Belépett csapatunkba Kráter János, aki nagy elánnal vetette be magát a kritikák írásába! Ezentúl javarészt ő fog új lendületet hozni az oldalra! Olvassátok az első kritikáját az új Magmakmmer anyagról!
A Magmakammer új albuma, Before I Burn, igazán izgalmas irányba viszi őket, és úgy érzem, hogy érződik rajta a zenekar fejlődése és a műfaj iránti elkötelezettségük. Az album atmoszférája egy kicsit komorabb, súlyosabb, miközben megőrizte azt a pszichedelikus és groove-alapú stoner soundot, ami miatt a zenekart annyira szeretjük.
A legnagyobb változás, amit hallok, az talán a dallamok és a szövegek mélysége. Az album egy kicsit sötétebb tónust képvisel, ami talán a "Cult of Misanthropy" és a "Before I Burn" dalokban a leginkább tetten érhető. Az érzelmi töltet erősebb, több a kísérletezés is, de nem veszítettek el semmit a stoner rock alapvető erejéből, az erőteljes riffek és az organikus hangzás megmaradtak.
A korábbi lemezekhez képest ez egy sokkal személyesebb, introspektívebb album, ami azt jelenti, hogy a zenekar talán kísérletezőbb, mélyebb vizekre merészkedett. Azonban a stoner hangzás megmaradt, tehát nem mondanám, hogy drámai módon eltértek volna az eddigi irányvonaluktól. Inkább finomabb irányú változásokat hallok, mintsem radikális stílusváltást.
Kíváncsian várom, hogyan fogják ezt az új hangzást élőben is prezentálni! Képzelem, hogy a "Zimbardo" vagy a "Doom Jive" élőben milyen erővel szólalhat meg!
Sziasztok! Elmúlt egy félig-meddig sikerült év, remélem ebben az évben új fejezet következik a Stonerblog életében. Kezdjük egyből egy spanyol zenekar a The Mothercrow zenekar interjújával. Az apropó, az új albumuk, ami szerintem a Heavy Blues irányzatban egy remekül eltalált Foráneo lemez lett!
Mivel a magyar közvélemény nem nagyon ismer titeket, beszéljünk a kezdetekről.
Kinek az ötlete volt a zenekar?
Karen: A zenekar egy olyan projekt volt, amelyre 2013-ban gondoltam, amikor Barcelonába költöztem, és ez ideális táptalaj új emberek megismerésére, akikkel megoszthatom ezt az álmom. Néhány internetes hirdetésen keresztül 2014-ben megismerkedtem Sergióval, az első gitárossal, majd a következő hónapokban Claudia csatlakozott a basszusgitárral, és ebben a stílusban volt a legnehezebb megtalálni a dobost, mígnem 2015 elején megtaláltuk Gerardot. .
Milyen zenei hatások késztettek arra, hogy zenélni kezdj?
Karen: Amióta úgy döntöttem, hogy Barcelonában telepedek le, hónapokig gondolkodtam azon, hogy milyen stílusra szeretnék összpontosítani az általam hallgatott heavy- és rockfajtákon belül, mígnem felfedeztem albumokat olyan bandáktól, mint a Kadavar vagy a Graveyard. Lenyűgözött az a hetvenes évek rockja.
Max: Tinédzserkoromban elkezdtem hallgatni az Iron Maident, és találkoztam olyan barátokkal, akik már tudtak gitározni. Ez felkeltette a kíváncsiságom az elektromos gitár iránt. Azóta sok zenekart újra felfedeztem azokról a lemezekről, amelyeket apám otthon hallgatott gyerekkoromban, mint például a Deep Purple, a Led Zeppelin, Frank Zappa, Rory Gallagher stb. Azt hiszem, ez a tudatalatti hatás késztetett arra, hogy visszatérjek a '70-es évekhez, a '80-as és '90-es évek heavy metalja helyett.
A zenétek ötvözi a bluest, a pszichedelikust és a 70-es évek heavy rockját.
