„A Countrydelic and Fuzzed Experience in a Colombian Supremo” – avagy hogyan temet el a stoner sivatag egy zenekart, mielőtt igazán élhetne?
I. Malmö, 1997 – Stoner fuzz a skandináv beton alatt
Valahol a 90-es évek végének fagyos, szürke Malmöjében négy fiatal srác – Andreas Bergström, Johannes Svensson, Jonas Jönsson és Johan Olsson – úgy döntött, hogy Kalifornia hangját játssza le a skandináv betonon. A Ridge zenekar nem ígért forradalmat, csak hangulatot. És azt nagyon. A fuzzos riffek, az analóg lebegés és a pszichedelikus lüktetés egy olyan időszakban jelent meg tőlük, amikor Európa-szerte kezdett alakulni a stoner szcéna, de Svédországban még kevés volt az igazán karakteres hang.
II. A kolumbiai főzet – Egyetlen lemez, sok koffein
2001-ben megjelent debütáló (és egyetlen) lemezük, A Countrydelic and Fuzzed Experience in a Colombian Supremo, ami már címében is paródia, tisztelgés és utalás egyszerre. Mintha a Kyuss találkozna a Velvet Undergrounddal egy kávéültetvényen. A dalok pulzálóan lüktettek, a hangzás masszív, de mégis lebegős – a lemez ma is hallgatható, sőt, egyre jobban öregszik. Nem meglepő, hogy a No Way Near című daluk a Burned Down to Zero válogatáson is helyet kapott.
Ez a lemez egy rövid, de intenzív „countrydelic” álom volt: mintha a stoner rock néhány pillanatra Malmöbe költözött volna, és visszautazott volna egy imaginárius Latin-Amerikába – fuzzon, LSD-n és egy kanál svéd melankólián keresztül.
III. A szétszóródás – három irány, egy gyökér
A Ridge sosem oszlott fel hivatalosan, de 2001 után csend lett. A tagok azonban nem tűntek el – csak más hangokat kezdtek keresni:
-
Helldivers – Bergströmék rock & roll felé fordultak, ahol a fuzzot gitárszólók és mocskos vokál váltotta fel. Hellacopters-vonal, teljes gázzal.
-
Below – Egy másik tag a doom sötétjébe merült. A svéd doom metal elitjéhez csatlakozott, ahol a tempó lassabb, de a súly végtelen.
-
Terminal Prospect – A harmadik irány a thrash/death technikásabb világa volt, ahol már a tempó diktál, nem a füst.
A Ridge így három teljesen eltérő műfajban élt tovább – mintha a fuzz utóélete három árnyalatban bomlana ki: rock & roll, doom, death. De valahol mindegyikben ott maradt egy csepp a malmői pszichedéliából.
IV. Ridge ma – Egy elveszett klasszikus, amit érdemes újrahallgatni
A Ridge sosem vált naggyá. De nem is ez volt a céljuk. Az egyetlen lemezük, a Countrydelic... egy szelete annak a korszaknak, amikor a stoner még nem volt brand, és a fuzz nem szólóláda volt, hanem hangulat.
Ma már csak a Bandcampen, régi blogokon vagy egy-egy megszállott playlistjén bukkan fel a nevük. De ha egyszer rájuk találsz, valószínűleg vissza fogsz térni. Mert a Ridge pont olyan, mint egy különleges kolumbiai kávékeverék: lassan hat, de emlékezetes. (Káter János)
Kommentek