A Holland Hijos De Mayo nemrég kért fel minket, hogy irjunk a mostanában megjelent lemezükről. Badarász Béla (Oneinchpunch), kedves barátunk válalkozott rá, hogy ismerteti velünk a véleményét az anyagról. Olvassátok hát:
"Eindhovenről személy szerint a tip-mixből a PSV focicsapata rémlik. Jóval kevesebben sejtik, hogy van egy Hijos de Mayo nevű, ahogy magukat behatárolják stonernoisepostrock / poststonernoiserock ( na ez mit jelenthet?) bandájuk.
A borító láttán, mint vérmes állatvédő, rögtön kivert a hideg veríték. Legyen lángoló koponya, csöcsös luvnya, vagy valami V8-as vasszörnyeteg, mi bánom én; de ez?! Konkrétan két lovat egrecíroznak, az egyiket valami dárdával szúrják nyakon, a másiknak a nyelvét próbálják kivágni. Na ne már!
A lemez gitárpirinckával kezdődik; de ebből bármi lehet.
Gondoltam, egy jó vaskos riff alatt egy zsírosnyakú állat majd jól leüvölti a hajam; hopsz! minő meglepetés egy nőci tolja az énektémákat. Bírtam a csaj énekeseket, Siouxsie Sioux, vagy PJ Harvey nagy szerelmeim voltak. Itt inkább néhol a Placebos arcra emlékeztet hangszínben, igaz ő nem csaj azt hiszem (de ez koránt sem biztos).
Az anyag alapvetően a Sonic Youth-os vonalra hajaz, néhol érzek egy kis Neurosis ízt is, de valószínű, hogy ezt én akarom minden hasonszőrű beteg dologba belehallani.
Az ördögűzős sikongatás és a jazz gitár hangszín a fuzzzal vegyítve érdekes koncepció. Nem lenne ez rossz anyag, de nekem néhol öncélúnak tűnik kissé. Szívem szerint több teret engednék az egyéb villany kütyüknek, de azért hajrá.
Egy szó mint száz, annak ajánlom, aki szereti a beteg elszállós vonalat, (csak tudnám, mi a túró bajuk van ezeknek a lovakkal!)
Óvatosan a dísznövényekkel!"
Reméljük, ez a kis irás elnyerte mindenki tetszését. AMEN!
Kommentek