Default style- Alternative style

Het Droste Effect - Lingerland (2012) EP

2011-ben amilyen hirtelen jelent meg a semmiből a Het Droste Effect első albuma, annyira váratlanul jött a hír pár hete, hogy a banda a második EP felvételei után abbahagyja tevékenységét. Ettől függetlenül még feltették nekünk a Lingerland névre keresztelt anyagukat.

A felvételeknél ugyanúgy az analóg technológiát választották, mint a 2011-ben megjelent, hmm.. kazettán. Mindegy, a lényeg, hogy ebben a tekintetben megmaradtak a gyökereknél. Nagyon érdekes saját hangzásvilágot alakítottak ki maguknak, ami egyből felismerhetővé teszi a holland zenekart. Instrumentális űrzene rengeteg fuzzal, zajjal és kosszal, ahogy annak szólnia kell.

Az első szám egy alap rock tétel sok színezéssel, a szám nagy részében a 35007-re emlékeztető elszállással, engem teljesen megnyertek. A címadó Lingerland dögösebben kezdődik, majd jó egy perc után kapunk egy kis commodore64 érzést, ami egy picit megtöri a lendületet is, amely a szám végéig egyre fokozódóan tér vissza. A harmadik számnál lecsendesedik a lemez, viszont tovább folytatódik a lebegés, és ezúttal az űrzajokból is kevesebbet hallunk.

A következő szám megint egy picit más, mint a korábbiak, ez már színtiszta rock and roll. Nincs túleffektezve, és az ennek köszönhető szárazság szerintem ki is emeli a többi közül, de természetesen ez nem von le semmit az érdemeiből, sőt jót tesz az albumnak ez a fajta változatosság. Az ötödik, Loose fit #1 című szám ismét a kisérletezgetős space rock világot tárja elénk, és ezzel lezárja a Het Droste Effect - nem túl hosszú - karrierjét.

Akinek az első album tetszett, az ebben sem fog csalódni, hiszen az alapok nem változtak sokat a 2011-ben kiadott anyaghoz képest. Az Eindhoven-i zenekar tehát ugyan már nem aktív, viszont kiadtak egy jó EP-t, ami méltó folytatása az első lemeznek.

Tracklist:

1. Knocking on the Sky - 04:18
2. Lingerland - 03:24
3. 't Silveren Seepaerd - 04:35
4. Granada - 02:47
5. Loose Fit #1 - 06:18

Hermann Blaupunkt - guitars, organ, synths
Thompson Dube - drums, udu
Myrthe Velter - bass

http://hetdrosteeffect.bandcamp.com/
https://www.facebook.com/pages/Het-Droste-Effect/135425866504708

Darxtar : Aged to Perfection

 

Rendszeresen kapunk emailt a Prog-Sphere Promotions nevezetű weboldaltól, különféle előadók kiadványaival. Ezek közül rögtön meg is akadt a szemem a Darxtar legújabb videóján, a svéd csapat ugyanis nem ismeretlen a Space Rock rajongók körében. Ez főleg annak köszönhető, hogy már 1991 óta jelentetnek meg elszállósabbnál-elszállósabb hangulatú albumokat, ráadásul egy '96-os, svédországi koncerten maga Nik Turner (Hawkwind) segítette ki az együttest. Turner egyébként 2010-ben is beszállt melléjük zenélni egy wales-i fellépés alkalmával.


Röviden ennyit a csapatról, az ajánlott videó, pedig a banda legújabb(2012) albumához készült, amely az "Aged to Perfection" címet viseli:

 .

 .

Az albumon szereplő muzsikusok:

K. Soren Bengtsson: vocals, guitars
Marcus Pehrsson: bass, vocals
Patric Danielsson: drums, vocals
Per Hillblom: synth, keyboards
Fredrik Sundkvist: violin

 .

darxtar band.jpg

 

.

A youtube-on körbenézelődve találhatunk még egy számot az új lemezről. A "Tired Nature" című szerzeményben már jó kis elmászós szaxofon improvizációkkal is találkozhatunk :

 .

 .

Az együttes diszkográfiája:


darXtar (1991)
Darker (1993)
Let your Freak Flag Fly (1993)
Daybreak (1994)
Sju (1996)
Tombola (2001)
We Came Too Late (2005)
Aged to Perfection (2012)

.

darxtar band 2.jpg

.

 

Érdemes nézelődni az említett oldalon, illetve nem árt megismerkedni a Darxtar eddigi életművével.

.

Hajrá!

.

