Nemrég irtam az új Mississippi Bones albumról és ott megemlitettem az új Mustasch lemezt is. Nagyon mainstream, ugyanakkor nagyon rockzene. Nem fogja fenekestül felforgatni a világot, de nem is ez a dolga. Itt csupán szórakoztatásról van szó. Temetés és hasmenés kivételével szinte bármikor lehet hallgatni, olyannyira hangulatos.

A Mustasch-t 1998-ban alapitotta Ralf Gyllenhammar, aki Ralph Lennart néven a legendás B-Thong énekese volt a From Strenght To Trenght (1997) idején. Ezek után 1998-ban összehozta a Mustasch-t, ami azóta is dübörög. Sőt. Azt azért még érdemes itt megjegyeznem, hogy Ralf atya az egyik műsorvezetője a svéd TV7 csatornának is. Mikor fogunk mi is eljutni addig, hogy ilyen kaliberű és fizimiskájú fazon vezessen adást bármelyik TV csatornánkon? Nem mellesleg kaptak egy svéd Grammyt is 2007-ben (legjobb Metal album), az "Igazság Utolsó Változata" LP-re, majd 2009-ben ismét megkapták a "Bajuszra" is ugyanezt.

 Most itt az új Bajúsz! Semmi újdonság, de nagyon jó. Három nóta lóg ki a sorból, ezek közül is a Northern Star, ami tök felesleges hülyeség, nem is zene ez, inkább valamiféle hülyéskedés. A Morning Star pedig, mintha a Phil Lynott korszakos Thin Lizzy lenne, bár nem egy szolgai másolat. A Dead Again egy doomosabb tétel, amit nem igazán szoktunk meg tőlük, de egész jól helyt állnak ebben a közegben is. A többi pedig beleszarós, "ülök a nyitott amerikai bazi nagy verdámban és az öklömet lóbálom a 66-os út mellett ácsingozó kurváknak". Hejj, de nagyon fasza ez a muzsika! Ha van sör a közeletekben, vagy félmeztelen tetovált csaj, mindenképpen üvöltessétek ezt a zenénét!

Ilyen leszel, ha sok Mustasch-t hallgatol.

AMEN!

Nagyon sokat hezitáltam, hogy merjek-e irni az új C.O.C. lemezről. Végül is miért ne? Ez az én külön véleményem, akinek nem tetszik az szidhat nyugodtan, de akkor irjon ő is egy posztot. Bizonyára sokan kiváncsiak másfajta nézőpontra is. Nosza, ne tétlenkedjetek (mint én az elmúlt hetekben). Üljetek le gépeljetek!, felrakjuk a blogra.

Azt azért szögezzük le, nálam Pepperrel vált teljessé a zenekar. Azelőtt is hallgatgattam, de Bors őrmester olyan lendületet és energiát adott a bandának, ami egyből a stilus tetejére helyezte őket. Az, hogy mertek változtatni és elhagyták a HC elemeket nagy merészség volt, de az idő őket igazolta. Gyakorlatilag egy különálló stilust hoztak létre. Ennek a négy embernek a közös munkája tökéletes volt. Az igaz, hogy Reed Mulin idején élte fénykorát a formáció Pepperrel, Mike-al, Woodyval, de miután kilépett Bower Power vette át a dobverőket, és vele helyén is volt minden. Aztán amikor Bower Power kiszállt és a helyére valami New Orleans-i ütős került az In The Arms Of God idején, már akkor lehetett némi hanyatlást érezni a zenében. Már nem voltak annyira száz százalékosak a nóták. Aztán jött a hir, Pepper bácsi inkább a Downra koncentrál. Innentől kezdve szerintem mindenki ismeri a sztorit.

Az új albumnak még neve sincs. Az első szám után, inkább elkezdtem rádiót hallgatni. Nem nagyon tudtam mit kezdeni ezzel a szarral. Woodyék nagyon erőltetni akarják az Animoctys vonalat, miközben jól tudják, inkább a "Sabbatosabb" dolgok állnak jól nekik. A hangja nemcsak hogy Pepperével nem ér fel, de még csak nem is középszerű. Még azt a maradék hangulatot is elronditja, ráadásul normális refrént nem tudtak rárakni a lemezre. Katyvasz lett az egész és én csak részletekben tudtam leerőltetni a torkomon.

Úgy érzem, besározták a Corrosion Of Conformity nevet. Egy silány minőségű anyagot tettek le az asztalra. Vannak bandák szerte a világon, akik mögött nincs ekkora felhajtás, sőt ilyen nagy múlttal sem rendelkeznek. Az anyagi háttérről nem is beszélve, mégis mérföldekkel minőségibb zenét hoznak létre, mind hangzás, mind más egyéb téren.

