A Palm Desert név alapján valami válogatás kiadványra gondolhatnánk legelöször, aztán a myspace-re érve kiderül, hogy az elnevezés egy lengyel formációt takar. A 2008-ban alakult együttes olyan nevet választott magának, amivel pofátlanul egyszerű módon utal az általa istenített zenei közegre. Számtalanszor ajnároztam már lengyel barátaink stoner csapatait és ez esetben sem tehetek mást. A Rico által már ajánlott 2009-es lemez után úgy látszik rendesen összekapták magukat és 2010-ben egy erőtől duzzadó, vehemenciától fűtött zenéket tartalmazó albumot tettek le az asztalra.

Az "After the Storm" lightos sivatagi bevezetője után oda is csapnak a lovak közé és egy igazi nyomulós muzsikával örvendeztetik meg a hallgatót, ami a Kyuss és az Unida intenzívebb számait idézi. Ilyesmire vágytam már régen! A továbbiakban is tökösebbnél tökösebb számokat találunk a lemezen, mint pl. a vagány "Johnny Goblin", a pörgős "Set me Free", a pattogós "Grow Up my Little Man", az Orange Goblin-ra emlékeztető "Jesus", vagy a kettes számhoz hasonló (Kyussos-Unidás) "Give Me More". Lassabb tempójú, trippesebb számok is vannak azért közbeiktatgatva. Ezek közé sorolhatjuk az "Adliwun" című délibábos sivatagi karavánt, mivel egy ilyen albumon elengedhetetlenül kell, hogy legyen valami kellemes kis desert rock. A lemez másik nyugisabb száma a "Yerba Mate" című hömpölygősebb tétel, aminél viszont morcos kitörések és Phil Anselmo-t idéző dög szakítja meg a szellős alapot. Két számot hagytam még a végére. A hetedik "The Tempter"-t és a lemezt záró "Solar Trip"-et. Elöbbit két szakaszra bonthatjuk: egy belassultabbra és egy mozgalmasabbra; utóbbi pedig egy lázas, forróságtól hevített sivatagi tévelygés.

A Falls Of The Wastelands egy igazi, hamisítatlan stoner rock lemez, ami nemcsak, hogy nagyon jól sikerült, de a 2010-es listámon is rajta lett volna, ha elöbb találkozom vele. Az Orange Goblin, a Kyuss, vagy az Unida rajongói bátran próbálkozhatnak vele.

Tracklist:
1. After the storm  (1:22)
2. Chase the sun  (3:04)
3. Johnny Goblin  (5:20)
4. Set me free  (2:46)
5. Yerba mate  (8:20)
6. Grow up my little man  (3:20)
7. The Tempter  (4:39)
8. Adliwun  (5:07)
9. Jesus  (3:07)
10. Give me more  (2:35)
11. Solar trip  (9:26)

A dániai Gas Giant a stoner rock műfaj egyik legfaszább alakulata volt. 1996-ban jöttek létre, első demójuk '99-ben jelent meg Portals Of  Nothingness címmel, ami hangzásában és hangulatában is szokatlannak mondható lemez volt az átlaghoz képest. A kiadvány talán legtrippesebb, legfurcsább száma a túlvilági tájakra kábító, erősen pszichedelikus "Back On the Headless", de érdemes megemlíteni a csavargós "Under The Sun"-t, vagy a grunge hatású "Senses"-t is.

2000-ben kiadták Pleasant Journey In Heavy Tunes című lemezüket, ami leginkább a Kyuss jegyeit viselte magán. Igazi stoner rock esszencia, rengeteg döggel, szabadságfeelinggel, agyontorzított basszussal és elszállt effektekkel. Az egész album hangzása sokkal súlyosabb, modernebb, karakteresebb jelleget mutat a demóhoz képest. Érdekes például, hogy a  demón is szereplő "Super Sun Trigger" itt mennyivel stoneresebben, fuzzolósabban, sivatagosabb légkörrel szólal meg. A lemezt nyitó "Too Stone" pedig kitörölhetetlenül beásta magát a stoner rock klasszikus darabjai közé, balsejtelmet ébresztő alaptémájával és kifakadó refrénjével.

