Dánia ugyan még nem számít kimondottan rock/metal nagyhatalomnak, de ha odafigyelünk rájuk, akkor azért vitathatatlan, h. jónéhány minőségi bandát szabadítottak a nagyvilágra. Elég csak a D.A.D-re, King Diamondra, az Artillery-re, a Gas Giant-re, a Raunchy-ra, netán az utóbbi évek egyik sikersztoriját magáénak tudó Volbeatre gondolni. Azt már csak mellékesen jegyzem meg, h. a Metallica dobos Lars Ulrich is eme kis skandináv ország szülötte. És persze jelen cikkem tárgya, a feelinges garázs-rock 'n' rollban utazó Baby Woodrose is Andersen hazájából származik, s őket meghallgatva azt kell mondjam, ezek a dánok bizony tudnak vmit.

Pl. király nótákat írni. Ebből pedig az Erdeirózsa Bébi legutolsó cím nélküli albumán nincs hiány. Ugyan sokáig csak érintőlegesen ismertem a csapatot (hallottam tőlük ezt-azt, az I Wanna Rock You Baby blogon is nagyon dícsérték, de nagyon nem ástam bele magam), viszont amikor belehallgattam ebbe a lemezbe és megszólalt az első dal, a Fortuneteller, egyből tudtam, h. a BW az én zeném lesz.

A fiúk hallhatóan a detroiti garázsrock iskola tanítványai (akárcsak nagy isteneim, a Hellacopters), így nyilván hatott rájuk az MC 5, a Stooges és Ted Nugent, de egyéb összetevők is beszűrődnek stílusukba (soul, pszichedelia, folk, stb.).

Punkos beütésű rock 'n' roll számaik egyből ütnek, emellett jó érzékük van az olyan komorabb balladák megalkotásához, mint a Doors/Jefferson Airplane ízeket egyaránt felvonultató, akusztikus Emily v. az ugyancsak borongós, pszichedelikus Countdown To Breakdown. A frontember, Lorenzo énekhangja hol Iggy Popot, hol Tom Petty-t juttatja eszembe; a karcos, füstös témák éppúgy fekszenek neki, mint az érzékeny líraiak.

Ez a banda, ha szerencséje van, simán betöltheti azt az űrt, amelyet a fentebb említett Hellacopters hagyott maga után a feloszlásával. Többet nem is mondok, akit érdekel, az töltse, hallgassa és ha ez bejött, akkor szedegesse a többi albumot is! Csalódás kizárva.

A Nadja egy kanadai drone/ambient duó, ami eredetileg egyszemélyes vállalkozásként indult (nevük is az alapítótag, Aidan gitáros-vokalista-dobos-mindenes nevének kifordításából jött). Ez a bemutatkozó lemezük, és Aidan már a 2003-as megalakulás után nem sokkal összebarkácsolta, vmint kiadta. Akkor Leah (basszer/vokalista), a duó hölgytagja még nem volt vele, ő csak később került képbe. 2007-ben újravették az egész Touched anyagot (pedig az eredeti verzió is vállalható), plusz hozzácsaptak egy újabb tételt Untitled címmel.

Rendkívül nyomasztó, lehangoló zenefolyamot alkottak; van egy félelmetes aurája, amire vagy ráérzel és hagyod, h. teljesen magával rántson, vagy kifejezetten taszítani fog, középút nincsen. Ilyen deprimált, világvége hangulatú muzsikát addig talán csak a Jesutól  és a francia Kill The Thrill zenekartól hallottam. Az egész albumon egyetlen vidámabb, felszabadultabb pillanat sincs, minden fekete és szürke, gyakorlatilag ugyanazon tempóban hömpölyög mind az öt kompozíció. Az élő hangszerek használata mellett sok helyen súlyos, nyugtalanító indusztriális zörejek teszik töményebbé a megszólalást. A végítélet eljövetelének lefestéséhez ennél tökéletesebb zene aligha létezik.

A fent leírtakból már nyilvánvaló, h. nem egy könnyű hallgatnivaló a Touched, kell hozzá bizonyos hangulat (ha ez megvan, akkor nagyon bele lehet borulni), úgyh. végiggyűrése csak a legerősebb idegzetűeknek ajánlott. Szuicid hajlamú egyének kerüljék jó messzire! Aki viszont az effajta exprimentális muzsikákat keresi, ne hagyja ki!

Ja és tavaly nyáron felléptek a Ciprus Clubban, de mivel pont aznap volt Machine Head Tokajban, ill. BB King a Sportarénában, így nem tudtam rá eljutni, pedig biztos nem akármilyen élmény lehetett. Remélem, azért még lesz esély látni őket idehaza!

 Az amerikai Throttlerod zenekar 1999-ben jött össze először egy kis közös jammelésre és azóta is jelentetnek meg albumokat.

 Eleinte amolyan lazább, stoneresebb muzsikát nyomtak, majd a 2006-os Nail albumon elindultak egy sötétebb, komorabb stoner stílus felé. Ez nem azt jelenti, hogy doom, esetleg drone dolgokat tesznek le az asztalra, egyszerűen csak arról van szó, hogy a régebbi dolgaik bulizósabbak.