Nem rakok fel letöltő linket, bár megérdemelnék, hogy mindenki lopja el tőlük ezt a gyalázatot. Nem hiszem, hogy a rock zenét szerető emberek megérdemlik ezt a szónikus mészárlást. Most mit csináljak, lézereztessem ki a tetkót a vállamból?

AMEN! 

Mangoo : Neverland

És megérkezett végre a 2012-es Mangoo, amit már rohadtul várt mindenki!

Ismét itt van ez a baszottnagy énekhang, amit még mindig Buzz Osborne, Melvins vokalista orgánumához tudnék leginkább hasonlítani. Ezzel együtt a zene most még meredekebb módon olvaszt magába különböző stíluselemeket. Néhol a tépázott vénájú grunge lelki mélységeiben vándorol, vagy éppen indusztriális töltettel és nagyzenekari kisérettel ("Deathmint") baszarint fejbe, ugyanakkor ennél meglepőbb dolgokkal is szolgálhat a gyanútlanok számára. A boogie rockos, rockabillys "Diamond In the Rough"-hoz fogható, -műfaji korlátokat leszaró- kisérletet ebben a zenei közegben pl. soha nem hallottam még(harsány trombita szólók...stb.), de említhetném még a lounge-osan tinglitanglizó-, elektronikus hatású "Interlude" című szerzeményt is. Iszonyat változatos, szórakoztató repertoárt állítottak össze ezúttal, a mozgékonyabb darabok között pl. az érdekesen pattogó You, Robot rögtön mosolyt csal az ember arcára, de a 11-ik, "Hooks" sem egy egyszerű szám. A szaxofonnal kisért-, sejtelmes bárhangulatot az állat módon kifakadó keménységgel váltakoztatják, különböző űr-kütyük társaságában, ráadásul az egészre egy hatalmas szintiszólóval teszik fel a koronát.

Mit is mondhatnék még erről a példátlanul változatos albumról? Műfaji korlátokat feszegető modern stoner rock, ami egy percre sem hagy unatkozni. Ez pedig nem pusztán a hihetetlen hangszeres kellékeknek, vagy a súlyos basszusnak köszönhető, hanem az energiának és a szenvedélynek is, ami ezt a csapatot megkülönbözteti hasonló műfajban utazó kortársaiktól.

Nálam az év lemeze eddig!

Tracklist:
1. Intro
2. Neverland
3. Deathmint
4. Diamond in the rough
5. You
6. Lose yourself
7. Interlude
8. You, Robot
9. Moom
10. Painted Black
11. Hooks
12. Home
13. Datzun

Get Stoned!

Az Ohio állambeli Ada városa elég messze esik a mississippi folyótól, ennek ellenére munkálkodik itt egy zenekar aki részben ennek a folyónak a becses nevét kölcsönözte. Már az első albumnál bemutattam őket, amit itt újra elolvashattok.

Az előző korong név nélküli volt az újnak pedig egyszerűen csak a Tracks nevet adták. A zenéjüket ez az egyszerűség hiven tükrözi. Nem szeretnek szarakodni.  Arcunkba tolják ezt a délies Swamp rockot, azt ki-ki döntse el maga, kér-e még belőle. Én igen.Itt se váltják meg a világot. Ezerszer hallott dalok sorakoznak fel egymás után. Némi változatosságot esetleg csak a hammond, a herfli, esetleg a néhol felbukkanó női vokalizálás adhat. 

Ennyire még nem nagyon tetszett olyan banda, ami voltaképpen semmi újdonságot nem hoz a rockzenébe. Olyan hangulatosan tolják a boogiet, amit csak nagyon kevesen. Nálam mostanában szinte csak ez forog az mp3 lejátszóban, no meg az új Mustasch. Annyira könnyed és szórakoztató, dallamos, mégis dögös kocsma zene, hogy bármilyen szar hangulatot fel tud dobni. 

A Mississippi Bones és az egyéb ilyen zenekarok miatt tudnám elképzelni az életemet a nagy Amerikában. AMEN!

 Bandcamp.

Grip of Delusion Radio -, aki jó barátságban van a Downtuned Radioval is, adják egymás műsorait is - 1 éves szülinapjára készített egy 11 órás, 147 zenekart felvonultató stoner, sludge, doom válogatást, melyet ingyen le lehet tölteni a borító alá elrejtett linken, vagy meghallgatható itt is egyszerűen. Élvezzétek!