Már a borító is mutatja, hogy miről szól a mai hatalmas zenevilág ezen darabkája. Néhány Spanyol zenész csávó úgy gondolta, hogy lemennek egy próbaterembe bohóckodni. 2010 nyarán született ez a remek ötlet ami mára eredményezett egy 12 számot tartalmazó lemezt. Hát mit is mondjak... Ha a magyar csillagok így tudnának 'bohóckodni' akkor a média elég szar helyzetben lenne, mivel csak tökös bandákról kéne írnia. Szegények, biztos kifosztaná őket a populárisság hiánya...
Nem tudom milyen lehet a valóságos életük a barcelóniai fiataloknak, de nekem a mediterrán éghajlatt okozta örömöket idézik. Az album teljes egésze vidámnak tűnik mindamellett, hogy elő tudják idézni az alkohol okozta befáradt pislogást. Amikor kora hajnalban még mindig ébren vagy és a melletted ülő haverod már csak félig nyitott szemmel tud rádnézni, mert egész éjjel úgy pörögtetek, mintha két-három 'koffeintablettát' vettetek volna be fejenként. Túlnyomó részt fém, ritkán blues, néha sludge, néha crossover, néha hardrock, és ennek az egésznek a tetejét southern-nel hintik. Nem kategorizálnám. A gitárok hangzása 'súlyosabb féle', ami talán a bőgőnek köszönhető. Tercek és kvártettek fokozzák a vidám hangulatot, amit a basszusgityó kiélesít azzal, hogy helyenként elhallgat. Dallamos ének vokállal és ami fontos, hogy meghatározza a 'happy' hangulatot Oriol 'Ori' Novella hangja. Angolul énekel. Semmi kivetnivaló, mintha Arizona vagy Texas szülötte lenne. Mondjuk ez az egész brancsra érvényes.
Előző zenei életükből lehet némi fogalmuk dolgokról, mivel már az első megmozdulásukat kiadta az Artegrama Studio, de még a Roadrunner Records is bemutatja őket a saját webükön. Egy frankó videóval is előálltak, ami ha őszintén tükrözi az ottani életüket, akkor szeretnék átinni néhány éjszakát velük:
Elérhetőségük a legfontosabb helyeken megvan. Több is, mint elegendő:
