Az Ohio állambeli Ada városa elég messze esik a mississippi folyótól, ennek ellenére munkálkodik itt egy zenekar aki részben ennek a folyónak a becses nevét kölcsönözte. Már az első albumnál bemutattam őket, amit itt újra elolvashattok.
Az előző korong név nélküli volt az újnak pedig egyszerűen csak a Tracks nevet adták. A zenéjüket ez az egyszerűség hiven tükrözi. Nem szeretnek szarakodni. Arcunkba tolják ezt a délies Swamp rockot, azt ki-ki döntse el maga, kér-e még belőle. Én igen.Itt se váltják meg a világot. Ezerszer hallott dalok sorakoznak fel egymás után. Némi változatosságot esetleg csak a hammond, a herfli, esetleg a néhol felbukkanó női vokalizálás adhat.
Ennyire még nem nagyon tetszett olyan banda, ami voltaképpen semmi újdonságot nem hoz a rockzenébe. Olyan hangulatosan tolják a boogiet, amit csak nagyon kevesen. Nálam mostanában szinte csak ez forog az mp3 lejátszóban, no meg az új Mustasch. Annyira könnyed és szórakoztató, dallamos, mégis dögös kocsma zene, hogy bármilyen szar hangulatot fel tud dobni.
A Mississippi Bones és az egyéb ilyen zenekarok miatt tudnám elképzelni az életemet a nagy Amerikában. AMEN!
