Kicseszett álló háború van. Vágjátok nem? Első V.H., lövészárokharc, több százezer halott néhány méter előrehaladásért (és a márciusi havazás volt a legkisebb bajuk). Nem nagyon mutatják a televízióban, mert nem üti meg a kis hazánkban Trvhko Thrko Trvtuko, mindegy, tudjátok ki által lerakott paráztatási-index faktort. Azért ti el tudjátok képzelni. Úgy kezdődött, hogy a Fekete Kéz Clutch elsütötte az Earth Rocker című dalt, alattomos offenzívát indítva ezzel a zenei ízlés kvintesszenciája ellen.
Pedig vártam már nagyon, négy év telt el a legutóbbi album óta. Az idő változásokat hozott, az együttes antistoner-országban coelhói ismertségre tett szert. Kimondhatjuk, hogy a "salinger" szóra csak értetlenül bólintó, Hobo kutyaskálájának origóján stagnáló romkocsmai rocker (romcker!), és az idegesítő képzavarokat gyártó poszt post punk is ismeri, elismeri. Nálunk vidékieknél biztos, hogy minden buliban ott a helyük. Azt kell mondjam, hogy így már lehet elemezni egyfajta értelmezési tartományban, mit akar jelenteni ez:
What's this about limits?
Sorry, I don't know none.
What's this about some DB limit?
Sorry, I can't hear none.You can take a little cruise down the river of booze,
Act all poor and defeated.
Shout to the mountain some boo-hoo blues,
But I'll stand here and repeat it:I'm an earth rocker!
Everybody hear me now.
I'm an earth rocker!
Everybody get the message?
Muszáj volt idézni, hogy a saját szemetekkel lássátok ezt a már-már matolcsista bárgyúsággal megírt dalszöveg részletet. Itt főleg a refrénre célzok, ami a marvel mozik szuperprimitív zenei betéteire emlékeztető effekttel van összekavarva, bloawwwwwww, méghozzá akkora nagyképűséggel, hogy az már Csernus színészkedésével egyenértékű. Mi a fene ez? Azt akarja mondani, hogy ő egy, az egész földön ismert rocker, ebben az esetben hivatkozok a micro-kutatásomra, melyet most végeztem a dél-afrikai alsó-középosztály fiataljai körében. Nem ismerik. Le se szarják a Clutch-ot. Persze nem reprezentatív. Én inkább arra szavazok, hogy ő úgymond a föld gyermeke, és ez még passzolna -ha még oly kezdetleges módon is- a borítón látható cyberpunk indián dizájnhoz.
Most mindenki hall engem! Mindenki vette a lapot? Ezekre a frázisokra egyszerűen nincs mentség. Higgyétek el, kerestem. Bennem valahogy a személytelenség, és a lealacsonyítottság érzését kelti. Kihez beszélsz most, ember? Mindenkihez? Nem akarom, hogy mindenki ismerjen, mert olyan leszel, mint a Metallica! Ezt válaszolnám, ha meg tudnék szólalni a döbbenettől, amit a következő artikulálatlan, óvodai dínó-paródiába illő üvöltés okoz. River of booze, boo-hoo blues. Bloahhhh. És most halál komolyan el kellene higgyem, hogy ez egy tökös neo-cyberpunk őslakos, egy badass techno-sámán, aki megmondja nekem a tutit. Nem akarok szatírába hajlani, de így érzek, egyszerűen nem tudok elfogadni ekkora mértékű seggfejséget.
Kicsit paradox az a tény, hogy az albumon ez az első track. Így mindjárt a kezdetekkor szembesülünk vele, felfoghatjuk egy elmaradhatatlan elemeként a médiaheccnek, reménykedhetünk benne, hogy a fiúk sem gondolták ezt komolyan. Viszont mégis elborzaszt az, hogy ennyire hülyének néznek.
A következő részben az album többi dalával foglalkozok, talán nem lövök le poént, ha már most közlöm: nem egy sokkal, de sokkal erőteljesebb track-et tartogat nekünk az Earth Rocker.
