Három fasza lemez:

A Preacher Stone-t és a Henry's Funeral Shoe-t Nico küldte nekem mailben mostanában,mondván,hogy ezek eléggé nekem valók,a Chris Duarte lemezzel pedig a napokban sikerült megismerkednem(Baszottjó kis muzsika).Ha tavaly találkozom vele,bekerült volna a 2009-es év kedvenc lemezei közé,de ezt lehet hogy csak azért mondom,mert tegnap megint sikerült képszakadásos szinten bekarmolni.A P.S. és a H.F.S. lemezein újszerűbb,slágeresebb megközelitésű,fiatalosabb Southern Rock hallható a Duarte féle albumon pedig a hagyományosabb,hosszasan dzsemmelős lazassággal találkozhattok.Nekem valamiért mindig ezek a fasza hangulatú hotrod rendezvények,vagy amerikai múvikba illő,országúti csehózások jutnak eszembe az ilyesmi zenékről.Most éppen a Duarte lemez Chattahoochee,blúzosan dzsemmelgetős faszasága megy a lejátszómban és szerintem a mobilom mp3 listájába is be fogja magát kényszeríteni.Muszáj volt megbontani rá egy sört is,pedig még elég korán van hozzá,de leszarom.Amig azon agyaltam miket írjak jellemzésként,eljutottam a Funky Mama című,jazzesen imprózó trekkig.Ha másért nem,hát legalább ez miatt szedjétek le Duarte lemezét.Szájonbaszottul laza.Az egész album szerintem valami olyasmi feeling,mintha egybemosnád a Sun Gods In Exile-t és a The Bakerton Group-ot.A másik két lemez meg alapból kötelező!

Elfogyott a söröm,megyek venni még egyet.Szevasztok.