult zene ez is. Nekem egyébként valamiért a Deliverance korszakos Corrosion Of Comformity jut róla eszembe. A lemez utolsó száma is tartogat azért meglepetéseket. Tipikus vonszolós témát bontakoztat ki, feelinges gitárjátékkal és élénken csattanó dobbal. A szám közepe tájékától átmegy bólogatós menetelésbe, majd egy idő után teljesen elfajul, a vége pedig higgadt akusztikázással zárul le.

Nem akarom agyon ajnározni az albumot, de ilyen fasza hangzást mostanában ritkán hallani. Persze hangulatfüggő ez a dolog, de szerintem az In The Kingdom Of Vulgaria az idei termés egyik legfaszább stoner-doom lemeze.

Természetesen rohadt nagy hangerőn van csak értelme hallgatni.

Aki pedig borítót talál hozzá azt megtapsolom! Egyszerűen lehetetlen művelet.
 

Tracklist.
01.Worlds Collide 5:46
02.Grease The Warmachine 4:56
03.Starshipping (Part 2) 5:54
04.Rolling Wheel 3:51
05.Firefeeder 3:55
06.Holy Roller (Nazareth cover) 4:28
07.The Dawn Of A New Aeon 5:59
08.Demonseed 4:44
09.Big S. 7:55

Howler Toad : Lickin' The Toad

A spanyol honból érkező békamániás banda igazi tökös,nyomulós,sztóner rock&roll muzsikát játszik leginkább az Orange Goblin,a Fu Manchu,vagy a Kyuss stílusában,viszont az énekstílus eléggé eltér az átlagtól.Furcsán hangzik,de valamiért Zachary Stevens(ex-Savatage) és Mike Patton(FNM) hangját is megidézi ez a csóka.Szerintem kurvajó énekes.Zenésztársai pedig riffelgetős,váltásokkal teli,fogós témákat sorakoztatnak,tele klisé jellegű,ismerősnek tűnő megoldásokkal.Nem tesznek semmi újat a stílushoz,de szerintem nem is feltétlenül erre van mindíg szükség.Sőt ez a stílus talán pont nem erről szól.A Lickin' The Toad életkedvre derítő,megbízható garázsroki-sztóner-hevi-pörgés-bólogatás,amit bármikor jó újra meg újra meghallgatni.Talán egyedül csak a Kyuss-Pearl Jam keverék "Put My Head Into" fékezi vissza a vehemenciát,ez a szám viszont rohadtjó hangulatú.A brekegéses intró,vagy többek között az "Űrbéli anyaszomorító" és a "Hajléktalan hős" számcímek pedig mind azt sugallják,hogy ezek a srácok totál idióták.Ráadásul annyira nem veszik komolyan még magukat sem,hogy ingyen letöltheted a lemezt a májszpészükről.(vagy a borító mögül)

Nem is brekegek tovább,mindenki szedje le a Howler Toad 2009-es debütlemezét,mert kurvajó!

Tracklist:
1.Going Down
2.Twice In Hell
3.Homeless Hero
4.Happy Falling
5.Put My Head Into
6.Grandfather
7.Witches Circle
8.Space Motherfuckers