album: Black Space Riders – Light Is The New Black
megjelenés: 2012 március 16.

Nagyon vártam, és végre teljes egészében eljutott hozzám is a Black Space Riders új lemeze, a Light Is The New Black! Korábban, a banda által kiemeltek közül már ismertem az "I am Fire" és a "We Used to Live in Light (Exodus, Pt. 2)" számokat, amik nagyon kíváncsivá tettek, milyen is lesz az egész album. Folyamatosan követtem az eseményeket, a stúdiózásról szóló rövid bejegyzéseket a facebookon is, mert a 2010-es self titled lemez nekem nagyon bejött, nagyon jó zenészek ezek a német srácok!

Az albumra 13 szám került, mindegyik hozza a már ismerős BSR hangulatot, szerintem ez egy nagyszerű LP lett. A zenekar stílusa könnyen felismerhető, Space Rock és Stoner Rock elegyeként lehetne legjobban és legegyszerűbben körülírni. Természetesen megannyi más stíluselem is felfedezhető a témákban, de az előbb említett két irányzat nagyon is meghatározza a Black Space Riders zenéjét.

Ez a német zenekar igazán megérdemli a figyelmet, sőt, zenéjük teljes befogadásához picit több is kell, de ha kellőképp ráhangolódik az ember, akkor egészen különleges élményben lehet része. Nekem tetszik, amit csinálnak, bátran ajánlom mindenkinek, aki szereti az űrhangokat, űrzenét mint akár a Hawkwind, de szeritnem a Kyuss-t kedvelők is könnyen azonosulni tudnak ezzel a stílussal, amit a Black Space Riders képvisel.

Az egész lemez végighallgatása után azt mondom, hogy még a lemezmegjelénes előtt kiszivárogtatott "I am Fire" cimű szám a kedvencem a Light Is The New Black-ről, ami részben abból adódik, hogy már hosszabb ideje hallgatom, de amúgy tényleg rendben van az anyag.

Tracklist:
01. Creature Of No Light (Exodus Pt. 1)
02. Sun vs Moon (Total Eclipse)
03. Diggin’ Down (The Hole Pt. 1…From Deep Below)
04.  I Am Fire
05. We Used To Live In Light (Exodus Pt. 2)
06. Lost (Return Into The Void)
07. Night Over Qo Nos (Masremmey)
08. Startrooper
09. Walls Of Plasma
10. Someone Has Turned The Knob To Switch On The Light
11. Louder Than Light
12. The New Black (The Hole Pt. 2…From Above)
13. Lights Out (The Hole Pt. 3…Going Down)

Just a month ago, Black Space Riders released their second LP, called Light Is The New Black. Now,  after a few listening to the first two track on youtube ("We Used To Live In Light (Exodus Pt. 2)" and "I am Fire") I'm here to write a little review about the full album. My first opinion is that's a heavy sounded, great Space/Stoner Rock album! I really enjoyed the first "self titled" LP, too, and it's a nice sequel of what they started there. This music totally worth more than one listen, and I hope these guys can continue their ride through the black space for a long time!

http://www.blackspaceriders.com
https://www.facebook.com/BlackSpaceRiders
http://www.myspace.com/blackspaceriders
http://www.last.fm/music/black+space+riders

Április közepén jelenik meg a BarBears új anyaga Doombar címmel, ami itt a blogon is ingyen elérhető, letölthető lesz. Amíg tűkön ülünk itt van egy kis előzetes. A számban vendégénekel Balázs Imi a Volume Feeder gitáros/énekese, a tőle megszokott magas színvonalon.

Nemrég irtam az új Mississippi Bones albumról és ott megemlitettem az új Mustasch lemezt is. Nagyon mainstream, ugyanakkor nagyon rockzene. Nem fogja fenekestül felforgatni a világot, de nem is ez a dolga. Itt csupán szórakoztatásról van szó. Temetés és hasmenés kivételével szinte bármikor lehet hallgatni, olyannyira hangulatos.

A Mustasch-t 1998-ban alapitotta Ralf Gyllenhammar, aki Ralph Lennart néven a legendás B-Thong énekese volt a From Strenght To Trenght (1997) idején. Ezek után 1998-ban összehozta a Mustasch-t, ami azóta is dübörög. Sőt. Azt azért még érdemes itt megjegyeznem, hogy Ralf atya az egyik műsorvezetője a svéd TV7 csatornának is. Mikor fogunk mi is eljutni addig, hogy ilyen kaliberű és fizimiskájú fazon vezessen adást bármelyik TV csatornánkon? Nem mellesleg kaptak egy svéd Grammyt is 2007-ben (legjobb Metal album), az "Igazság Utolsó Változata" LP-re, majd 2009-ben ismét megkapták a "Bajuszra" is ugyanezt.

 Most itt az új Bajúsz! Semmi újdonság, de nagyon jó. Három nóta lóg ki a sorból, ezek közül is a Northern Star, ami tök felesleges hülyeség, nem is zene ez, inkább valamiféle hülyéskedés. A Morning Star pedig, mintha a Phil Lynott korszakos Thin Lizzy lenne, bár nem egy szolgai másolat. A Dead Again egy doomosabb tétel, amit nem igazán szoktunk meg tőlük, de egész jól helyt állnak ebben a közegben is. A többi pedig beleszarós, "ülök a nyitott amerikai bazi nagy verdámban és az öklömet lóbálom a 66-os út mellett ácsingozó kurváknak". Hejj, de nagyon fasza ez a muzsika! Ha van sör a közeletekben, vagy félmeztelen tetovált csaj, mindenképpen üvöltessétek ezt a zenénét!

