Gondolkoztam sokat, hogy is kezdjem ezt a cikket a Lo-Pan új lemezéről. Egy olyan zenekarról beszélünk, akik idén már 20 évesek és ezalatt eljutottak a "legenda" státuszig, mégse hallunk felőlük szinte semmit. Nehéz helyzetben voltam, mert elismerem profizmusukat és nagyszerűségüket, de személyesen nem fogott meg egyetlen albumuk sem, pedig a dörgedelmes riffek nagymesterei! Emiatt próbálok egy objektív felütéssel kezdeni és egy szubjektív véleménnyel zárni.
A Get Well Soon a Lo-Pan eddigi legkomplexebb és legsúlyosabb albuma, amely húsz évnyi tapasztalatot és érzelmi mélységet sűrít egy erőteljes, 45 perces utazásba. A lemez központi témája a veszteség elfogadása, legyen szó személyes, politikai vagy történelmi kontextusról. A hangszerelés továbbra is masszív és feszes, a dalok egyenes vonalvezetésűek, de a lírai világ sötétebb és gondolatébresztőbb, mint valaha. A Northern Eyes, Rogue Wave és Six Bells kiemelkednek az albumról, a politikai töltetű God’s Favorite Victim pedig merész húzás. A Lo-Pan itt nem csupán a saját történetét meséli el, hanem reflektál a világ káoszára is. Nem könnyű hallgatnivaló, de annál fontosabb és időtállóbb anyag.
Azonban, mint a cikk elején említettem, engem nem igazán fogott meg. Nincs számomra semmi fogódzkodó, sem egy megjegyezhető dallam, sem egy jó gitárszóló. A Riffek nagyon dörögnek, ezt elismerem, főleg nagy hangerőn, de ez kevés, mert jellegtelenek. Minnél többet hallgatom, annál jobban megszürkülnek. Valószínűleg ez abból is adódhat, hogy napi szinten több albumba kell belehallgatnom és ezért már azt érzem, hogy ugyanazt hallgatom számról számra. Te ne érezd ezt és hallgasd örömmel! AMEN!
https://www.facebook.com/lopandemic ,
https://www.facebook.com/MagneticEyeRecords
