1000mods : Liquid Sleep (2010)

Ha már régen hallottál igazi,régivágású sivatagi zenét és valami hagyományos hangzásra vágysz,akkor a görög 1000mods legújabb kislemezét neked találták ki.Semmi cifrázás és modernkedés,csak a megbízható,jól bevált megoldások két szám erejéig.

A "Burnt Sleep" egy ős-Sabbathot idéző,tipikus basszusjátékkal nyitja a lemezt,majd megérkezik az izmosabb,szaggatottabb riffelés és ebből kibontakozva,középtempósan bólogatós faszaságot kapunk,egy kifejezetten Spice orgánumára emlékeztető énektémával.(legalábbis a Koldusok első lemezén énekelt ilyesmi jelleggel Spice)Ez a bólogatós menet kb. a szám második felétől lecsillapodik és délibábos képzettel úszik bele a sivatagi ábrándba,Kyusst idéző-,pszichedelikusan rezegő gitárhangokkal és vizalatti közegbe torzított vokállal.A lemez második és egyben utolsó száma ("Liquid Sleep") pedig teljesen instrumentális.Az ütemek belassultan vonulnak,a basszus szarrátorzított és morajlóan mély,az alaplégkör betépett és borult.Porfelleget szállító forgatagba kerülünk,fuzzolunk,doomolunk,sistergünk,űreffekteket szórunk a háttérbe és felsejlik a  Gas Giant, Lowrider, Roachpowder nevű sztónercsapatok atmoszférája.

Az imént vázolt 2010-es lemez sajnos csak két számos,de ha mellécsapjátok még a több,mint 20 perces Woodrose Take 2. című sivatagi kószálást és a 2007-es EP számait,akkor már viszonylag tartalmas eredményt kaptok.A 2007-es,Blank Reality lemez egyébként a tökösebb,lazább hangulatot hozza,agycsavaró pszichedelizálás nélkül,de ugyanúgy megvannak a maga jó tulajdonságai.Ilyenek pl. a jól eltalált-,fogós riffek,a Kyuss jellegű témázgatások,a Garciára hajazó énekstílus és a hányaveti vagányság.A 2007-es EP eléggé eltér tehát a 2010-es hangzásától,de ettől függetlenül is csak ajánlani tudom mindenkinek,mert nagyon fasza muzsika.

Mindhárom kiadványt érdemes kipróbálni,attól függően,hogy éppen ki milyen hangulatra vágyik.A Liquid Sleep pszichedelikusan porkavaró túrát kínál; a Blank Reality garantálja a fasza riffeket és a bólogatós vagányságot; a Woodrose Effect pedig higgadtabb sivatagi csámborgásra invitál.

2010 EP Tracklist:
1.Burnt Sleep
2.Liquid Sleep

Blank Reality (2007) EP

01.Dope
02.4th Dimension Time
03.Blank Reality
04.Boor
05.Desert Side Of Your Mind

Woodrose Effect

01.Woodrose Take 2.

 Mint már tudjátok, a reményteli Southern blog egy ideje nem üzemel. Ennek ellenére a szerkesztők nem pihennek (nyilván emiatt nem üzemel a blog). Gaben úgy tudom, Gödöllőn munkálkodik, mint erdész, bár lehet, hülyeségeket írok. Viszont Battereye cimboránk a tanulás mellett egyszerre két zenekarnál rontja a levegőt.

 Az egyik a technikás, groove-os instrumentális metálban utazó Steam Engine. Ez az első demójuk: Instrumental Goddamn Cigar Metal. Úgy tudom, nemsokára kijön egy új nagyon pöpec anyag, amit mi is közhírré teszünk.

 A másik egy lazább, stoneresebb zenét játszó banda, a Sunhead. Ami összeköti az előző csapattal az nemcsak Battereye gitárjátéka, hanem a dobos személye is, Szirota Márió. Egy demót is fel tudnak mutatni: Sunhead Demo.

 Én nem tudom, mi történhetett az ország keleti régióiban, de egyre több zenekar bukkan fel. Reménykedjünk abban, hogy a sok zenekar közül sok meg is marad és megörvendeztet minket zenéjükkel. Get Stoned!

Rövid, de annál feelingesebb sztónercucc. A Geezer című nótájuk meg szerintem a nyár slágere!

Get Stoooned!

