A Pesti Inhumantra zenekar ezt írja a facebook oldalán: "We love progrock and southern metal, and a little fuzzystoner or psychedelic things." És ez így van rendjén!

 A Stoner "cimkét" többféle képpen lehet értelmezni, de minimum kétféle képpen, az biztos. Először is az én szempontjaim szerint a Stoner zenét olyan zenekarok képviselik, mint pl.: a KYUSS, Lowrider, El Caco stb. és mostanság a Slomosa, vagy a Kaiser. Másodszor már tágabb a kép. A nemzetközi szintér illetve a szaksajtó szinte minden olyan zenekart, ami lehangolt hangszerekkel játszik, esetleg van némi fuzzpedál is az akcióban, ide sorol. A Sleep-től kezdve az Electric Wizardon át egészen a High On Fire-ig bezárólag mindent.

Az én olvasatomban az Inhumantra zenekar nem igen tartalmaz "stoner elemeket", azonban van itt minden más egyéb, ami felkeltheti az érdeklődését minden kemény zenét szerető embernek. Kihallok nagyon jól eltalált Grunge-os énekdallamokat. A Southern Rock/Metal keveredik némi progresszivitással. Nagyon jól eltalálták ezt a keveréket a fiúk, mert működik a dolog. Sőt...Riff hegyek vannak itt, csak győzd őket füllel! 

Töbszöri meghallgatás után azt mondom, hogy lehet a keverésben hibát találni, de nem érdemes keresni. Nagyon jól áll ennek a zenének ez a fajta nyersesség. Érezni valami zsigerit és ez nem möondható el sok zenekarról. A dalok tömörek, de nem fullasztóak, köszönhetően a már említett ének dallamoknak és a szellősebb gitárbetéteknek. 

Nagyon fiatal bandáról beszélünk, hiszen 2021 elején alakultak meg Ács József-gitár, Jakab Ádám(Bütyi)-Dob és Pribéli Miklós(Mako)-ének felállásban. Késöbb csatlakozott hozzájuk Parti Lajos(Dregen) basszusgitáros, majd a szólógitárosuk Kovács Ernő. Szóval friss a sztori,de a meghallgatott két dalból lehet következtetni arra, hogy elég sok követőjük lesz és nem csak Magyar szinten. Legközelebb itt érhetitek őket el: 2021 október 23. S8 Underground Club !!!! 

https://www.facebook.com/Inhumantraband/

AMEN!

 Amikor a Duel bemutatkozását, a Fears Of The Dead albumot hallgattam, nem tünt egy nagy durranásnak a zenekar. Átlagos,tökös rock zenét nyomtak és még csak azt se lehet mondani, hogy jól és jó minősgben. Az utána lévőt meg se hallgattam és azóta se szándékozom. A 2019-es Valley Of Shadows jó értékeléseket kapott a nemzetközi sajtóban, de mégsem e miatt hallgattam meg. Az ok a Thin Lizzy volt. Nagy kedvenc a Thin Lizzy és egy lemezismertetőnél olvastam a Duel/Thin Lizzy féle párhuzamról. Ezért hallgattam bele és azóta is nagy kedvencem.

 

Bár a srácok nem igazán találták meg a saját hangukat, de legalább elhagyták azt az unalmas, mindenki álltal játszott, semmit mondó rockzenét, helyette viszont elkezdtek abban a stílusban alkotni, amit a TL kialakított. Ugyan sokan próbálják ki magukat a Phil Lynott és barátai által megteremtett zenei közegben, de kevesen vannak, akik nem csak másolják, hanem új dalokat is teremtenek, méghozzá magas szinten! A Valley Of Shadows ilyen album!

 Most pedig itt az új album, In Carne Persona! A magasra tett zenei minőség maradt, azonban a zene egy kicsit változott. Kezdik felfedezni és alakítgatni  a maguk zenei világát. Kevésbé kap hangsúlyt az ikergitározásra felpakolt megadallamosság. Markánsabbak lettek a riffek. Szerintem nagyon jót tett nekik, a Valley album. Megtanultak rendesen dalt írni, mankónak használva az általuk nagyra tartott zenei világot. Most pedig már kezdik eldobni a segédeszközt.

 Ezzel az albummal új fejezet kezdődik a zenekarnál. Az In Carne Persona egy jó album. Nyers még, de be fog érni, hiszen minden lehetőség adott.  https://www.facebook.com/DUELTEXAS  Mindenesetre a HeavyPsychSounds mögöttük áll és ezt komolyan kell venni! AMEN!

Amikor a német Redscale zenekar 2016-ban bemutatkozott a három számos Under The Spell kislemezzel, szinte meg se érezte azt a zene világa. A Set In Stone debüt nagylemez azonban már figyelmet érdemelt. Nem a dalok tetszettek, inkább a magas zenei minőség. Aztán a tavaly elötti Feed To Them Lion már olyan dalokat tartalmazott, ami nem hogy jók, de egyenesen k. jók!

Nem sokára kijön az új album, a The Old Colossus. Szerencsés vagyok, mert a Sheltered Life PR jóvoltából hallhatom a teljes albumot! A Majestic Mountain Records olyan nevekkel dolgozik együtt, mint a Kal-El, Jointhugger, Saint Karloff, Alunah stb. és most a Redscale is itt jön ki az Öreg Kolosszussal. 