Sok banda próbálja lemásolni annak a korszaknak a hangzását, nálatok nem így érzem. Modernebb hangzásbal csomagoljátok ezt a zenei sokszínűséget. Tudatosan?
Karen: Nos, meglehet, hogy bár a legközvetlenebb hatásunk és ízlésünk az az arany ’70-es évek, óhatatlan, hogy a modernebb tényezők közbeszólnak a felszerelések, a hangzás és az ötletek szintjén. Nem is az érdekel minket, hogy szó szerint újrateremtsünk bármilyen hangzást, hanem inkább az hogy a zenészek között megkeressük az összhangot az egyes dalok stíluskövetelményei szerint, anélkül, hogy elveszítené az Mothercrow a lényegét!
Max: A 70-es évek hangzásának megismétlését próbáltuk az első albumon. Ahhoz, hogy tovább fejlődjek, valami mást akartam csinálni, és egy köztes pontot találni a vintage hangminőség és egy kicsit modernebb beütés között.
Az új zenészek, honnan jöttek, és mennyire vettek részt a dalszerzésben?
Karen: Claudia távozása után Dani vette át a basszusgitárt, majd egy kis idő múlva Jaume a dobokat, akivel életet adtunk Max ötleteinek az új albumhoz. Nagyszerű kapcsolatot alakítottak ki Foraneóval, szilárd ritmikai alapot értek el.
Max: A dalok általában a mobiltelefonommal rögzített ötletként kezdik az életüket. Ha tényleg van egy ötlet, ami felkelti a figyelmemet, általában egy nyers demót rögzítek a számítógépre programozott elemekkel. Egyes dalok már nagyon fejlettek voltak, amikor elkezdtük tesztelni őket a próbateremben, mások rosszul definiáltak és fejlődtek.
Van koncepciótok az új albumhoz?
Karen: Nem igazán, stílusában és témájában eklektikus album. Egy kicsit személyesebb, mint az első. Azt hiszem, mélyebb érzéseket ragadtunk meg, amelyeknek hangot kellett adnunk, több szeretettel a dalokban.
Melyek azok az új bandák, amelyek hatással vannak rátok?
Karen: Az egyik közös bandánk a Rival Sons, lévén kitűnő ízlésű banda, amit nagyon csodálunk. Be kell vallanom, hogy csodálom gitárosunk, Max zenekarainak hangzását, mint például a Horisont, a Hypnos, a Hällas, a Svartanatt vagy Dead Lord sok más mellett.
Max: Rival Sons, egyetértek. A DeWolff egy olyan csoport is, amely inspirál a zenélés folytatására.
Lemezhallgatás közben sokszor arra gondolok, hogy ezt mindenkinek meg kell hallgatnia! Van ilyen lemezed?
Karen: Persze! Az első, ami eszembe jut, a "Tales of Old Grand Daddy" Marcus Hook Roll Bandtől és néhány George Young (Malcolm Young és Angus Young bátyja szerk.) és Harry Vanda album.
Max: Mostanában Freddie King „Getting Ready” című albuma egy olyan album, amely ezt az érzést adja
Mi volt a legfurcsább koncertélmény?
Karen: Nehéz kérdés! Hahah, talán egy fesztivál, ahol az utolsó előtt játszottunk, késések miatt két órás késéssel indultunk, hajnali 5-kor, és képzelhetitek a közönség alkoholos állapotát... amikor egy férfi megragadta a Shure Unidyne III mikrofonomat! Hitetlenkedve kikaptam a kezéből, mondván, ne is gondoljon arra, hogy ilyet csináljon! A részeg férfi kezdett agresszív lenni velem szemben, én megfogtam az ingét a mellkasánál és adtam neki egy puszit, hogy eltereljem a figyelmét! Szerencsére bevált a taktika! Hahah
Hova mennétek még szívesen egy koncert előtt?
Karen: A turné során talán az hiányzik a legjobban, hogy legyen időm megismerni azokat a városokat, ahová megyünk turisztikai szempontból, de sajnos nagyon ritkán van időnk városnézésre próbák és a koncertek között.
