Default style- Alternative style
Dominomedia ostromol minket az általa nyomott bandákkal, ez a legutóbbi modern rock/grunge zenekar végre többé/kevésbé (inkább kevésbé) tartozik a profilunkba, de azért írok róla, végül is ha lehet Black Stone Cherry, akkor lehet Human Forbidden is, egyébként meg a maga műfajában tényleg igényes és jó kis album.
Szóval itt van a 3 arc, 90-es évek grunge hatásokkal és nyomják a modern grungos rockot, kicsit talán keményebben mindamellett igényesen.
Get stoned!
Venezuela nagyon messze van tőlünk, talán épp ezért tudunk róla olyan keveset. Teljes neve Venezuelai Bolivári Köztársaság. Hivatalos nyelve a spanyol. Gyönyörű ország és ráadásul itt található a világ legmagasabb vizesése az Angel Falls (Kerekupai-Merú).
Ebből a meleg országból (évi középhőmérséklet: 19-27 °C) származik az igencsak fagyos zenét játszó Cultura Tres is. 2006-ban a Seis EP-vel, 2008-ban a La Cura teljes nagylemezével a háta mögött, most kiadta az El Mal Del Bien vadiúj albumot.
Szinte mindenhol úgy emlitik őket, mint egy sludge/doom zenekart. Ez többé kevésbé igaz is, hiszen a La Cura egy vérbeli sludge/doom/tribal zenekar képét rajzolja ki, azonban az új album egy teljesen más arcát mutatja a zenekarnak.
Közel áll a Doomhoz, mégse lehet ezt kategórikusan kijelenteni. Már hajlanék az avantgarde metál megjelöléshez, de még ez sem fedné a valóságot. Inkább expresszionista a helyes meghatározás. ( "az expresszionizmus fogalma: expresszívnek nevezünk minden olyan művészi megnyilatkozást, mely az alkotó szubjektív reflexióinak kifejezésére helyezi a hangsúlyt, expresszionizmusnak pedig azt a művészi irányt, mely a 20. század elejétől a polgári társadalom elleni tiltakozása jeléül céljának tekintette, hogy a valóság látszatának puszta ábrázolása helyett a valóságról képzett érzéseit, gondolatait fejezze ki, lehetőleg közvetlenül, minden fegyelmezően közbeiktatott megkötöttség nélkül.")
Az album első meghallgatásakor két dolog jut az ember eszébe: a tisztaság és a csend.
- Tiszta, mert alapvetően nem egy zajmasszát kapunk. A hangszerek sincsenek szarrá torzitva. Tele van tiszta hangokkal, ami befogadhatóbbá teszi a muzsikát, ennek ellenére nem egy kommersz darabbal van dolgunk.
- Csend, mert rengetegszer használják a csendet úgy, mint hangulatkeltő elemet. Néha nyugalmat, néha feszültséget teremtenek vele, másrészt pedig szellőssé teszi a lemezt.
Az El Mal Del Bien egy lassú utazás egy hideg és sivár világban, ahol a fagy az úr. Embernek, állatnak nincs itt jelenléte. Itt minden hangnak jelentése és súlya van. Félelmetes anyagot tettek le a fiúk. Nem szabad úgy hallgatni, mint egy átlag rock lemezt. Nincsenek dúdolható refrének, helyette rengeteg érzést kapunk, ami értékessé teszi.
A dalokban angol és spanyol szöveg keveredik nagyon jól és hangulatosan, kivétel ez alól a Los Muertos De Mi Color, ami egy instrumentális nóta, de annyira idepasszol. Észre sem lehet venni a vokál hiányát, sőt csak a lemez hangulatát erősiti. A többi dal annyira egységes, nem lenne értelme kiemelni egyiket sem.
2010 februárjában Szegeden koncerteztek. Aki ott volt, az biztosan egy hatalmas élménnyel lett gazdagabb. Hallgassátok hát a venezuelai kultúrát!
Bandcamp, Myspace, Pofavizit, Honlap.
Illetve ezt a hullámot a zene lüktetése adja, először leginkább a Fat Fuck trekknél, ami a negyedik helyet foglalja el az albumon. A Grand Selmer érti a dolgát, ez hamar kiderül.
Dallamos, hangulatosan összerakott témák, egyedien összegyúrva tökéletes hibridként működve a 70-es (Black Sabbath, Cream, ZZ Top) és 90-es (Foo Fighters, Queens of the Stone Age, Fu Manchu) évek rock világából meritve.
Az új album ötlete 2009 decemberében egy berlini apartmanban tört elő a srácok fejéből, és miután végigcsinálták a turnéjukat Németországban, visszatértek a gyökereikhez Gothenburgba, Svédországba. Korábban három EP-jük jelent meg, elérkezett tehát az idő az első nagylemezük elkészitéséhez, ami a 'Tough Day of Relief' cimet kapta.
