Gandhi's Gunn : Thirtyeahs (2010)
Az olasz Gandhi's Gunn hasonlóan szigorú és morcos southern-doom-stonert játszik,mint a régebben már ajánlott King Giant.A lemez első,"Overhanging Rock" című száma kifejezetten bólogatos,tökös muzsika.Nyitószámnak tökéletes.Ehhez képest a következő "Going Slow" egy kicsit málhásabb,ugyanakkor baljósabb és pesszimistább hangulatot áraszt.Mintha nem is a sivatagban,hanem a kietlen orosz hómezőkön menetelnénk kilátástalanul.A szólótéma annak ellenére,hogy szomorú,kifejezetten hangulatos,a basszus pedig az a tipikus gördülős,mormogós.A harmadik,"Man Of Wisdom" is ezt az elátkozott,gyötört feelinget viszi tovább,néhol szinte már post jellegű levertséget árasztva.A negyedik,"23 Bodies" a lemez legrövidebb száma.Az előzőnél valamivel acsargósabb és szigorúbb darab.Nem rossz.Az ezután következő "Club Sllencio" című számot hallgassátok meg lent.Érdemes.Van benne sivatag,mogorvaság,lazaság és füst,az ének pedig erősen a Texas Hippie Coalition énekesének stílusára emlékeztet.Ezt a számot egyébként többek között a kibaszottul feelinges szólója miatt emeltem ki meghallgatásra.Next-06."Lee Van Cleef".Aki gyerekkorából fel tudja még eleveníteni a régi spagetti westerneket,az vágja,hogy miért pont erről a színészről kapta a címét ez a szám.Akinek nem dereng : Lee Van Cleef alakította a "Jó a rossz és a csúf" című westernklasszikus gonosz figuráját.Maga a zene pedig magányos sivatagi ügetés,majdnem suttogó,visszafojtott énekkel,ami aztán rendszerint fellángol és ilyenkor berobbannak a keményebb hangszeres témák,ezekkel együtt pedig kitör az öblös,mogorva ének.Kurvajó muzsika.Az utolsó elötti "A Night So Long" egy igazi fasza desert stoner muzsika.Erre elképzelem,ahogy valami kietlen puszta közepén áll a csapat és körülöttük ráérősen zajlanak a környezet eseményei.Porfelhő kavarog,ördögszekerek gördülnek,az égbolt kezd szürkére borulni és egy szakállas csóka,ráspolyos hangja száll a messzeségbe.Az egész majdnem instrumentális,az ének szinte csak adalékként szerepel,szöveget nem is hordoz.Talán ez egyik legjobb szám a lemezen.Az utolsó "End Titles" pedig akusztikus,nyugis,ellazítós levezetése ennek a feszültséggel teli lemeznek.Persze azért ez a szám se túl vidám.
A már említett King Giant-nél azért szerintem jóval változatosabb lemez,de kb. ahhoz tudnám hasonlítani.Kihagyhatatlan,ráadásul pont most beszéltük Nico-val,hogy szinte pont egyszerre akartuk posztolni ezt a lemezt.Ilyen is ritkán fordul elő.Én kiváncsian várom az ő jellemzését is,mivel nekem nagyon betalált ez a muzsika!
Tracklist:
01 Overhanging Rock
02 Going Slow
03 Man Of Wisdom
04 23 Bodies
05 Club Silencio
06 Lee Van Cleef
07 A Night So Long
08 End Titles