Max: Szeretnék egy nagy, kényelmes és csendes öltözőbe menni a gitárommal… haha. Sajnos soha nem tudhatod, mit fogsz találni azokon a helyszíneken vagy bárokban, ahol játszunk. Ha van öltöző, az már luxus!
Köszönöm, hogy válaszoltatok a kérdésekre, és remélem, hogy minél többen ismerik a magyarországi zenéteket is!
A Greenleaf egy régi csapat. Egy supergroup. Nem sorolnám fel, hogy kik kezdték el, mert rajta van a neten. Elég annyi, hogy hobbi zenekarnak indult, de talán a Nest of Vipers album óta már a tagok "fő" zenekara lett! Nagy utat tettek meg, ugyanis a kezdeti ős stoner zenéjüket erősen átitatta a skandináv Rock'n'roll, aztán egy letisztultabb Stoner rockon keresztül megérkeztek egy egyszerű, dallamos Heavy Rock garázsba.
A Mostani album, a The Head @ The Habit már egy jobb minőségű és dalközpontúbb irányt mutat. Az előző, az Echoes From A Mass botrányos volt ilyen szempontból. Lehet, hogy a Napalm Recordsnál odaszóltak? Minden esetre hatalmas a változás. Élvezetes hallgatni, mind a sond miatt, mind a megírt dallamos refrének miatt.
Minden szőrőstökű Stonernek merem ajánlani, bármekkora is volt a csalódás az Echoes miatt.
Emlékszek arra az időszakra, amikor a "Lengyel piacon" lehetett hozzájutni a legújabb metal zenékhez kazettán! Itt találkoztam előszőr azzal, hogy egy kazettán két zenekar volt felmásolva. Persze, hogy kalóz volt az egész. Álltalában 60 perces kazikra másoltak, de mivel az akkori albumok 40-45 percesek voltak, ezért ki kellett tölteni a fennmaradó üres részt. Na itt foglaltak helyet azok a zenekarok, akik a "futottak még" kategóriába tartoztak, bár ezek sokszor izgalmasabb cuccal rendelkeztek, mint az "anya" zenekar.
Mostanában maguk a kiadók jönnek elő egy-egy split (osztott) albummal. Így tett a HPS kiadó is. Összeengedett két nagyvadat! Az erőteljes Blues alapokkal dolgozó Stoner/Jam szörnyeteget a Geezert és a mennydörgő Riffekben utazó Isaak-ot! Az eredmény nem lett szar! A Geezer ugyan a Groovy lemezen elég magasra állította a mércét és az Isaak, Hey albuma is megdörren, de azért ezen a spliten se fognak sírva fakadni a cozmikus riffelés hívei!
A német Deaf Wolf egy elég friss, fiatal banda. Nem tudnám megmondani, mit játszanak,mert elég sokféle zenei stílusból tevődik össze a most megjelenő album. Eklektikus, de működik! Csináltunk Chris-el egy kis interjút, hogy a magyar Stoner közönség jobban megismerhesse őket!
Sziasztok!
Holnap, április 05-én jelenik meg a bemutatkozó albumotok, a „Not Today, Satan!” , ami egy eléggé izgalmas lemez lesz. Remélem ezzel az interjúval sok magyar stoner rock rajongó érdeklődését keltjük fel a lemez iránt.
-Köszönjük a kedves szavakat! Természetesen mi is ezt reméljük!
-Zeneileg honnan jöttetek? Ki, milyen zenei hatással kezdett zenélni?
-Számomra zeneileg a 90-es évek grunge stílusa volt erős hatással rám. A Pearl Jam, a Soundgarden és az Alice in Chains. Valószínűleg ezt hallhatod is a lemezen. Hagennek és Alexnek sokféle zenei érdeklődése van, de inkább a nehezebb zenéket részesítik előnyben, mint a Trivium, a Mastodon és a Rammstein. A Deaf Wolf előtt egy metal/rock bandában játszottak együtt.
