A stoner, mint zene bekategorizálhatatlan. Ahány ember rajong érte, annyi féle skatulyába rakják, még akkor is, ha ők harciasan kijelentik, hogy nem szeretnek bakategorizáni semmit. Pont ezért teszik ezt meg. De mindegy is, a lényeg, hogy szinte mindenki a Kyuss-t említi meg, mint a a műfaj teremtőjét. Ez rendben, erről nem nyitok vitát, mert ez többé-kevésbé tény. Lehet jönni a Sabbath-tal, de ők nem mások, mint az egyik befolyásoló tényező, amitől sok banda olyan lett, amilyen. Abszolút gyökerei az izmos rock zenének. A stonert, viszont a Kyuss tette azzá a szörnyeteggé, amivé vált.

Az első stoner hullám 1990-es évek elején kezdődött, és nagyjából ki is futatta magát a 2000. év elejére. Illetve nem is saját magát, inkább az szólt bele a zenekarok történetébe, hogy megjelentek a második hullám zenekarai, akikre főleg ők maguk hatottak. Ekkoriban jelent meg a nagy hármas első nagylemeze. Blind Dog - The Last Adventures Of Captain Dog; El Caco - Viva; Lowrider - Ode To Io. 

Érdekesség, hogy svéd és norvég zenekarokról van szó. Nekem ez a három album az, ami elindította az évezredet a stoner rock ösvényén.  Mindegyik album egy kicsit más, viszont megkerülhetetlenek, ha erről a műfajról beszélünk. Egy két szót azért mondanék róluk, de szívesen venném, ha ti is hozzászolnátok, mert szerintem megérne több karikát is ez a téma.

 A Lowrider egyetlen albumot adott ki. (Most nem akarok beszélni a split albumról, se itt se a többi zenekarnál, csak az LP érdekel jelenleg. A splitek, EP-k más lapra tartoznak, bár azok is megérnek egy misét.) Szóval megjelent 2000-ben az Ode To Io. Talán ez áll a legközelebb a Kyuss zenéjéhez, mind megszólalásban, mind életérzésben. Akár lehetne a Kyuss egyenes folytatása is. Nem adtak ki több lemezt, de a tagok folyamatosan zenélnek, vagy szorosan a zenéhez kapcsolódó dologgal foglalkoznak. Aki ügyes, az az interneten utána tud járni , ha akar. Azonban reményt keltő, hogy volt 2014-ben egy fellépésük a Hellfesten. Azt nyilatkozták, hogy nagyszerűen érezték magukat és van már pár új ötletük.

A Blind Dog ugyan kiadott három lemezt, de a második alkalommal se tudtak olyan maradandót alkotni, mint a legelső fantasztikus anyagon. 2008-ban próbálkoztak még egy lemeznyi dallal, de az már csak hattyúdal volt. A 2000-ben kiadott The Last Adventures Of Captain Dog valami iszonyat jól sikerült minden szempontból. Nézzetek csak rá a borítóra. Ennyi. Amikor pedig elkezded hallgatni, olyan érzésed lesz, mintha a borítón lévő csóka dalolna. Ők már egy kicsit újra értelmezik, a stoner. Itt valóban érzed a sivatag perzselő melegét és a fullasztó porát. Megjelenik elötted az az igazi tróger, büdös spagetti western hős. Igazi élet szaga van. Előkerül a herfli és a csörgődob is. Van itt Saloon/bár blues is, ahogy könyökölsz a légyszaros pulton. Nagyon változatos. Hol egy lassabb dal, hol egy country, hol egy punkosabb tétel jön. Na ezt a fajta változatos, ám de egységes egyensúlyt már nem tudták hozni a második albumon.

Az El Caco a neve ellenére norvég. Ők azok, akik folyamatosan jelen vannak és lemezeket adnak ki. Náluk is az első, a Viva volt az, ami piedesztálra emelte őket. Ők azok, akik a nyers stonerbe egy kis pszichedéliát is csempésztek. Megmaradttak a nagyot dörrenő riffek, ugyanakkor előkerült egy kis lebegés is és ez, no meg az énekdallamok lelágyították, már-már mainstreammé emelték a stonert. Nagyon jó albumokat hoztak össze utána is, de a Viva-t egyik se tudta überelni. A videon egy kicsit hamis az ének, de a Heavymetálosan kinéző gitáros kompenzál.

AMEN! Aki kér Kap!

Végre itt a nyár! Ez olyan mondat, ami még a legdepresszívebb, legvérhányósabb, leg-mindigködésörökhomály funeral/doomsterek lelkében is megfordul. Hiába tagadják. Titokban biztos be fogják rakni a Bloody Hammers lemezeit nyáron a tikkasztó hőségben. Azonban ne higgyük azt, hogy ezentúl virágkoszorús hippi válik belőlük, csupán arról van szó, hogy szabadságra küldik a feketekecske áldozó énjük sötétebb felét. A hacukából azonban csak részben tudnak kibújni. Olyanok, mint a Bloody Hammers.

