Annyit tudok a Hazarderről, hogy a balkánon tevékenykednek. Na meg, hogy hárman vannak. Játszottak már Horvátországban, Szerbiában, Romániában, meg Görögországban. Hatásnak a sok zenekar mellett megemlitik a 90-es évek - beli Motörheadet is. Ezzel már témánál is vagyunk.

Bevallom, a boritó nem fogott meg elsőre, sőt másodjára se. Gyakorlatilag  szar. Ezért hát nem is nagyon vitt rá a lélek, hogy egyáltalán belehallgassak. Tudom sokan felhördülnek, hogy nem a külső alapján kell megitélni egy zenekart, meg hogy ez nem is egy rossz boritó.  Igaz, nem rossz a boritó, hanem szar. Egészen addig, amig valaki nem kezd bele egy komoly lemez felvételébe és promotálásába, addig nem is nagyon érdekli a boritó minősége. Amint szeretné kiadni és eladni, máris rettentő fontossá válik az arculat.

Egyszóval sokáig pihent a levelek közt ez a lemez. Valahogy úgy alakult, rákerült a telefonomra és mivel már untam rajta mindent, tettem egy próbát a Hazarderrel. Nem mondanám, hogy megbántam. Azt se, hogy állandóan ezt hallgatom. Egyszer kétszer elmegy, aztán felkerül azon zenék listájára, amik megvannak, bármikor előszedhetem, de tudom, hogy nem fogom. Meghagyom azonban a lehetőséget rá.

A  Hazarder nem váltja meg a világot, nem csinál semmi újat. Kellemes hallgatnivaló. Olyan, mintha Lemmy bácsit és a bandáját hallgatnám ötven év múlva. Egy belassult Rock'n'Roll lemez ez, elég jól megirva. Aránylag jó keveréssel és átlagon felüli hangulattal. Semmi több. 

Bandcamp.

AMEN!