A zenéért a következők tehetők felelőssé:
Jonatan Dencker – Vocals, Guitar
Pontus Robertson – Vocals, Drums
Hannes Waernelius – Bass, Vocals
Fredrik Wessberg – Guitar, Vocals
foto: Kari Jantzen
Guest Artists:
Per Ståhlberg (DOLL), Tony Jelencovich (Transport Leauge, M.A.N, Icon in Me), Birger Löfman (Destiny, Fretless, Magnus Rosén) and Kalle Lilja (Långfinger).
Them motherfuckers they want your blood?
That was the question the band Grand Selmer asked when they woke up one early morning in December 2009 in a shitty apartment in Berlin. After a while they came to the conclusion it was not a question but a statement and decided to record an album instead…
After half a year with Currywurst, Weiβbier and touring throughout Germany they went back to their roots in Gothenburg, Sweden. They started to perfect the ideas and influences they collected in the past year to record the album “Though Day of Relief”.
With three EP-records released, produced by Per Ståhlberg (Division of Laura Lee) and artist Kristian Anttila it was time for an full length album.
With producer Kalle Lilja (Långfinger) Grand Selmer recorded “Tough Day of Relief” the eleven track trip signed:
Jonatan Dencker – Vocals, Guitar
Pontus Robertson – Vocals, Drums
Hannes Waernelius – Bass, Vocals
Fredrik Wessberg – Guitar, Vocals
Guest Artists:
Per Ståhlberg (DOLL), Tony Jelencovich (Transport Leauge, M.A.N, Icon in Me), Birger Löfman (Destiny, Fretless, Magnus Rosén) and Kalle Lilja (Långfinger).
With one foot in pounding riff groove and the other foot in psychedelic rock, Grand Selmer is a band that will blow you mind and give you chills up your spine. The perfect hybrid between 70s (Black Sabbath, Cream, ZZ Top) and 90s rock (Foo Fighters, Queens of the Stone Age, Fu Manchu)
Az ausztrál dirt rock csapat bemutatkozó EP-je meglepetéssel senkinek nem szolgál, de szeirntem mindenképpen érdemes meghallgatni, a stilushoz méltó szövegvilága miatt is például. Négy szám került ebbe az albumba, ami kezdetnek nem rossz, ezt a műfajt úgyis csak 'csinálni' kell!
Streamelve itt nálunk meghallgatható, de aki a honlapjukat felkeresi, az megrendelheti az albumot egészen pontosan 9 ausztrál dollárért (olcsóbban országon belül, illetve koncerteken, bár ez a veszély minket magyarokat csak kevés százalékban érint).
I think it is definitely worth a listen, because this debut album from the Australian Dirt Rock band 180 Proof remained true to their style. All the lyrics are dirty, so you will not be disappointed.
Nem mondanám, hogy nagyon odavagyok az instrumentális zenékért. Nekem egy idő után unalmassá válnak, nem kötnek le, de azért van egy két banda amit akiket előszeretettel hallgatok, mert ezt az ének nélküliséget rengeteg fantáziával, ötlettel és döggel kompenzálják. Példának okáért itt van a Monkey3, vagy a nálunk az év buliját lehozó Karma To Burn, de emlithetném a személyes magyar kedvencemet az Uraniát is.
Hollandiáról mindenkinek elsősorban a Coffeshopok, kerékpárok, szélmalmok és egyéb közhelyek ugranak be. Az viszont, hogy rengeteg kiváló zenész és zenekart adott a Világnak, az valahogy elmegy az emberek mellett. Asphyx, God Dethroned, Gathering, Gorefest és a stilusban hozzánk közel álló Sungrazer, 7Zuma7, Beaver, Astrosoniq és a Tank86.
Igen, aTank86 is Holland zenekar, sőt instrumentális. Nem is akármilyen! A két EP (Ariba '05, Behold '08) után mostanában jöttek elő az első nagylemezükkel RISE cimmel.
Zenéjükben keveredik komplex Thrash zúzda, a Doom súlyával, és a Stoner rock lazaságával. A két jól sikerült EP után a Rise is arra készül, hogy letépje az arcodat. Ez a nyitó Barrosphere dallal sikerül is. Az Axe pedig nem az a bizonyos "férfias" illat reklám zenéje. Sokkal inkább tudom elképzelni Jack Nicholsont az elmebeteg apuka szerepében, a ragyogásból, amint kis családját próbálja meg lemészárolni egy baltával erre a zenére.
Get stoned!
Kommentek