A Baby Gorilla Records hívta fel a figyelmemet az angol Famyne 2018-as albumára. Megmondom férfiasan, hogy tavaly ugyan találkoztam vele, de a borítót látva nem nagyon hozott tűzbe az anyag. Tudom, hogy nem a külső alapján kellene ítélkeznem, sőt ez már közhely, de  valljuk be, hogy egy szép emberhez hamarabb odamegyünk. Hiába is tagadjuk, ez így van. Az asszony se egyből mert odajönni hozzám...

Szóval a Kutya ajánlotta ezt az albumot és milyen jól tette. A Baby Gorilla Records igazi rétegzenékkel foglalkozó kiadó, akiknek azért elég széles a zenei spektrumuk. Nem csak, hogy üde színfolt a magyar undergroundban, hanem egyedüliek is, mivel senki nem foglalkozik ilyesmi zenével itthon. Vannak bandák náluk, amik nagyon tetszenek és vannak, amik nem az én stílusom, de ez így van rendjén.

 

A Famyne alapvetően egy Doom zenekar. Hiába írják, hogy Stoner, meg hogy grunge hatások vannak jelen. Hard Rock, meg Heavy Metal. Én ezt abszolút nem vettem észre. Azonban jócskán tele van hipnotikus részekkel. Sőt az egész egy hömpölygő Doom folyam. A srác  meg az a fajta monoton kántálás szerű vokállal dolgozik, amit én legutoljára a Solitude Aeturnus albumain hallottam. 

 Zeneileg először a Rezn ugrott be, viszont a Famyne jóval direktebb, nem annyira eklektikus. Hangulatában is inkább a tradicionális Doom bandákat idézi. Merem állítani, hogy az új generációs Doom zenekarok között ők az egyik zászlóshajó! Aki egy remek Doom albumot szeretne hallgatni ebben a tavaszi borongós félnyárban, az jól teszi, ha meghallgatja ezt az albumot!

https://www.facebook.com/babygorillarecords/

https://www.facebook.com/famyneuk

AMEN!

Délies ízű stoneres, doomos, füstölős metal. Kicsit olyan mint a King Giant, csak dinamikusabb. Nem világmegváltás, új műfajt sem találtak fel az illionis-i srácok, viszont remek dalokat pakoltak fel a lemezre:

Get Stoned!

Igaz, nem sztóner, de metál. Még csak nem is heavy, hanem Gyevi Metal, ahogy az algyői banda definiálja a zenéjét. Nem ma kezdték a srácok, és ez érződik is. Rövid bemutatkozásuk:

"A Corona Mortis zenekar két "öregrocker" otthoni zenélgetéséből formálódott zenekarrá 2013.12.29-én. 2015-ben látott napvilágot bemutatkozó anyaguk "Porba tiporva" címmel. Majd a 2016-os esztendőben tagcserék következtek. 2017 nyarán alakult ki a mai felállás.

Petrik Róbert - Ének, gitár
Tösmagi Attila - Szólógitár
Sándor István - Basszusgitár
Tóth Sándor - Dob

Az új formáció, gőzerővel vetette bele magát az új dalok írásába, és ennek köszönhetően 2018-ban, két hanganyaguk is elkészült. Az év elején "A Filmnek vége", és az év végén pedig a "Falak". Utóbbi hanganyagra pedig elkészült a zenekar első videó klipje, "A Fal" című dalra":

Április 20-án, Szegeden, a Rock Klubban láthatjátok őket a Katara társaságában.

A Band In The Pit épp annyira hiánypótló a magyar zenei undergroundban, mint amennyire nem értem az egészet. Ez az én hibám. Félre ne értsetek, amit a Band In The Pit csinál, az felülmúlja a legtöbb Magyarországi zenekar dolgait.

 Kezdjük talán ott, hogy amint ti is látjátok 1 darab, több, mint 50 perces dalból áll a lemez, ráadásul instrumentális az egész. Ez testvérek közt is hosszú és egy kicsit riasztó. Én is megriadtam tőle, hiszen én alapból a hagyományos dalszerkezetekhez vagyok ráállva és az is nehezemre esett, hogy megszokjam a doom zenekarokra jellemző hosszú dalokat. 

Ez volt a gond, hogy eleve úgy álltam neki meghallgatni a lemezt, mint egy zene számot. Nem úgy kell! Amint erre rájöttem és más füllel kezdtem el újra belemerülni az anyagba, kinyílt előttem és befogadott. A BITP utazásra invitál oda, ahová már csak a belső érzékeiddel tudsz eljutni. Egy kozmikus trip az egész. 

 

Sajnos (?)  nem lehet úgy közelíteni hozzá, hogy délután a sörözés közben, esetleg sütés, vagy házimunka alatt. Nem, a Mecoptera teljes embert kíván. Rá kell készülni Így, vagy úgy, ahogy tetszik, és végig kell utazni ezt az 55 perces sétát. Meghálálja. Ezt a cuccot még koncerten sem tudom elképzelni, nem oda való. Inkább amolyan baráti társaságban eljammelgetve, meditálva, babzsákokon mélázva. Úgy viszont nagyon tud vinni.

Hallgassátok meg bátran, de szánjatok rá időt, mert ezt az időt magatokra is szánjátok! Az anyagot a Baby Gorilla Records istápolja. AMEN!

Tavaly október óta várom az orosz Bongtower teljes anyagát. Az akkor kinyomott single a Mirage, ami az albumra is felkerült, egyszerűen lehengerelt! Mind minőségben, mind hangulatban.

 Mindig voltak és lesznek is olyan zenekarok, akik beállnak egy bizonyos stílusú sorba, hogy ott ugyan azt játszák, mint a többiek. Ez nem is baj, sőt. Nem lehet mindenki Black Sabbath, vagy Electric Wizard, de inkább ott kezdődnek a bajok, hogy sokan csak a trend kedvéért teszik mindezt. Na ők azok, akik gyatra, szar minőségben és idegenül zenélnek. Vannak azonban olyanok is, akik magukénak érzik azt a szellemiséget, ami az égész mögött áll. A hátteret, amiért érdemes ezt csinálni. Windhand, Ordos, Dead Witches, hogy csak néhányat említsek. És igen, a Bongtower is ilyen.

A két tagú zenekar mély és hangulatos zenét csinál. Leginkább valamiféle keveréket. Az énekről egyből a Dopethrone ugrik be, viszont annál sokkal nyugisabb. Zeneileg a Bongripperhez, esetleg a Sleep elvarázsolt témáihoz állnak közelebb. Mindezt megspékelve elektronikával, ipari monotonitással.  Dübörög, lüktet az egész. Pont olyan, mint  ahogy a nevéből sejtjük. Füstös, homályos, nem megfogható utazás olyan helyre, ami megnyugtat, ami befogad.

AMEN!