A Gázóriás legváltozatosabb, legszínesebb lemeze viszont sokak szerint (szerintem is) a 2003-as Mana. A hagyományosnak vehető, tökösebb stoner témák mellett találhatunk rajta melankólikus hangulatokat és bensőséges lebegéseket is, amelyeket az érdekesebbnél érdekesebb hangeffektek tesznek különlegesen trippessé. A Portals Of  Nothingness demóról egyébként erre is felkerült egy átdolgozás a "Back On the Headless" képében. Az eredetiben lévő kábító gitáreffektet ebben a verzióban nem hallhatjuk, viszont olyasmi szenvedélyel töltötték meg, ami leginkább a régi grunge klasszikusok világát idézi. Bármilyen számot kiemelhetnék a lemezről, mert nincs rajta üresjárat, sőt még a pilledősebb, szomorkásabb számoknak is különleges hangulata van.

Az ugyancsak 2003-ban megjelent, Jam of the Month című lemezük a blúzosabb, retrósabb irányvonalon mozog. A rajta található jammelések egy amatőr próbaterem feelingjét adják, teljesen nélkülözve a Pleasant és a Mana  modernítását. Analóg hangzású, önfeledt zenélgetések, amelyeknek nem az eddigiekben megszokott súllyosság az alapeleme. Sőt az örömzenélés jellegű jammelgetéseket elhallgatva, mintha egy teljesen másik banda játszana.

Hasonló érzés keríti hatalmába az embert az utolsó, Egoplanet című demo hallgatásakor (2006). Könnyedebbek a dallamok, halványabb a basszus és jóval soványabb az egész hangzás, de a legnagyobb gond Jasper Valentin  hiánya. Az ő szenvedéllyel töltött, erőteljes hangja nagyon fontos eleme volt a Gas Giant hangzásának, ezen a kislemezen pedig nem tudom ki énekel, de fakón és jellegtelenül nyomja. Mindent összevetve hiányolható ezekből a dalokból a szívbizsergető feszültég és a jellegzetes gázóriás féle súlyosság. Mindhárom szám elfogadható és szerethető valahol, csak ez nekem már nem a Gas Giant. Erre valószínüleg ők is rájöttek.

Utolsó lemezük után sajnos feloszlottak, de közben létre is hoztak egy másik csapatot a Mantric Muse és a Bland Bladen tagjaival karöltve. A három csapatból összeverbúválódott - jelenleg 9 tagot számláló- Oresund Space Collective névre keresztelt együttesük máig meghatározó szerepű a space rock világában. Zenéjük nem a stoner rock sivatagos tájaira kalauzol, hanem valamiféle belső utazásra, ahol transzcendentális élményekben, spirituális hangulatokban, vagy kozmikus vizualizációkban lehet részünk. Akit esetleg érdekel, az héhány lemezüket le is szedheti innét, vagy innét. Érdemes.

A Gas Giantról és az OSC-ről  is volt már szó néhányszor a blogon, és a régebbi posztok kommentjeit elnézve szerintem ez a diszkográfia nem csak a blog látogatóinak, hanem néhány blogszerkesztő társamnak is örömére lesz. A két banda közül a Gas Giant mindenképpen idevaló, illetve mindenkinek kötelező hallgatnivaló!


Egy szónak is száz a vége : a Gas Giant-et minden sztóner rock rajongónak ismernie kell!

 

Band:
Thomas Carstensen : Bass, Back Vocals
Jasper Valentin : Vocals
Stefan Krey : Guitar, Back Vocals
Tommy Dan : Drums

Letöltés:

 Portals Of  Nothingness (1999)

Pleasant Journey In Heavy Tunes (2000)

Mana (2003)

 Jam of the Month (2003)

Gas Giant Colour Haze Split 7 (2003)

 Egoplanet  (Demo) (2006)

Live Series :

 Vol.1.: The Heavy Ones

 Vol.2.: The Spaced Out

Vol.3.: The Jams

Vol.4.: The Fast Ones

Vol.5.: The Slow Ones

Medve barátunk elküldte régen ígért (bármilyen) koncert beszámolóját, melyet ezúton is köszönünk. Szerintem simán megér egy admin meghívást (és bízunk benne, hogy kapunk még Tőle NY körzetéből koncert beszámolókat), de természetesen erről egyedül nem dönthetek.(hm?)

