Medve barátunk elküldte régen ígért (bármilyen) koncert beszámolóját, melyet ezúton is köszönünk. Szerintem simán megér egy admin meghívást (és bízunk benne, hogy kapunk még Tőle NY körzetéből koncert beszámolókat), de természetesen erről egyedül nem dönthetek.(hm?)
No hát eljött ez a nap is, 15 államot érintő turné után a Brand New Sin végre újra fellépett szülővárosukban, Syracuseban. Voltam már egy koncertjükön egy évvel ezelőtt, de objektív és szubjektív okok hosszú láncolatának következményeként nem nagyon emlékszem arra a bulira. Abban azonban biztos vagyok, hogy a Mac's Bad Art Bar még ekkora látogatottsággal nem bírt az utóbbi két évben, mint a mai napon. Két kemény előzenekar jött fűteni a Dead Holiday (http://www.myspace.com/deadholiday/music) és a 9 round (http://www.myspace.com/nineround). Természetesen az elsőt lekéstem, de a 9 round-ra odaértem szerencsére, mert olyan elemi erővel kalapáltak bele a járólapokba, mint senki más az utóbbi időben. Szuggesztív, erőteljes néha screamo, néha hardcore muzsikájuk hatalmas breakdown-okkal tényleg bemelegítettt mindenkit, annyira, hogy még a "woohoo" lányok is 3 oktávval lejjebb hangoltak. A koncert rövid volt de velős, remélhetőleg hallunk még róluk.
A roadok rekord idő alatt dobálták fel a cuccokat, és még mielőtt kikérhettem volna a következő sört, Kris, aki mostanra már elég jól áll a hajnövesztéssel máris belecsapott a Black and Blue-ba, (amely nem, nem egy Black-Out nóta volt), a tömeg pedig szinte vezényszóra rohamozta meg a színpadot, lám ilyen az, ha a helyi fiúk hazatérnek. Kaptunk rögtön egy számpremiert is, az "All my wheels"-t, amely a következő albumon kap helyet, ha minden igaz, és abszolút beleillik az együttes mai viszafogottabb arculatába. A koncert első felében erősen érződött, hogy a Joe Altier hangjára írt dalok már nem ütnek akkorát, szegény Kris jól nyomja, és bele is ad apait-anyait, de ez már egy másik zenekar. Az új romantikus, lírikus, naplementés hangulatra viszont úgy látszik a szebbik nem inkább vevő, a sunatartalom ugyanis 72.6% volt, ráadásul kívűlről fújták az összes nótát, főleg a Summertime örvendett nagy népszerűségnek a sikolyok alapján. Körülbelül a koncert közepén azonban csoda történt, úgy látszik kell 30 perc a srácoknak, amíg elérik az üzemi hőmérsékletet, felcsendült végre az örök kedvenc My world, olyan döggel, ahogy azt kell. Lassan horzsolta fel a bőrömet, és kúszott be alá az ének, a bőgő, és a dob, még az idő is érezhetően lelassult, ez már igen, valami történt. Innentől már nem volt megállás, a srácok veszett dingóként rohangáltak fel alá, ledarálták és magukévá tették a színpadot és minket is a Broken Soul-al, és a többi slágerrel, végre csak megérkezett a várva várt régi fajsúlyos Brand New Sin hangulat és hangzás.A koncert így egy kicsit felemás volt, mert a friss Distilled album riffjeinek és dallamának álmos félhomályából a régebbi számok száz wattos izzóként világítottak - mit világítottak, vakítottak!- azonban ez mit sem változtat azon, hogy teltház volt, és a zenekar tovább folytatja remélhetőleg sikeres pályafutását. Ráadásként a bőrzakómnak, meg a millió dolláros mosolyomnak köszönhetően sikerült elhitetnem, hogy profi partifotós vagyok Európából, még a kis turista Panasonic Lumixom ellenére is, szóval a backstage-ből örökíthettem meg ezt a koncertet, amely azért mégis csak faszás volt. Get Stoned!
