A Jaw Horse egyenest Pennsylvania-ból küldte el bemutatkozó, The Cancer Creek demóját. Nálam elég vegyes érzelmek jöttek fel, amikor először belehallgattam. Előre szólok hát, hogy nagy meglepetésben lesz része, aki belehallgat.
Na nem kell itt mindjárt dörzsölni a tenyereket, mert egyáltalán nem jó amit itt összehoztak. Bár ez nem teljesen igaz. Ami feltűnhet elsőnek az a felvétel minősége. Ahhoz képest, hogy amerikai a banda, és ott egy egyszerű óvodában jobb hangzást tudnak kihozni magukból a gyerekek a budiban, mint itthon egynémely "stúdió"-ban, a hangzása a The Cancer Creek-nek elég borzacskó. Sőt! Nem térek ki itt szakmai dolgokra, mert egyrészt nem értek hozzá, másrészt pedig nem is nagyon lehetne, mert nem nagyon van benne szakmaiság.
Viszont itt kezdődik a demó pozitivuma is. Nagyon lejön az anyagból, hogy ezek a srácok örömből csinálják azt, amit csinálnak. A szar hangzás ellenére is átjön, hogy a dalok rendben vannak. Igazi duhajkodós, szőrös és büdös kocsmarockot tolnak. Csordavokál, ráspolyos hang, húzás, feeling. Ezek nagyon jellemzik ezt az anyagot. A nyolcvanas évek vége, kilencvenes évek eleje jut eszembe, amikor kalóz koncert kazikat másolgattunk át egymásnak, az éppen aktuális punk illetve hardcore zenekaroktól. Mégha az adott koncerten nem is voltál ot, akkor is át tudtad érezni az ott uralkodó hangulatot. Itt is ez van. Látod magad előtt valamelyik texasi poros útmenti csehóban, ahogy a drótháló mögött zenélnek ezek a srácok.
Megmondom az igazságot. Én ezt a fajta életérzést hiányolom nagyon az új Orange Goblinból. Letettek elénk egy jóhangzású Thrash albumot, de nem ezt vártuk tőlük, mert eddig nem ezt adták. Igen, feljebb léptek egy szinttel, de eddig az alsó szint királyai voltak, most pedig a felsőbb szint koldusai. Na mindegy is, maradjunk a Jaw Horsenál.
Ebből a brigádból lehetne egy nagyon fasza kis rákenró' banda, ha egy kicsit is javitanának a hangzáson. Csak akkor töltsétek, ha már belehallgattatok a számokba.
Kommentek