No hát eljött ez a nap is, 15 államot érintő turné után a Brand New Sin végre újra fellépett szülővárosukban,  Syracuseban. Voltam már egy koncertjükön egy évvel ezelőtt, de objektív és szubjektív okok hosszú láncolatának következményeként nem nagyon emlékszem arra a bulira. Abban azonban biztos vagyok, hogy a Mac's Bad Art Bar még ekkora látogatottsággal nem bírt az utóbbi két évben,  mint a mai napon. Két kemény előzenekar jött fűteni a Dead Holiday (http://www.myspace.com/deadholiday/music) és a 9 round (http://www.myspace.com/nineround). Természetesen az elsőt lekéstem, de a 9 round-ra odaértem szerencsére, mert olyan elemi erővel kalapáltak bele a járólapokba, mint senki más az utóbbi időben. Szuggesztív, erőteljes néha screamo, néha hardcore muzsikájuk hatalmas breakdown-okkal tényleg bemelegítettt mindenkit, annyira, hogy még a "woohoo" lányok is 3 oktávval lejjebb hangoltak. A koncert rövid volt de velős, remélhetőleg hallunk még róluk. 

sziasztok

Battereye barátunk kért meg minket, hogy szavazzunk a Mangoora, Pickles kérte meg Őt, még nem olvastam el, hogy miért és mi is ez, de nem mindegy?

http://www.heavyplanet.net/2011/02/stoner-rock-region-1st-round.html?spref=fb

raj-ta

 Valami nem stimmel, mert az Urania nemrég járt nálunk és most ismét tiszteletét teszi a Carpathian Woodoo anyaggal, ráadásul ez sem gyenge. Először is olvassátok el, mi a véleménye Aiwassnak, a mű létrehozojának.

Urania - Carpathian Woodoo:
Hideg északi szelek szellemhangjai kísértik a kopár völgyeket,pogány rítusok és ősi énekek dallamait hozzák, sámánok dobjai adják a transz-tánc ütemeit, és békében táncolnak rá a túlvilági szellemlények,együtt az emberekkel, a végtelen erdők mélyén,ahol szentségtelen áldozatokkal tartják fenn a sötét békét Isteneikkel.
De a modern idők utazói más Istenségeknek hódolnak: a lendület, lóerő, napfény, száguldás Isteneinek, a délibáb, a fű, a ritmus és tánc Istennőinek, meztelen boszorkányokról álmodnak, akik obszcén táncukat járják a tűz körül, körbe-körbe, szédülésig, eksztázisig, ájulásig, egy éjfekete, rejtett fensíkon.
Sűrű ködök  nyalogatják a hegyek lábait, hideg a hajnal. Sámánok hangja zeng, beteljesülését várja a homály, ami értelmet ad a létezésnek, messzi, ismeretlen, félelmetes világok hordái törzsi háborúkat vívnak egy hűvös szobában.
Egy hallucináció, egy álom. Varjú angyal haragja és könnye, akiért meghalnál. Szemében hideg holdfény a sorsod, megfagynál karajaiban, mégis csak rá vágysz.
Felriadva ebből a nyomasztó, visszatérő-álomból, ott ahol a szivárvány véget ér, indulsz a benső-menedékhely felé, ahol csak füst van, whiskygőz és béke, a semmi közepén,örök nyugalomban, ahol élni és nevetni és sírni lehet, büntetlenül. Ahol a sűrű füst messze visz,ismeretlen világokat kutatva és felfedezve,elfelejtett kultuszok és kultúrák között bolyongva, túl a halálon, a pszichedelikus szférák rétegeiben, mert e világban már nincs semmi ami vár, csak a száguldás azon a vén, poros úton, aminek végén kiszabadul végtelen elméd rabságából, békére lel, és tudatod egyesül az univerzummal.

 Én már csak annyit fűznék hozzá, hogy aki nem szokta meg a Sleep, Om és az Earth monoton ősiségét és barbár atmoszféráját, az kösse fel a gatyát. A Carpathian Woodoo nem egy könnyen emészthető lemez, de nem is annak készült. Aki szán rá időt, az nem fogja megbánni, mert nagyon sok kellemes percet szerezhet magának, ez az apró csodákkal teli lemez.

 Az Urania zenéjéhez Magyarországon nehéz találni még csak hasonlót is. Lehetne példa a soproni DesertPlane, de ők teljességgel más hangulatú dalokat hoznak létre.

 Végezetül álljon itt a Carpathian Woodoo videója:

Urania - Carpathian Woodoo

URANIA | Myspace Video