Bevallom őszintén fingom se volt ki az az OTU, de amikor meghallottam a Fuzzy Tunes albumát, leesett az állam. Nem mindegyik szám kiemelkedően jó, de még a legszarabb átdolgozás is messze jobb, mint amit eddig bárkitől is hallottam. Ja igen és egy valamire való zenész odaadná egy-két újját a bal kezéről, csak hogy ilyen profin tudjon játszani. Igen, és OTUnak valóban hiányoznak az újjai a bal kezén. Vagyis hogy nem, csak nem fejlődtek ki rendesen egy születési rendellenesség miatt, ez azonban nem zavarja őt és minket sem! ROKK!!!!

Gegi Pcz (aka Pőcze Gergő) ismét leírta rövid véleményét a lemezről! Úgy néz ki, hogy most már állandó vendégként fog szerepelni a Stonerblogon, ami egy kis vérfrissítés nekünk és talán neki is. Ezúton szeretnék mindenkit bátorítani ismét arra, hogy pár sorban szóljon hozzá a Facebookunkon feltett lemezekhez! 

" No meghallgattam a feldolgozásalbumot. Nem rossz. Nekem személy szerint annyi bajom van a cover anyagokkal, hogy az ember automatikusan az eredetihez akarja viszonyítani, azt veszi szilkaszilárd alapul. Jobban szeretem az olyan feldolgozásokat, ahol tesznek hozzá plusszban valamit az eredeti nótákhoz, MINT ITT! A Whole Lotta Love-ra rá sem ismertem. Jót tett a béka segge alá hangolt szanaszét fuzzolt gitárhangzás is egy két számnak, pláne a Black Sabbath daloknak. Itt a kis doomos hangvétel lefektetett, de nem volt rossz. Kedvencem a Stöner cover, a Rad Stay Rad. Itt például a feszesebb tempó kifejezetten jót tett a számnak, Stöner lassabban, süppedősebben játsza, itt viszont pattog a tempó, a gitár szinte harap. A Motorhead cumó lett szerintem a majdnem egy az egybe' munka. Majdnem olyan, mint az oridzsi, a Maidenre a végén felkaptam a fejem, összeségeben not bad! "

https://www.facebook.com/moonicproductions/ , https://www.facebook.com/stonerblog

 Kora tavasszal nem csak a természet kezd ébredezni, hanem a zenekarok is. A Dope Valley zenekar 2018-as Mantis Love albuma óta eltelt 4 év alatt történtek változások úgy a zenekar életében, mint a nagy világ folyásában is. Most azonban itt van az új EP, a Totem. Gegi Pcz barátunk pár sorban megírta a véleménylt róla. 

"Ez egy viszonylag jó kis anyag lett, az első két szám tetszik, ahogy a Screams kezdődik szinte magam előtt látom a poros sivatagi országutat melynek végpontja remeg a déibábos horizonton , a későbbi doom-os súlykolás is tetszik, a vokál:OK. A második szám "szintén zenész", klasszul felépített kis szám, tetszik. Érdekesség hogy a cuccot, egy frankó hangulatú eldugott kis helyen vették fel, a Zengőkert-stúdióban "a természet lágy ölén" (egyébként helyi vagyok itt van tőlünk pár kilométerre a hely), biztos volt sok pozitív behatás és érzés."

 https://www.facebook.com/dopevalley,  https://dopevalley.bandcamp.com/album/totem-2

AMEN!

 

 Mivel nem vagyok zenész, ezért a zenét azért szeretem, mert kikapcsol. Éppen ezért mindig azt találom érdekesnek és hallgathatónak, esetleg szerethetőnek, ami az adott hangulatomhoz éppen passzol. Persze vannak olyan örök ikonikus daraok, amit szinte bármikor meghallgatok, örömmel tölt el. A jam session-ök pedig különösen hangulat érzékenyek nálam.