Ilyen leszel, ha sok Mustasch-t hallgatol.

AMEN!

Nagyon sokat hezitáltam, hogy merjek-e irni az új C.O.C. lemezről. Végül is miért ne? Ez az én külön véleményem, akinek nem tetszik az szidhat nyugodtan, de akkor irjon ő is egy posztot. Bizonyára sokan kiváncsiak másfajta nézőpontra is. Nosza, ne tétlenkedjetek (mint én az elmúlt hetekben). Üljetek le gépeljetek!, felrakjuk a blogra.

Azt azért szögezzük le, nálam Pepperrel vált teljessé a zenekar. Azelőtt is hallgatgattam, de Bors őrmester olyan lendületet és energiát adott a bandának, ami egyből a stilus tetejére helyezte őket. Az, hogy mertek változtatni és elhagyták a HC elemeket nagy merészség volt, de az idő őket igazolta. Gyakorlatilag egy különálló stilust hoztak létre. Ennek a négy embernek a közös munkája tökéletes volt. Az igaz, hogy Reed Mulin idején élte fénykorát a formáció Pepperrel, Mike-al, Woodyval, de miután kilépett Bower Power vette át a dobverőket, és vele helyén is volt minden. Aztán amikor Bower Power kiszállt és a helyére valami New Orleans-i ütős került az In The Arms Of God idején, már akkor lehetett némi hanyatlást érezni a zenében. Már nem voltak annyira száz százalékosak a nóták. Aztán jött a hir, Pepper bácsi inkább a Downra koncentrál. Innentől kezdve szerintem mindenki ismeri a sztorit.

Az új albumnak még neve sincs. Az első szám után, inkább elkezdtem rádiót hallgatni. Nem nagyon tudtam mit kezdeni ezzel a szarral. Woodyék nagyon erőltetni akarják az Animoctys vonalat, miközben jól tudják, inkább a "Sabbatosabb" dolgok állnak jól nekik. A hangja nemcsak hogy Pepperével nem ér fel, de még csak nem is középszerű. Még azt a maradék hangulatot is elronditja, ráadásul normális refrént nem tudtak rárakni a lemezre. Katyvasz lett az egész és én csak részletekben tudtam leerőltetni a torkomon.

Úgy érzem, besározták a Corrosion Of Conformity nevet. Egy silány minőségű anyagot tettek le az asztalra. Vannak bandák szerte a világon, akik mögött nincs ekkora felhajtás, sőt ilyen nagy múlttal sem rendelkeznek. Az anyagi háttérről nem is beszélve, mégis mérföldekkel minőségibb zenét hoznak létre, mind hangzás, mind más egyéb téren.

Nem rakok fel letöltő linket, bár megérdemelnék, hogy mindenki lopja el tőlük ezt a gyalázatot. Nem hiszem, hogy a rock zenét szerető emberek megérdemlik ezt a szónikus mészárlást. Most mit csináljak, lézereztessem ki a tetkót a vállamból?

AMEN! 

Mangoo : Neverland

És megérkezett végre a 2012-es Mangoo, amit már rohadtul várt mindenki!

Ismét itt van ez a baszottnagy énekhang, amit még mindig Buzz Osborne, Melvins vokalista orgánumához tudnék leginkább hasonlítani. Ezzel együtt a zene most még meredekebb módon olvaszt magába különböző stíluselemeket. Néhol a tépázott vénájú grunge lelki mélységeiben vándorol, vagy éppen indusztriális töltettel és nagyzenekari kisérettel ("Deathmint") baszarint fejbe, ugyanakkor ennél meglepőbb dolgokkal is szolgálhat a gyanútlanok számára. A boogie rockos, rockabillys "Diamond In the Rough"-hoz fogható, -műfaji korlátokat leszaró- kisérletet ebben a zenei közegben pl. soha nem hallottam még(harsány trombita szólók...stb.), de említhetném még a lounge-osan tinglitanglizó-, elektronikus hatású "Interlude" című szerzeményt is. Iszonyat változatos, szórakoztató repertoárt állítottak össze ezúttal, a mozgékonyabb darabok között pl. az érdekesen pattogó You, Robot rögtön mosolyt csal az ember arcára, de a 11-ik, "Hooks" sem egy egyszerű szám. A szaxofonnal kisért-, sejtelmes bárhangulatot az állat módon kifakadó keménységgel váltakoztatják, különböző űr-kütyük társaságában, ráadásul az egészre egy hatalmas szintiszólóval teszik fel a koronát.

Mit is mondhatnék még erről a példátlanul változatos albumról? Műfaji korlátokat feszegető modern stoner rock, ami egy percre sem hagy unatkozni. Ez pedig nem pusztán a hihetetlen hangszeres kellékeknek, vagy a súlyos basszusnak köszönhető, hanem az energiának és a szenvedélynek is, ami ezt a csapatot megkülönbözteti hasonló műfajban utazó kortársaiktól.

Nálam az év lemeze eddig!

Tracklist:
1. Intro
2. Neverland
3. Deathmint
4. Diamond in the rough
5. You
6. Lose yourself
7. Interlude
8. You, Robot
9. Moom
10. Painted Black
11. Hooks
12. Home
13. Datzun

Get Stoned!