Tegnap este Mark Lanegan először koncertezett Magyarországon, az A38 állóhajón. Az idén megjelent Blues Funeral album bemutató turnéja közben jutott el a buli Budapestre, ami kétség kívül számomra az év koncertje. Egy jó adag Mark Lanegan stílust kaptunk, az előzenekarok is szorosan csatlakoztak a Queens of the Stone Age, Screaming Trees és sok más zenekar korábbi énekeséhez. Visszafogott tempó, visszafogott érzelmek, azok közül is a grunge zenére jellemző borultabb hangulat.
Mielőtt a nagytemerbe mentünk volna, az új kiállítóteremben megnéztünk egy dokumentumfilmet, amit egy jövő héten a hajón fellépő zenekar készített. Egy elhagyatott szibériai szénbányában és az ahhoz felépített teljesen üres városban vettek fel különböző hangokat, zajokat (repedező üveg, megütött fémtartály, stb) az új lemezük elkészítéséhez. Okos ötlet, és a megvalósítás is teljesen rendben volt. De mégsem ez volt a legjobb aznap este.
Az előzenekarként is fellépő Creature with the Atom Brain zenekar érdekes jelenség, nagyon tehetséges zenészek akik ezen a turnén kísérik Mark Lanegant, saját számaikat viszont úgy érzem a stíluson belül is túlnyomórészt egy alapötletre építik, ezért néha átcsap monotonitásba. Az utolsó számuk nem tudom meddig tartott, de az a három hang, amiből állt, még mindig a fejemben van. Néha az oktávját játszották, volt több rész szóló, hát így kell ezt csinálni. Az viszont mindenképpen kiemelendő, hogy hosszú ideje ez volt az első koncertem, ahol úgy szólt minden a színpadról a közönség felé, hogy tisztán és élvezhetően lehetett hallani mindent; a hangszereket és az éneket egyaránt. Sajnos az A38-ra ritkábban jutok el, évekkel ezelőtt voltam utoljára a nagyteremben, így nincs friss viszonyítási alapom, de biztosra veszem, hogy mostanában minden ílyen jól szól ott.
Miután Kormival kiveséztük a Creature with the Atom Brain teljesítményét, félt tíz után nem sokkal már Mark Lanegannal tért vissza a zenekar. A Gravedigger's Song-gal kezdtek, úgy, ahogy az albumon van. A koncert előzményeihez hozzá tartozik, hogy ugyan szerettünk volna, végül nem jutottunk interview lehetőséghez, így azt a kérdésemet sem tudtam feltenni, hogy mivel nem a "saját" zenekarával turnézik, egy másik, koncertesebb formában játszák el a számokat, vagy a stúdióverziót igyekeznek majd visszaadni. Az első percben végül is ez a kérdés magától megválaszolódott: az új lemez számait szinte teljesen azonos hanzgással adták elő úgy, hogy benne volt az élő hangulat és lüktetés, és ezért tetszett annyira. Bár nem gyors témáiról ismert Mark Lanegan, mégis sikerült egy kellemes hullámzó előadást összeállítaniuk, figyeltek rá, hogy mozgásban tartsák a közönséget is, annak ellenére, hogy Mark a színpadon az egész koncert alatt nem mozgott annyit, mint amikor feljött a színpadra. Gyakran nézett oldalra, és csukott szemmel, rezzenéstelen arccal hallgatta a zenekarát, amikor épp nem énekelt. Mark Lanegan nem az a mosolygós típus. Ezt az image-t nagyrészt az egész koncert alatt megtartotta, viszont ha jól emlékszem két alkalommal mégis mintha elmosolyodott volna. Korábbi számai közül olyanokat játszottak, mint például a Hit the City, a Resurrection Song, vagy a Black Rose Way a Screeming Trees érából.
Nem számoltam le pontosan, de a setlist.fm szerint 17+2 számot játszottak el, ami elég nagy dózis ahhoz, hogy mindenki elégedett legyen. Meggyőzően kísérték Mark Lanegant a belga zenészek, teljes mértékű a profizmus, és ami a legfontosabb, remekül adták át a hangulatot. A koncert végén még a Hangin' Tree-t is eljátszották, a színpadképre nem figyelve pedig mintha arra az egy számra a Queens of the Stone Age vette volna át az irányítást.
Az addig állítólag meglehetősen morcos Mark Lanegan a koncert után autogramot osztogatott, és mintha egy másik személy lenne, végig mosolygott, nyomát sem lehetett látni annak a feszültségnek, amit a koncert alatt az arcáról le lehetett olvasni. Lehet, hogy egyszerűen csak izgult a fellépése miatt.
SETLIST
The Gravedigger's Song
Sleep With Me
Hit the City
Wedding Dress
One Way Street
Resurrection Song
Gray Goes Black
Devil in my Mind (Smoke Fairies cover)
Harborview Hospital
Quiver Syndrome
One Hundred Days
Creeping Coastline of Lights (Leaving Trains cover)
Black Rose Way (Screaming Trees song)
Riot in My House
Ode to Sad Disco
St. Louis Elegy
Tiny Grain of Truth
Encore:
Hangin' Tree (The Desert Sessions, Queens of the Stone Age)
Methamphetamine Blues
Kommentek