Nemrég jelent meg az Urania Benediction anyaga. Nem nagyon számoltunk vele, ugyanis amolyan félig éber, félig kóma állapotban van most a csapat. Legalábbis Aiwass jegelte egy kicsit a történetet, fentartva a lehetöséget egy esetleges folytatásra. Ennek apropójából a Stonerise blog egyik főszerkesztőjével közös posztot rittyentettünk, ami mindkét blogon megjelenik némi kis különbséggel. Olvassátok el mindkettőt.
"Urania /Benediction
Áldás, vagy átok?
A sorban harmadik Urania albumot a Benediction-t, nagyon vártam hiszen alakulóban volt a zenekar, kezdtek koncertezni és úgy nézet ki a rajongó tábor is egyre nő...
Majd nem sokkal az anyag megjelenése előtt érkezett a hír, hogy a zenekar feloszlik egyéb okok miatt.
Írtak is nekem egy páran, hogy most mi történt? Én csak annyit mondnék erre, semmi sem végleges, vannak egyszerű házi praktikák amivel az átkokat fellehet oldani, és addig is fogadjuk az áldást!
A Benediction az eddigi legtechnikásabb Urania albumra sikeredett, tele elsőre szinte követhetetlenül élvezhető dob és basszus futamokkal. A gitár egy kicsit kitisztultabb, jobban hallhatók a finomságok, de azért a szaftos lendület és súly is megmaradt!
Ha instrumentális zenéről van szó én mindig a képeket keresem benne, amivel lehetőség van egy kicsit magam felett lenni a képzeletben...Az első album hozta búgós, sivatagos hangulatot, száguldós kocsikkal, a harmadik a Inkubuszokat kergető meztelen boszorkányok erdei képét...
A Benediction nekem egy város lüktető zaját, és ott az elveszettség érzettét adja vissza...Minden rémítő zajával, mozgásával, rohanó képek, fények ugrálnak a szem előtt...
Kereshető benne egy fix pont, de elég nehéz találni ami megnyugvást ad...Még is kíváncsivá tesz ezzel szembe.
Ha elsőre soknak is tűnik az anyag, nem csodálkozz! De neki fog menni még egyszer, mert érdekes mondanivaló tartalmaz minden képzelegni szerető elmének...
Bár a Z.I.L lett a kedvencem U3-ról nem térnék ki külön a számok elemzésére, Aiwass megint jó érzékkel pakolta egymás után a számokat. Hatás így teljes…
Áldás rátok!"
Hippy from Stonerise
Ez pedig az én maszatolásom:
"Emlékszem arra, amikor először találkoztam az Uraniaval. A Stonerblog egyik posztjához Aiwass küldött egy Urania klippet. Ez pedig a Stonerose volt. Tátva maradt a szám egy - két másodpercig, aztán újra lejátszottam. “Nekem ez kell!!” - ez volt az első gondolatom. Elkezdtem keresgélni a neten, de semmi. Felhívtam Rico-t is, de ő se tudott semmit se az Uraniáról.
Kiderült, hogy az Urania nem más, mint Aiwass egyszemélyes projectje. Ő írta a zenét, ő rittyentette rá a videót is. Aztán jött egy újabb klipp, aztán egy személyes találkozás is. Szép lassan elkezdték ismerni az emberek és sok pozitív visszajelzés is érkezett, mind itthonról, mind külföldről. Egy kis idő múlva létrejött egy demo, majd egy kicsivel később a Carpathian Woodoo nagylemez.
A zene nem behatárolható pontosan. Füstös pszichedélia lengi körül a monumentális riffeket. Az instrumentális dalok olyanok, mint egy festmény. Leginkább érzéseket, hangulatokat tolmácsolnak a hallgató felé. Aiwass engedi, hogy a nóták alatt a hallgató kreatív képzelete kibontakozzon, azonban nagyon rafinált a srác, mert mindezt úgy teszi, hogy közben irányítja is a gondolatok folyamát. Csak és kizárólag mély érzelmeké lehet a hangsúly, nem engedi meg, hogy a felületesség teret nyerjen. Éppen ezért nem is könnyű meghallgatni sem a demót, sem a nagylemezt. Ebből a fajta zenéből egy harapásra elég négy, öt tétel is, mert nagyon könnyen megüli az ember gyomrát. Az előbb említett festmény - párhuzam abszolút igaz erre is, hiszen egy jól megkomponált és megfestett alkotást se tud befogadni elsőre az ember. Előbb részleteiben nézed át, majd úgy szemléled az egészet. Nem tudod az Uraniát hallgatni úgy, mint háttér zenét munkához, főzéshez, bármi máshoz. Nem engedi meg. Teljes figyelmet kér és ha megkapja, akkor megtörténik a csoda, ami egy gondolkodó zenehallgatóval történhet. AMEN!
Kommentek