Szóval ez a júniusban megjelent album már nagyon piszkálta a kiváncsiságomat. Ahogy elkezdtem hallgatni az első tételt a White Trash Millionaire-t, úgy gondoltam, hogy megérkeztem a rockzene paradicsomába. Kibe-baszott hatalmas dal! Nagyszerű énektémával, fogós gitárhangzással. A második tétel is igéretesen kezd...aztán...beleszalad egy rissz-rossz Alice In Chains kópiába. Ezt miért kellett? Nem jött ez össze a srácoknak valahogy.
Az az igazság, hogy a Blame It On The Boom Boom-ig jutottam, ami a 6. szám az albumon. A vérem kifolyt a fülemből! Olyan stadionrokkot rittyentettek ide a fiúk, amit még talán a Republic is kidobna a kukába. Ezerszer elhasznált, elcsépelt dallamok, himnikus fokozások, szarul használt együtt éneklések. Ha ilyet szeretnék hallgatni, akkor minőségibbet rakok be a lejátszóba; Foo Fighters, vagy esetleg Pearl Jam. Egy szó, mint száz, a "Boom Boom" egy kicsit lesokkolt.
Mentségemre legyen mondva, nem adtam fel. Arra gondoltam, hogy amúgy is utazunk le Jászberénybe, majd az autóban végig hallgatom a maradékot. Végighallgattam. Elvett az életemből, majd fél órát.
Nagyon remélem, hogy amikor a zenekar majd a tizedik lemezénél tart, akkor csak úgy fogunk emlékezni erre a valamire, mint egy töltelékalbum.
Miklósnak mégegyszer köszi az albumot és remélem ez nem vette el a kedvét attól, hogy küldjön még zenét, sőt... Sőt, ha van véleménye róla, irja meg és kiposztoljuk, mint "vendégszerző". Egyébként is, ha valaki szeretné, hogy a véleményét egy-egy album kapcsán publikussá tenné, az bátran irja meg, küldje el az e-mail cimünkre, s mi kiposztoljuk.
Szerintem mindenki jól jár, ha meghallgatja a 2008-as Folklore And Superstition-t, vagy a 2006-os BSC-t.
Get Stoned!
Kommentek