BLACK RAINBOWS : CARMINA DIABOLO

Beszarás,hogy mennyi sztóneralbum található mostanában a neten,ami annyira gyenge és jellegtelen,hogy pár perc ismeretség után autómatikusan töröljük.Az olasz Black Rainbow második lemezéről viszont ugyanez nem mondható el.Kb olyan a Carmina Diabolo,mintha az Orange Goblin és az Unida állt volna össze muzsikálni John Garciával a mikrofonnál,némi Fu Manchu és Corrosion Of Comformity hatással.Ja, és hát a Kyuss feeling az meg jóval erősebben érezhető a mostanában megjelenő lemezekhez képest.Valószínüleg az említett bandák lendületesebb számait kedvelhetik,mivel a középtempó alá szinte egyszer sem ereszkednek.A keverést nem tudom ki végezte,de le a kalappal:így kell megszólalnia egy rocklemeznek.Hangos,tiszta,nagyon állatul megszólaló,a hangszerek jól elkülöníthetőek,de persze ez lószart sem érne,ha a három zenész nem tenne ki magáért olyan szinten,mint ahogy azt ezen a lemezen teszik:taposnak,húznak,fuzzolnak,pörgetnek és kalapálnak,a szokványos jammek helyett pedig ügyesen építkező,jól megtervezett agyalásokat gyártanak.Attól függetlenül,hogy ismerősen csengő,tipikus dallamokat és riffeket is alkotnak,szerintem ötletes megoldásokat is bőven csempésznek a zenébe.Ha valami véletlen folytán feltámadna az Unida,egy ilyen kaliberű lemezt várnék tőlük.Igazi intenzív sztónermuzsika,szóval biztos,hogy nem fog senki bealudni rajta.

Ha többet vártál pl. a House Of Broken Promises legutóbbi lemezétől,a Black Rainbows 2010-es albuma bőven kárpótolni fog.

Tagok:
Gabriele Fiori: Guitars and Vocals
Daniele Conti: Drums
Marco De Masi: Bass