A lemez eléggé eklektikus lett. Az a dal, ami már fent van a BC oldalon az erősen QOTSA jellegű. A többi dalban is megvan ez, de azért ennél sokkal több is. Gyakorlatilag stílusokat vegyítetek. Ez az ötlet honnan jött?
- Az „One”-nak tényleg QOTSA hangulata van. Tisztában vagyunk ezzel. Épp ezért szeretjük nagyon a dalt. Azt is mondhatnánk, hogy ez egy tisztelgés a Királynők elött.
Több mint 30 dalt írtunk a járvány idején. Célunk az volt, hogy a lehető legsokoldalúbban és változatosabban szólaljunk meg, és még mindig súlyosak legyünk. Végül úgy döntöttünk, hogy felvesszük a nekünk legjobban tetsző 15 dalt; Ebből 12 dal került fel az albumra.
Van-e valamiféle koncepciója a szövegeknek?
Egyértelműen nincs! A „Nem ma, Sátán” közös szála az „ördög”, amely szövegileg szinte az összes dalban megjelenik. De ez inkább véletlen egybeesés, és nem tudatos koncepcionális ötlet, amiről dalok megírása előtt döntöttünk, majd következetesen folytattuk.
-A német rock szintér elég erős. Ami régebben a svéd, illetve a norvég stoner rock szintér volt, az manapság a német és a lengyel lett. Ti is ezt látjátok?
-Nehéz megítélnem, mert nem figyelek rá aktívan. Szerintem Európa-szerte sok nagyszerű rockzenekar van, akik – akárcsak mi – rengeteg szenvedélyt, időt és pénzt fektetnek a zenéjükbe.
Fiatal zenészek vagytok. Zenéltetek a Deaf Wolf előtt más zenekarokban?
-Alex és Hagen 2004 és 2007 között játszottak együtt. Én már játszottam néhány zenekarban, köztük az egyik első német szövegű stoner bandában! Aztán hárman találkoztunk 2011-ben, és ekkor született a Deaf Wolf.
Melyik volt a leg furcsább koncert élményetek?
-Nem emlékszem semmi különös koncertélményre. De sokszor történnek velünk hülye balesetek koncertek előtt és után. A végtagokkal kezdődik minden. Akaratlanul is beleakadunk egymás autójának ajtajába, és általában ez szalagszakadással végződik. Különben egyszer játszottunk egy zenekarral, amely a színfalak mögött nagy területre kente be a kínai olajat. (Nem tudom mi lehet a „Kínai Olaj”! Szerk.) A mai napig kíváncsiak vagyunk, miért tették ezt.
Terveztek-e lemezbemutató európai turnét?
-Az év végéig néhány németországi koncertet adunk, majd 2025-ben szeretnénk az albumunkkal bejárni Európát, és remélhetőleg végre Magyarországon is fellépünk.Különösen a fesztiválokra számítunk.
Melyik zenekarral lépnétek fel szívesen?
-Mastodon, He Is Legend, Carpenter Brut
Mi az, amit feltétlenül tudnunk kell rólatok?
-Nagyon büszkék vagyunk az albumunkra, és most örülünk, hogy mindenki számára bemutathatjuk koncertjeinken és online médián keresztül is.
Köszönöm szépen, hogy időt szakítottatok erre a rövid interjúra!
Szavak és hangok a sivatag merengve lüktető torkából, dűnék felett cikázó akkordok, tétován gomolygó füst, vagy izzó száguldás. "Let the truth be known, Get stoned!"
(Ha zenét töltesz le a blogról, kérünk, hogy 24 órán belül töröld, és ha tetszik, vásárold meg legálisan, mert az úgy jó. Köszönjük.)
Keresés
Belépés
Kommentek
Zelmo:
Szimpatikus arcok, jól nyomják ezt a zenét. Nekem annyira az új lemez nem jön be, mint a... (2025.01.06. 11:33)The Mothercrow - Interjú
lowlander:
Sziasztok! Jó lett a műsor, köszi az ajánlásokat! Amiket nem ismertem (Jerky Dirt, Occul... (2024.02.07. 06:47)StonerForgács 2024/1
Kommentek