Elkészült a Stonedirt legújabb videóklippje a Hellectric Steel című számhoz. A nyári felvétel során az interviewban erről is kérdeztük az együttest, valamint a legújabb albumuk rögzítésének körülményeiről és a kiadókeresés nehézségeiről.

A klippet ezen a linken keresztül is meg tudjátok nézni: http://youtu.be/LGOPuogPTIY

Legközelebbi Stonedirt koncertek:
2011-11-11: Kiskunfélegyháza (+Angertea+Free Fly Zone)
2011-11-12: 12- Szeged (+Angertea+Free Fly Zone)
2011-11-13: Rocktogon (+Angertea+Free Fly Zone)
2011-12-09: R33 (stoner.blog.hu születésnapi Stoner-Doom-Southern buli)

http://www.stonedirtmusic.com
http://www.myspace.com/stonedirt
http://www.facebook.com/pages/Stonedirt/220436087995394
http://soundcloud.com/stonedirtofficial

Interviewt készítettünk a Dűne zenekarral, hogy megtudjuk kik is azok a buckalakók, miért ismeri őket mindenki, és hogy minden magyar szívében megtalálható-e egy kicsi abból bizonyos sivatagi életérzésből, ami ezt a zenét élteti.

Bandatagok:
stoneRat - dob
Dude - gitár/ének
Hippy - gitár/ének
sMut - basszusgitár/vokál

https://www.facebook.com/dunezenekar
http://www.dunezenekar.hu/
http://www.bandland.hu/dune
https://www.youtube.com/user/dunezenekar

Miután megnéztétek, remek halloween madness buli lesz az R33-ban, irány oda!

Richárdunk(Rico) küldte át nekem nemrég a Heavy Glow legújabb albumát, azzal, hogy ez egy kifejezetten nekem való muzsika, szerinte meg baszottjó. Eredetileg az együttessel dolgozó Blair Kodman dobta az emailt blogunknak, hogy vizslassuk meg őket, a letöltés pedig meglepő, de ingyenes, mégpedig innét.

A csapatról egy rövid kis infó : San Diegoban tevékenykednek, hárman művelik zenéjüket és ezelött a nagylemez elött már kiadtak 2 EP-t, Heavy Glow(2009) és The Filth and the Fury(2010) címmel. Saját elmondásuk szerint pszichedelikus blues rockot játszanak, amihez azért simán hozzátehetjük a retro kifejezést is.

 

Amit én konkrétan észleltem a lemez hallgatása közben, hogy hihetetlenül élő hatással szólal meg az egész, mindenféle digitális érzet nélkül, persze nem véletlenül születtek elismerő kritikák a lemezt illetően pl. a Classic Rock Magazine, a The Soda Shop, a San Diego City Beat, vagy a Berkeley Place részéről.

Gyönyörűen puffanó dobhangokkal, nyersen búgó basszusgitárral és a háttérből megfelelő időben kiemelt blúzolós, villogós gitárhangokkal találkozhatunk a lemezen. A különböző hangszerek utózörejei, mint pl. az akusztikus pengetések visszhang jai, illetve a kiállásokba szaladó sistergések, búgások, pedig csak emelik az élő-feelinget. Mintha egyenesen egy pubos koncerten lennénk.

A számok alkotta összkép kifejezetten változatos: találunk itt dögösebb, hangosabb retro-garázs rockolást,  tábortűzhöz illő akusztikus dalokat, illetve a 70-es évekre  jellemző pszichedelikus álomképek is gyakran jelennek meg, persze csak arányosan, mint ahogy a háttérben finoman lebegő, Doors-os billentyűszólamok is leginkább színesítésként szerepelnek néha. Az énekes Jarred Mullins, nem dalospacsírtáskodik, vagy erőlködik, de azért nem is egy jellegtelen hang, bár a psych rock zenei világába jobban passzol, mint a blueshoz.

A Heavy Glow ezen az albumon nagyon hatásos módon hozza létre azt a fajta analóg feelinget és garázsosan élő jelleget, ami a legtöbb bandának nem igazán sikerül mostanában. Nagyon zsiradék! Rohadtul kellemes hallgatnivaló, amit minden régivágású rockrajongónak csak ajánlani tudok.

Tracklist:
1. Lose My Mind
2. Slave Dance
3. Today is Technicolor (One Step Closer)
4. All My Money
5. Collide
6. Purgatory Blues
7. Smithereen
8. Midwestern Lullaby
9. Diggin' a Ditch

Zenészek:
Jared Mullins : gitár -ének - orgona
Joe Brooks : basszusgitár
Dan Kurtz : dobok

Ahogy Ricó is mondaná : Rokk

Október 21-én három zenekar varázsolt hangulatos estét a Fészek pinceklubjába. A Burning Full Throttle, Buso von Kobra, Ozone Mama hármas jó koktélt alkotott a műfajt kedvelők számára. Kicsivel 22 óra után a BFT kezdte meg a műsort és ömlesztette délies ízű stoner rockját a már félig megtelt klub közönségének arcába, amivel már az elején megteremtették a kellő hangulatot.

23 óra után a BVK csapott a húrok közé és tovább emelte az est hangulatát, húzós, tempós riffekkel döngölték a már megtelt klub közönségét a padlóba. Tempós desert rock muzsikájukban jó kontrasztot adott a dallamos ének és a húzós ritmusok elegye. Nem sokat pihentek a srácok, majd másfél órás előadásukban egy lassabb tétel szerepelt.

Az i-re a pontot hajnal egy óra után az Ozone Mama rakta fel, fílinges rock muzsikájuk hab volt a tortán. Koszos rock zenéjük ugyan a lazábbak közül való, de ettől függetlenül náluk is megdörrent a cucc rendesen. Személy szerint én Tiszai Vivi dobosra voltam kíváncsi, mivel legutóbb még Gelóczy Istvánnal láttam a zenekart, aki nem keveset nyújtott a dobokon. Hát jelentem nem csak kellemes, közvetlen jelenség Vivien, de azt is megtudhattuk, hogy nem csak férfi sport a dobolás. Szóval sajnálhatja, aki kihagyta ezt az estét, reméljük lesz még ilyen jó buli a közeljövőben.