 A 2009-es albumuk a Pig Charmer, pedig nem is tetszik nekem. Pontosan amiatt, hogy azt szoktam meg a srácoktól, amit a debut Eastbound And Down (2000), illetve a Hell And High Water (2003) albumokon hoznak. A 2005-ös Starve The Dead EP-jük is nagyon jó, de nagyon kilóg a sorból, mivel ez a pár dal, ami ezen hallható jóval líraibb és érzelmesebb a többinél, viszont kiváló anyag!

 Azért választottam a Hell And High Water lemezüket a bemutatásra, mivel ez egy "baszottjó" album. Ahogy Joshi szokta volt mondani. Szerintem ezt ő is komálni fogja, mivel itt a stoner épphogy jelen van, ellenben az egyszerűbb rockzene dominál. Minden számban érezni lehet némi Sleaze/Glam ízt, pont emiatt lett annyira lazzza, hogy a csajok bugyija is nedves lesz tőle. Azért megijedni nem kell, nem Hairmetálosok a csávók. Jó dalok sorakoznak egymás után, még az akusztikus dal is jól sikerült és nem lett nyálas.

 Hűtsétek be a sört és az unicumot, mert erre a zenére bulizni kell!!! Úgyhogy csajok, elő a bimbóval!!

 Get Bimbó!

Ez ugyan nem az a kimondott stoner rock (talán jobban is illene Joshi kolléga blogjára), de mivel retrós, feelinges, meg hippis, így nem bírom megállni, h. ne ajánlgassam itten. Mindegyik albumukat szeretem, de talán az Attack And Release pörög újabban legtöbbet, így aki csak most ismerkedne velük, az akár kezdheti egyből ezzel.

Az Ohio-beli Akronból származó duóról elöljáróban tudni érdemes, h. Billy Gibbons (ZZ Top) egyik kedvenc bandája mostanában, azt hiszem, ennél jobb ajánlólevél nem is kell a Fekete Kulcsokhoz. Sokan (talán a gitár/ének+dob felállás miatt már eleve) a White Stripes-hoz hasonlítgatják őket, ám a Black Keys muzsikája nem annyira punkos, sokkal inkább bluesalapú; hallatszik, h. sokat tanulmányozhatták pl. Neil Young és Tom Waits munkásságát, emellett egy másik "fekete nevű" csapat, a Black Crowes hatása is felsejlik. Ez is kb. épp olyan "világ lustája" zene, amilyet az előbb említett georgiai bandától megismerhetett a nagyvilág. Van benne rhythm&blues, kis hard-rock (amikor rálépnek a torzítóra), egy adag a 70-es évek soulzenéjéből, meg némi funkos lüktetés. Nem találtak fel semmi újat, de tudnak igen emlékezetes dalokat kovácsolni a meglévő hozzávalókból (abszolút kedvencem jelenleg a Jethro Tullos fuvolabetéttel megbolondított Same Old Thing, a kissé Jon Spencer dolgaira hajazó garázsrockos Strange Times és a Clapton stílusú So He Won't Break, de tökre tetszik a Hendrixes riffre épülő I Got Mine, vmint a kimondottan soulos Oceans&Streams is). Minimalista felfogású retro-rockjuk nagyon hallgattatja magát; megértem, h. Gibbons barátunk miért rajong értük annyira.

Egy szó, mint száz: ha vmi középutas, lazulós zenére vágysz, a Black Keys a megoldás kulcsa!

Három fasza lemez:

A Preacher Stone-t és a Henry's Funeral Shoe-t Nico küldte nekem mailben mostanában,mondván,hogy ezek eléggé nekem valók,a Chris Duarte lemezzel pedig a napokban sikerült megismerkednem(Baszottjó kis muzsika).Ha tavaly találkozom vele,bekerült volna a 2009-es év kedvenc lemezei közé,de ezt lehet hogy csak azért mondom,mert tegnap megint sikerült képszakadásos szinten bekarmolni.A P.S. és a H.F.S. lemezein újszerűbb,slágeresebb megközelitésű,fiatalosabb Southern Rock hallható a Duarte féle albumon pedig a hagyományosabb,hosszasan dzsemmelős lazassággal találkozhattok.Nekem valamiért mindig ezek a fasza hangulatú hotrod rendezvények,vagy amerikai múvikba illő,országúti csehózások jutnak eszembe az ilyesmi zenékről.Most éppen a Duarte lemez Chattahoochee,blúzosan dzsemmelgetős faszasága megy a lejátszómban és szerintem a mobilom mp3 listájába is be fogja magát kényszeríteni.Muszáj volt megbontani rá egy sört is,pedig még elég korán van hozzá,de leszarom.Amig azon agyaltam miket írjak jellemzésként,eljutottam a Funky Mama című,jazzesen imprózó trekkig.Ha másért nem,hát legalább ez miatt szedjétek le Duarte lemezét.Szájonbaszottul laza.Az egész album szerintem valami olyasmi feeling,mintha egybemosnád a Sun Gods In Exile-t és a The Bakerton Group-ot.A másik két lemez meg alapból kötelező!

Elfogyott a söröm,megyek venni még egyet.Szevasztok.