 

 Azt kell mondanom, hogy az egyik felem nagyon örül, hogy nem adták alább a szintet, viszont a másik felemet vigasztalni kell, mert azért van egy két dal a lemezen, ami megért volna még egy kis gondozást. Igen, próbálom megmagyarázni magamnak, hogy nem lehet mindig 100 %-on pörögni. Még a legnagyobb zenészek se szarnak remekműveket minden nap. De akkor is....

 Egyébként nincs semmi bajom a lemezzel nagyon jól szól, a dalok jók, kidolgozottak. A gitártémák ismét erőteljesek és szépek, ugyan úgy, mint az énekdallamok. És igen, precíz itt kérem minden, mint ahogy a német rock zenekaroktól megszokhattunk. A koszt, a füstöt is szinte mérnöki pontossággal tudják egy-egy számba belerakni oda és úgy, ahogy kell. 

Szóval nincs semmi baj, a Redscale ismét egy ütős Albumot tett le az asztalra, csak hát valami hiányzik, nekem...

AMEN! 

https://www.facebook.com/majesticmountainrecords/   https://www.facebook.com/redscaleberlin/

Vannak zenekarok, akik pont jó időben kapják el az ember hangulatát és érzéseit. A Desert Nomad pont ilyen számomra. Bontsuk egy kicsit ketté a történetet zenére és megjelenésre. Rá fogtok jönni miért is teszem ezt.

 Először is nézzük, illetve hallgassuk a zenét. Amikor ezt elkezdtem hallgatni, odakint 35 fok körül járt a hőmérséklet és a szél is forró volt. Amit pedig hallottam, az még rátett egy lapáttal. A Fu Manchu alapot teljesen eltorzították és rátettek rengeteg reverbet. Iszonyatosan lelassult, vonszolósak a témák, mintha tényleg a sivatagban vánszorognánk, a levegő szó szerint ég, izzik. Megváltoznak az érzékelések. Eltorzulnak a hangok, a szinek vakítanak és lázálom szerűvé válik minden. Halucinálni kezdesz a melegtől és a szárazságtól. Egyszóval ezt kapod, ha bemerészkedsz a Death Valley-ba nyáron, délidőben.

 

 Másodszor pedig nézzük a megjelenést. Az albumon a nevük éppen fordítva szerepel, "ö" betűvel: Desert Nömad. Csak Bandcamp oldalt találtam tőlük és azon mindhárom számot egyszerre lehet meghallgatni. Hozzáteszem ez így üt a legnagyobbat. Ezen kívül van még egy videoklipp is, amin ugyan látszanak a banda tagok, de megrajzolva. Szinte az egész klipp egy kimerevített, átfilterezett képkocka körül forog. Itt lehet nagyon érezni, hogy ez már nem a valóság. Ez már jóval több, mint amennyit el tud viselni egy normális elme. Legalább hideg sör lenne a közelben, de...

 A Nomad Desert egy igéretes zenekar, de egyelőre azt se lehet tudni, honnan jönnek, kik ők és mi is a lényeg. Egyébként nem baj, hiszen a zenéjük fantasztikus a nyári nagy hőségben. AMEN!

Hogy mit keres az In Flames egy Stoner rock-al foglalkozó oldalon? Tök egyszerű. Mindenki elindul valamilyen zene felől és folyamatosan fejlődik, amig meg nem találja a Stoner zenét. Ugyan nem fog megrekedni itt a zenei fejlődése, de az biztos, hogy egy biztos pont lesz ez a stílus, a mai kor szónikus labirintusában. Szóval mindenki elindul és útközben érik olyan hatások, amik meghatározzák a késöbbi zenehallgatási szokásait. Ecseki Andrásnak és nekem is ilyen volt az In Flames zenekar.

Szoktam hangoztatni, hogy bár szeretem a blues-t és szeretem a punkot, Hardcore-t, de valójában a Metal zene firányából közelítettem meg a Stonert. Az In Flames pedig ott került nálam képbe, amikor volt egy hirtelen robbanás az akkori Death/Doom bandáknál, mert kezdett unalmassá válni a stílus. Sorolhatnám a Paradise Lost-tól kezdve a Therionon át, Anathema, Amorphis és hát az In Flames. Náluk hallottam először ikergitárokat, dallamos éneket a hörgéssel keverve. Tudom voltak már ilyenek elöttük is, de őket hallottam először. Teljesen letaglózott. 

 Az In Flames kétség kívül meghatározó zenekara volt a göteborgi színtérnek olyan zenekarok mellett, mint az At The Gates, vagy a Dark Tranquillity. Bár sok albuma megjelent és folyamatosan születnek azóta is az új dalok, nekem a The Jester Race, Whoracle, Colony, Clayman négyes "az" In Flames. Ekkor még ösztönből zenéltek, semmiféle nyomás nem volt rajtuk, csak az alkotás öröme vitte a zenekart. Mostanság már azt látom, hallom tölük, mintha belerekedtek volna a saját skatujájukba, pedig az elején pont ezt akarták elkerülni. 

 Egy szó, mint száz számomra rengeteg mindent adott az In Flames, főleg azt, hogy az ösztönöket hagyni kell dolgozni, és így fantasztikus dolgokat tudunk alkotni. Valószínüleg ezért is találtam rá késöbb a Stoner zenére, mert itt is csak az működik, ami zsigerből jön, Ezt nem lehet üzleti alapon csinálni, mert abba bele lehet bukni, lásd (itt most kicsit szentségtörő leszek) Electric Wizard. AMEN!