 

Black Kite - Put Away the Gun 2012

2010-es Demo-juk után idén új anyaggal jelentkezik a Black Kite. Egyenlőre még csak egy videót lehet megtekinteni erről az anyagról, de ígéretesnek tűnik a Dániából elszabadult félig Dán és félig Észt zenekar.

 

 

Származási helyük Aarhus, Dánia keleti partján helyezkedik el. Hangulatos kis városkának tűnik. A Google maps elég részletes műholdi felvételeket kínál. Még az utcákat is be tudjuk vele barangolni. Talán ennek köszönhető a vidám bulizós jellemző. Zenéjük frankó groovy-os témákat hordoz. Tökös zenét játszanak, ami ilyen fiatalon pezsgő vérű diákok tömegét gyűjtheti maga köré.

Nem mondanám, hogy a stoner-sludge vonalhoz van elég húzása, viszont annál pattogósabb, néha már a funky alapokat kerülgető dallamokat és érzéseket pakolják elég okosan a fülünkbe. Ez egy tehetséges banda. Ha van bennük elég kitartás, akkor sokra vihetik.

 Hangzása illeszkedik a gondosan megírt melódiákhoz. Eltalált gitár-szólókkal van színezve. A bemutatkozó 4 daluk és az új videóklippes ízelítő inygyenesen letölthető a bandcamp-ről:

blackkite.bandcamp.com/track/put-away-the-gun

blackkite.bandcamp.com/album/demo-ep

Egy próbát mindenképp megér, nincs mit veszteni... (Sőt!)

A facebook-on is tolhatod a lájkokat a Fekete Kányákra:

www.facebook.com/BlackKiteRock

Itt pedig a videó, ami ismét a leggyorsabban elérhető:

/Szaki/

Visszatérés az emlékek kertjébe - Memories' Garden, Tomistars a PeCsa Caféban

Mivel a Memories' Garden újabban eléggé szórványosan koncertezik, ezért minden egyes fellépésük eseménynek számít, amit meg kell becsülni. Nem igazán örültem, mikor kiderült, h. csütörtöki napra esik a Tomistars-szal közös PeCsa Cafés jelenésük. Hétköznap nem túl szerencsés  éjszakába nyúlóan bulizni. Azért  reménykedtem, h. viszonylag korán vége lesz és emberi időben haza tudok majd érni. Hát ez nem jött be.

Akkor egy kis történelemóra: a Memories' Garden 1993 óta létezik, de az alapítótagok közül mára csak Kocsondi Csaba gitáros maradt hírmondónak. Grunge hatású igényes blues-rockjukkal rendszeres fellépői voltak a budapesti kluboknak, viszont a nagy áttörés vhogy mindig elmaradt. Ettől függetlenül a banda él és virul, jóllehet az évtizedek során nagy volt a jövés-menés. Mostanra remélhetőleg egy életképes felállást sikerült összekalapálni. Kocsondi Csabán kívül Székely Marci (az idén Fonogram díjat nyert Ozone Mama énekese), Markó János (GRB, Basement, Karmapolis) és a Hooligans basszeros Késmárki Zsolt alkotják a jelenlegi felállás magját. De vendégzenészeik se nyeretlen kétévesek: Magyar Ági (korábban a Cabaret Medrano-nak is vokálozott), Szabó Attila (ex-Buso Von Kobra, ex-Soundshine), Hetyei Bálint szoktak fellépni velük.

Ezen az estén a három Tamást soraiban tudó Tomistars volt a MG partnere. Ebben a trió felállású csapatban egyesítette erőit a kismillió együttesben (Háború, KFT, Faxni, Török Ádám és a RABB, stb.) megfordult Mohai Tamás gitáros, Berdisz Tamás dobos, akit sessionzenészként szintén számos helyről lehet ismerni (pl. Gerendás Péter, Cotton Club Singers, Pege Aladár) vmint a Magyar Rádió "Sztárkereső" vetélkedőjén a legjobb férfi énekes díját nyert Naszvagyi Tamás, aki az ének mellett a basszusgitáros posztot is ellátja a Tomistars-ban.

