Mangoo : Neverland

És megérkezett végre a 2012-es Mangoo, amit már rohadtul várt mindenki!

Ismét itt van ez a baszottnagy énekhang, amit még mindig Buzz Osborne, Melvins vokalista orgánumához tudnék leginkább hasonlítani. Ezzel együtt a zene most még meredekebb módon olvaszt magába különböző stíluselemeket. Néhol a tépázott vénájú grunge lelki mélységeiben vándorol, vagy éppen indusztriális töltettel és nagyzenekari kisérettel ("Deathmint") baszarint fejbe, ugyanakkor ennél meglepőbb dolgokkal is szolgálhat a gyanútlanok számára. A boogie rockos, rockabillys "Diamond In the Rough"-hoz fogható, -műfaji korlátokat leszaró- kisérletet ebben a zenei közegben pl. soha nem hallottam még(harsány trombita szólók...stb.), de említhetném még a lounge-osan tinglitanglizó-, elektronikus hatású "Interlude" című szerzeményt is. Iszonyat változatos, szórakoztató repertoárt állítottak össze ezúttal, a mozgékonyabb darabok között pl. az érdekesen pattogó You, Robot rögtön mosolyt csal az ember arcára, de a 11-ik, "Hooks" sem egy egyszerű szám. A szaxofonnal kisért-, sejtelmes bárhangulatot az állat módon kifakadó keménységgel váltakoztatják, különböző űr-kütyük társaságában, ráadásul az egészre egy hatalmas szintiszólóval teszik fel a koronát.

Mit is mondhatnék még erről a példátlanul változatos albumról? Műfaji korlátokat feszegető modern stoner rock, ami egy percre sem hagy unatkozni. Ez pedig nem pusztán a hihetetlen hangszeres kellékeknek, vagy a súlyos basszusnak köszönhető, hanem az energiának és a szenvedélynek is, ami ezt a csapatot megkülönbözteti hasonló műfajban utazó kortársaiktól.

Nálam az év lemeze eddig!

Tracklist:
1. Intro
2. Neverland
3. Deathmint
4. Diamond in the rough
5. You
6. Lose yourself
7. Interlude
8. You, Robot
9. Moom
10. Painted Black
11. Hooks
12. Home
13. Datzun

Get Stoned!

Az Ohio állambeli Ada városa elég messze esik a mississippi folyótól, ennek ellenére munkálkodik itt egy zenekar aki részben ennek a folyónak a becses nevét kölcsönözte. Már az első albumnál bemutattam őket, amit itt újra elolvashattok.

Az előző korong név nélküli volt az újnak pedig egyszerűen csak a Tracks nevet adták. A zenéjüket ez az egyszerűség hiven tükrözi. Nem szeretnek szarakodni.  Arcunkba tolják ezt a délies Swamp rockot, azt ki-ki döntse el maga, kér-e még belőle. Én igen.Itt se váltják meg a világot. Ezerszer hallott dalok sorakoznak fel egymás után. Némi változatosságot esetleg csak a hammond, a herfli, esetleg a néhol felbukkanó női vokalizálás adhat. 

Ennyire még nem nagyon tetszett olyan banda, ami voltaképpen semmi újdonságot nem hoz a rockzenébe. Olyan hangulatosan tolják a boogiet, amit csak nagyon kevesen. Nálam mostanában szinte csak ez forog az mp3 lejátszóban, no meg az új Mustasch. Annyira könnyed és szórakoztató, dallamos, mégis dögös kocsma zene, hogy bármilyen szar hangulatot fel tud dobni. 

A Mississippi Bones és az egyéb ilyen zenekarok miatt tudnám elképzelni az életemet a nagy Amerikában. AMEN!

 Bandcamp.

Grip of Delusion Radio -, aki jó barátságban van a Downtuned Radioval is, adják egymás műsorait is - 1 éves szülinapjára készített egy 11 órás, 147 zenekart felvonultató stoner, sludge, doom válogatást, melyet ingyen le lehet tölteni a borító alá elrejtett linken, vagy meghallgatható itt is egyszerűen. Élvezzétek!

Ezúttal a new york-i Shock Radar kért fel minket, hogy véleményezzük legújabb kiadványukat, ami egy Generator címet viselő EP. Az együttes fő gerincét egy Lee J. Diamond nevű multi-hangszeres zenész alkotja, aki mellesleg a bostoni Berklee College Of Musicban is csiszolgatta egy ideig tudását.

A lemez első taktusait hallva kiderül, hogy sem igényességből, sem ötletekből nincs hiány. Az egyszerűen csak nyitány(Open) címre keresztelt bevezető szám elektronikus-chill outos szintijei és pátoszos női éneke után egy vérbeli pszichedelikus rock szerzemény következik. Stonerbe illő-, dögös basszusriffek, űrutazásra invitáló-, elszállt gitárdallamok, fuvolás háttér és erőteljes ének. A következő, Generator című tétel már neo progos dolgokat is tartalmaz, meg az előzőnél lágyabb éneket, miközben azért a dögösség is jelen van rendszerint, de ne feledkezzünk meg a marhaszép ikergitáros szólamokról se. A trippes feelinget az album negyedik darabja szállítja a legjobban. Lassult ütemei, űreffektjei és csilingelő perkussziói miatt egy karavánszerű menetre emlékeztet az egész. Az EP utolsó száma pedig egy kellemes kis psych-space szösszenet, instrumentális tálalásban.

Jóféle pszichedelikus rock albumként jellemezném a Generatort, annak pedig, aki szereti pl. a 35007 zenéjét, annak garantáltan kellemes perceket fog okozni. Nekem okozott.

Tracklist:
1. Opening
2. In The Land Of Vinyl
3. Generator
4. Recon
5. Perfect Cubes


Tagok:
Doug Fallone - Percussion, Vocals.
Larry Hess - Synths, Vocals.
Dan Fodera - Bass, Korg Moog, Vocals.
Lee J Diamond - Gt, Vocals, etc.