Gandhi's Gunn : Thirtyeahs (2010)

Az olasz Gandhi's Gunn hasonlóan szigorú és morcos southern-doom-stonert játszik,mint a régebben már ajánlott King Giant.A lemez első,"Overhanging Rock" című száma kifejezetten bólogatos,tökös muzsika.Nyitószámnak tökéletes.Ehhez képest a következő "Going Slow" egy kicsit málhásabb,ugyanakkor baljósabb és pesszimistább hangulatot áraszt.Mintha nem is a sivatagban,hanem a kietlen orosz hómezőkön menetelnénk kilátástalanul.A szólótéma annak ellenére,hogy szomorú,kifejezetten hangulatos,a basszus pedig az a tipikus gördülős,mormogós.A harmadik,"Man Of Wisdom" is ezt az elátkozott,gyötört feelinget viszi tovább,néhol szinte már post jellegű levertséget árasztva.A negyedik,"23 Bodies" a lemez legrövidebb száma.Az előzőnél valamivel acsargósabb és szigorúbb darab.Nem rossz.Az ezután következő "Club Sllencio" című számot hallgassátok meg lent.Érdemes.Van benne sivatag,mogorvaság,lazaság és füst,az ének pedig erősen a Texas Hippie Coalition énekesének stílusára emlékeztet.Ezt a számot egyébként többek között a kibaszottul feelinges szólója miatt emeltem ki meghallgatásra.Next-06."Lee Van Cleef".Aki gyerekkorából fel tudja még eleveníteni a régi spagetti westerneket,az vágja,hogy miért pont erről a színészről kapta a címét ez a szám.Akinek nem dereng : Lee Van Cleef alakította a "Jó a rossz és a csúf" című westernklasszikus gonosz figuráját.Maga a zene pedig magányos sivatagi ügetés,majdnem suttogó,visszafojtott énekkel,ami aztán rendszerint fellángol és ilyenkor berobbannak a keményebb hangszeres témák,ezekkel együtt pedig kitör az öblös,mogorva ének.Kurvajó muzsika.Az utolsó elötti "A Night So Long" egy igazi fasza desert stoner muzsika.Erre elképzelem,ahogy valami kietlen puszta közepén áll a csapat és körülöttük ráérősen zajlanak a környezet eseményei.Porfelhő kavarog,ördögszekerek gördülnek,az égbolt kezd szürkére borulni és egy szakállas csóka,ráspolyos hangja száll a messzeségbe.Az egész majdnem instrumentális,az ének szinte csak adalékként szerepel,szöveget nem is hordoz.Talán ez egyik legjobb szám a lemezen.Az utolsó "End Titles" pedig akusztikus,nyugis,ellazítós levezetése ennek a feszültséggel teli lemeznek.Persze azért ez a szám se túl vidám.

A már említett King Giant-nél azért szerintem jóval változatosabb lemez,de kb. ahhoz tudnám hasonlítani.Kihagyhatatlan,ráadásul pont most beszéltük Nico-val,hogy szinte pont egyszerre akartuk posztolni ezt a lemezt.Ilyen is ritkán fordul elő.Én kiváncsian várom az ő jellemzését is,mivel nekem nagyon betalált ez a muzsika!
 

Tracklist:
01 Overhanging Rock
02 Going Slow
03 Man Of Wisdom
04 23 Bodies
05 Club Silencio
06 Lee Van Cleef
07 A Night So Long
08 End Titles

 Hát, ha nem is hozott sok meglepetést az új Grand Magus, de mégis sok örömet tud majd okozni a rajongóknak.

 Mielőtt bármit is mondanék a lemezről, előtte egy gyors bio.

 Az 1999-ben Stockholmban megalakult banda  két demó és egy split (Spiritual Beggars) után, három nagylemezt (2001 Grand Magus, 2003 Monument, 2005 Wolf's Return) adott ki Fredrik 'Trisse' Liefvendahl dobossal, aki most jelenleg a szintén svéd Abramis Bramaban dobol. Azóta a két alapítótag, az énekes/gitáros  J.B. és a basszeros Fox mellé csatlakozott Seb dobos, aki előtte a Plankton nevű instrumentális rockbandában püfölte a bőröket. Vele adták ki 2008-ban az Iron Will albumot és most ezt a 2010-es Hammer Of The North-ot is. Itt azért még megjegyezném, hogy J.B. otthagyta a Spiritual Beggarst, hogy teljes mértékben a saját együttesének szentelhesse magát.

 A menetrendszerűen két évente jeletkező csapat most sem tért el a már jól kitaposott útról. Hozzák megbízhatóan azt a fajta himnikus Power(?), Heavy(?) metalt, ami mellett bármikor lándzsát törnének. Most is jól megírt és kidolgozott témákat raktak le a keverőasztalra, hogy majd aztán egy jó keverésnek köszönhetően mindenki arcába belecsaphasson Észak Kalapácsa.

  Tényleg nem nagy újítók a srácok, de amit tudnak, az fantasztikus és remélem rajtam kívül még sok embernek fog örömet okozni. Get Stoned!