Elég nagy csúszással a három Tomi nyitotta az estét. Nem láttam-hallottam végig a szettjüket, mivel a kerthelyiségben Mocsok 1 Kölykök koncert ment éppen és abba is belehallgattam. A Kölykök funkos, bluesos elemeket egyaránt felvonultató alternatív rockot játszanak, ötleteik között akadnak igencsak figyelemreméltóak. Másodszor volt hozzájuk szerencsém, pedig rendszeresen koncertező társaságról van szó, vhogy többnyire elkerüljük egymást ők+én. De vissza a Tomistars-hoz: nagyjából hasonló zenei elképzeléseik vannak, mint Mohai Tamás másik együttesének, a Háborúnak (kicsit több blues elemmel talán), nálam összességében az utóbbi visz mindent még mindig (jól is esne már a szervezetemnek egy Háború koncert :) ). Helyenként kifejezetten kemény, húzós Hendrix/Cream féle témákat pedzegettek a Tomik, aztán egyszercsak jött egy izgatóan balladisztikus darab (számcímeket  nem írok, mert most láttam először a Tomistarst, lemezüket pedig még nem hallottam). Még utoljára belehúztak utána, jammeltek egy kiadósat aztán csá.

Az átszerelés után pedig jöhetett a várva-várt Memories' Garden, akik régóta esedékes kislemezüket mutatták be (bár még mindig késik a megjelenése, őszre ígérik). Két pattogósabb számmal adták meg az alaphangot, ezekhez Szabó Attila is színpadon termett, utána beleborultunk egy kis melankóliába. Majd Hetyei Bálint kedvence következett, ami egy funkos és nyomokban jazzes elemeket is tartalmazó szám. Késmárki Zsolti nagyon elemében volt ezen a bulin, láthatóan jó napot fogott ki. Humoros felkonfokból se volt hiány (pl. "Fonogram díjat nyert Marci együttese, a Rolling Stones" :D). Kb. a hatodik számig kellett várni Magyar Ágira, aki szexi megjelenésével abszolút feldobta a látványt. Ő két kimondottan rhythm&bluesos és egy darab kicsit keményebb szerzeményben vokálozott és nem semmi kontaktus alakult ki kettőnk között! :D Izgi pillanatoknak lehetett tehát tanúja az a maroknyi ember, aki megvárta a MG koncit. :) Későre járt már ekkor nagyon, Marci meg is jegyezte, h. nem szeretnék senki türelmét próbára tenni. Egy Pearl Jam nótával ("Given To Fly") vettek búcsút a megjelentektől. Rohadt későn értem haza, de megérte.

Még több Memories' Garden koncit a jövőben, ha kérhetem! A kislemezt pedig kíváncsian várom, remélem ősszel tényleg kijön és szénné hallgathatom!

 

Potergeist - Muddy Mermaids (2012)

 

 

 

Ez a lemez nem keveset váratott magára. Felvételét 2010-ben kezdték meg az Athéniak. A zenekar ugyan 2004 óta tevékenykedik Görög országban és a diszkográfiájuk alapján ez már a 3. hivatalos albumuk, bár 2006-ban volt már egy rögzített anyaguk amiről nem nagyon számol be a média.

 Megérte ilyen sokáig tűkön ülni, mivel ez egy letisztult, kifinomult és érett anyag. Néhány megmozdulásuk 'őskori' rock zenét idéz, mégis olyat, ami képes haladni a korral. Hangzásra is talán a '70-'80-as éveket idézi elő, hasonlóan a Clutch-hoz. A meglepetés része, hogy nem minden nótára igaz ez. Az összhatás viszont egy hangulatra irányít. Stílusra nem mernék semmit mondani. Van benne blues, rock, southern (csak nyomokban), crossover és stoner. Néhányan Swamp Metal-nak állítják be. Őszintén szólva ez nekem semmit sem mondd... Elemei a Sabbath-ra is emlékeztetnek a hangzásvilággal együtt. Azért erősen letisztáznám, hogy a fent említett csapatok egyikére sem hasonlít! Csak és kizárólag a behatárolás miatt hoztam őket szóba. Elszállós-húzós témára is találsz az anyagon, ami az előző kettőre talán nem jellemző. Néha kicsit sötétebbre veszik, de nem mondanám rá, hogy doom-os. A szövegek angolok, dögös énekstílussal. Annyira higgadt az előadásforma, hogy teljes nyugodtságot árasztanak szét bennem. Közepes hangerőre emelve egy kád fürdővízben szinte tökéletes lazítást eredményez. Próbáld csak ki! Nálam bejött...

 

Szinte az összes elérhetőségükön meghallgatható teljes egészében a kiadvány:

www.potergeist.com/

www.facebook.com/potergeist

www.myspace.com/potergeist

A myspace-en rádióként be tudod állítani. Ha olyan melód van, ami a géphez köt, akkor használd ki, mert háttérzenének is teljesen jó! Talán még a 'popularista-sznobista-rózsaszíninges-körömlakkos-nyápic' kollégák se húzzák fel annyira magukat rajta...

/Szaki/

süti beállítások módosítása