Gyakorlatilag Egy laza goth rock zene, néha már amolyan motoros felütéssel. A szöveg és az image maradt Sátánista, de mindezt bebugyolálták egy nagyon könnyen emészthető köntösbe. Olyan néha, mint amikor megpillantasz egy hosszú hajú rockert a tengerparton, amint koktélt szürcsöl egy szűzlányok szemérem szőrzetéből font fecskében és papuccsá alakított Martens bakancsban. 

 Szóval most nemrég kijött a Bloody Hammers az Under Satan's Sun albummal. Nem rengeti meg a világot, maximum csak amolyan StandBy üzemmódra kapcsolja a Sötétséget. Egész jól szól, szórakoztat. Mi kell még ehhez a nyárhoz. Bár ez a nyár is olyan, mint a ... szóval van hőség, meg lerohad az ember bőre is, de azért be-be jönnek a rosszabb idők is; nehogy már megnyugodjunk, kapunk mi erős lehűlést, szelet, napokig tartó dzsuvát, csakhogy figyelmeztessen minket a Sátán, hogy az ő Napja alatt napozunk. Aki kér kap.

AMEN!

Na végre! A Tarquinius Superbus egy fasza dal. Thrash dal, de attól még jó. Sőt a Metálika és a Zexodus is megirigyelhetné. Nem csak most, akkor, 1994 táján is büszkék lehettek volna rá a nagy Bay Area Thrasherek. 

 Tudom, hogy az előző kritikával nagyon, hogy is mondjam, rossz színben tüntettem fel magam. meg is kaptam érte a fejmosásokat., ennek ellenére még mindig ugyan az a véleményem róla. Most azonban más a helyzet. Más idők, más szelek.

 Az új album, a IX már jóval egységesebb képet mutat, mint az elődje, bár itt most talán még változatosabb a kép, mint volt, mégis van némi kohézió a dalok közt. Sikerült megidézni a Pepper-korszak hangulatát. Bebizonyították, hogy Pepper nélkül is tudnak jó dalokat írni. Na most van Respect! 

 Meghallgattam egyszer, nem volt nagy gyufa. Meghallgattam másodszor, de még mindig semmi. Aztán elgondolkoztam. Miért is akarom újra meghallani azt, amit már eljátszottak három albumon keresztül? Minek. Itt is van minden amúgy, a Stoneren (első két dal) keresztűl a málházos Doomon (The Hanged Man) át, a punkosabb (The Nectar) tételen keresztül a Thrash metálig minden.  Ez már abszolút új korszaka a COC-nek, még akkor is, ha rebesgetik Pepper visszatérését. Bár én ebben nem nagyon hiszek, mer' minek.

Rendesen bele lehetne kötni a hangzásba, vagy az énekbe, de ők így látták jónak és kész. Nem azt mondom, hogy ezentúl csak ezt fogom hallgatni, de ezzel a lemezzel lényegesen lenyugtatták bennem a névtelenül kiadott előző lemez keltette hullámokat. El tudom fogadni, sőt be is látom, hogy Pepper nélkül is van Corrosion Of Conformity. Miért is ne lenne. Csak így tovább.

AMEN!

Ezresér Black Tusk a Kontrában!

Több, mint három éve járt nálunk a savannahi sludge/thrash BLACK TUSK, akkor egy ingyenes, telt házas bulival örvendeztettek meg minket. Most ugyan lesz belépő, de a lehető legalacsonyabb áron juthattok hozzá a jegyekhez (1000 forint!!!!)

Lesz még friss lemezes HAW és a nemrég európai körútjáról hazatért OAKEN.

BLACK TUSK: https://www.youtube.com/watch?v=oLXsi7YJjrU

HAW: http://hawsongs.bandcamp.com/

OAKEN: http://oaken.bandcamp.com/

FB.: https://www.facebook.com/events/1417400978531272/

JEGYELŐVÉTEL: CDPince (1073 Budapest, VII. ker. Erzsébet krt. 37.) és itt: cudipurci@gmail.com!

Utána kellett néznem, mi a fasz az a Wo Fat? Nem más, mint egy legendás amerikai sorozat, a Hawaii Five-O gonosz karaktere. Hogy miért pont ezt a nevet választotta a texasi formáció? Szerintem szimplán csak túl gombázták magukat.

Nálam a Black Code volt az a pont, amikor felfigyeltem a zenekarra. Igaz, már hallottam őket az előtt is, de valahogy mindig akadt éppen jobb, vagy esetleg nem olyan hangulatban voltam. Egy szó, mint száz, soha sem voltam nagy rajongója a fiúknak. A Black Code-nál azonban elővettem a régi albumokat is, és csodák csodája, a csupakabrásnál az első dal egyből betette a csirkét a tepsibe és sütött! Bayou Juju. Tiszta voodoo. Olyan is, tele van élettel, lendülettel, misztikummal, kakasvérrel. 

Most megjelent a The Conjuring album. Abszolút folytatása a már megkezdett útnak. Jam rock. izgalmas, jól eltalált riffek. Egyszerű, megjegyezhető refrének. Kerek az egész. Azonban, aki változást várt volna tőlük, annak csalódnia kell. Fácse. Aki kér, kap.

Mindenesetre nagyon szerethető, odabaszós lett ez is. AMEN!