 

Az Uguns Project két jóbarát, Lorenzo Becerra és Victor Catalina szerelem gyereke. Székhelyük az egész világ illetve szükebben Chille és Spanyolhon. Folyamatos zenei jamben élik az életüket. Ez a fajta zene, hiába is próbálja valaki beleerőltetni a Stoner skatulyába, nem fog sikerülni. Ez egész egyszerűen a Punk, a Rock, és a Metal jazzesítése. Az erőssége az Uguns Project zenéjének, hogy mindent, amit hallasz zsigeri ösztönből építkezik. Lehetne azt mondani, hogy nem ismernek határokat zenei téren, de pont ezzel kasztlizzuk be őket. 

 Ezt a fajt a jammelést számomra nem mindig jó hallgatni. Ehhez nyogodt idegállapot kell, mert néha oly kaotikus, hogy csak kapkodod a fejed. Nem kell megilyedni, nem mennek bele semmiféle káosz jazzbe, arra azért vigyáznak.

 Szóval az Uguns Project egy nagyon lelkes, ösztönös koncertre való zene, rendkívül jó zenészekkel. AMEN!

https://www.facebook.com/UGUNSProyect

https://www.youtube.com/channel/UCjZkvucbOha5kFJOjS26Ghg

A Sleepwulf egy viszonylag fiatal, ám de annál profibb Svéd zenekar. Túl vannak demókon és egy bemutatkozó lemezen is. Akkor én egy még csiszolatlan Black Sabbath utánérzést hallottam ki belőlük, viszont valahogy ez nagyon jól állt nekik. Sokan vannak/vagyunk, akik úgy gondolják, hogy aki BS féle zenét játszik, az csak silány másolata, utánzata lehet a mestereknek. Pedig ez egyáltalán nem így van. Aki Black Sabbath, Pentagram esetleg The Coven cuccokon nevelkedett, annak óhatatlanul is ezek a dallamok, riffek és hangzásvilág  fog visszaköszönni a zenéjében. 

A Sleepwulf egy kicsit továbbfejlődött és még autentikusabban interpretálja a '70-es évek okkult muzsikáját. A februárban, a Heavy Psych Sounds gondozásában megjelenő Sunbeams Curl album egy igazán feszes,a nosztalgiát sem nélkülöző hard rock dalokat tartalmaz. Nem szeretnék pálcát törni fölötte, mert ugyan nem az én stílusom, viszont aki kedveli a pőre okkult danászást, annak ez kimondottan csemege! AMEN!

HPS Face, Sleepwulf face

Sokat vaciláltam, hogy az új Monolordról írjak, vagy a Jointhuggerről. Az eredményt most olvassátok. 

Sajnos azt kell írnom, hogy a Jointhugger a Saint Karloff tagjaiból áll. Noha a Saint Karloff egy igazán érdekes és nagyszerű zenekar, az igazság az, hogy épp pont fordítva van minden. A Jointhugger már 2012 óta jelen van, az már csak történelem, hogy két tag a sorozatos tökölődések hatására 2015-ben létrehozták a Saint Karloff-ot és 2018-ban már albummal is jelentkeztek (All Heed The Black God). Valószínűleg ez egyfajta katalizátorként hatott rájuk és 2019-ben végre beindult a Jointhugger is.

Az első kiadványuk nekem túl szétszort volt és nem is nagyon figyeltem oda rájuk. Annak ellenére, hogy nekem bejönnek a zajos cuccok, ez mégis olyan volt, mintha sietette volna őket valami, hogy most már aztán jöjjenek ki valami hanganyaggal. 

 

Az új lemezükön azonban már teljesen más lett a hozzáállásuk. A mondanvalójukat, a dalaikat végre zenébe öntötték. Itt is megmaradt némi nyersesség, némi szőr, de ezt már arányosan követték el. A dalok szerkezete is változott. A progresszívitásukat olyan köntösbe tudták csomagolni, ami emésztehővé teszi ezeket a hosszú számokat. Éppen ezért nekem sokszor a King Crimson ugrik be. Főleg a korai. Azért nem kell félni, a súly, az iszap ott van, tehát nem egy vékony pszichedelikus cincogást fogtok hallani, hanem vérbő, tocsogós, doom/stoner alapokra épített rock zenét. AMEN!