Default style- Alternative style

Butcher in the Fog - S/T EP 2012

butcherinthefog.jpg

A Butcher in the Fog londoni trió májusban adta ki ezt az EP-t. A felvételnél még kéttagú zenekart stílusilag egyáltalán nem könnyű besorolni, hangzásvilága pedig egészen ’egyedi’. A csapásvonallal nincs alapvetően szerintem gond, az egyetlen kiemelkedően negatív eleme ennek a zenének az ének. Az sajnos egyáltalán nem üti meg a zeneszeretők által elvárt szintet. Nincsenek a zenei témák túlbonyolítva, nekem tetszenek is az ötletek, de sajnos az énekes szereplése az egész produkciót magával húzza. Meghallgatni azoknak ajánlom, akiknek van sok szabadidejük, és nem ijednek meg egy ilyen kritikától. Szóval óvatosan!

Linkek:

http://butcherinthefog.bandcamp.com/

https://www.facebook.com/Butcher.in.the.Fog

The Talking Horse - Szept. 21. koncert a A38 hajón

A The Talking Horse szeptember 21-én a The Sorrow társaságában fog fellépni az A38 állóhajón. Aki tud menjen el rá, mer megdugják a kutyák. Legalábbis reméljük...

 AMEN!

Billows - Billows (self-titled EP)

billows 1.jpg 

BenyoBoy ismét jelentkezett, ezúttal egy feltörekvő fiatal ámerikai bandát, a Billows-t hozta el nekünk:

  "Az online videojátékozás néha egészen fura dolgokat képes kihozni magából... példának okáért összeismerkedhetsz egy amerikai doom metal zenekar dobosával. Teljesen véletlenül velem is ez történt, így pár online bunyó között kaptam is az ajánlót, hogy keressek rá JT barátom zenekarára, a Billows-ra. Ők korábban Old Crown néven futottak, és a helyi underground zenei körök egyik ismert zenekara lettek. A maryland-i banda körbeturnézta már szinte az egész USA-t és olyan bandák előtt volt alkalmuk játszani, mint a német The Ocean.

  Stílusokat leginkább a sivatag közepén gyártott doom metalall tudnám jellemezni, hiszen egyaránt találhatunk stoneres gitárhangzást, pszichedelikus rockra jellemző szólókat és rendkívül súlyos, doomos basszustémákat. Az ének viszont leginkább hardcore-os mély hörgés/üvöltés, amit csak nagyritkán vált fel tiszta ének. Ez mondjuk nem is baj, hiszen ha valamibe/valakibe bele lehet kötni náluk, az talán a néha gyengén szereplő énekes.  

  Leginkább az első számban (annak is a második felében) vehetünk észre hamiskás tiszta éneket, de a többinél ez szerencsére nem érződik, így a hangulat sem romlik oly mértékben, hogy zavaró legyen. „We like playin' loud and heavy. Slow grooves and dirty riffs." írja magáról a baltimore-i zenekar és ebben minden benne is van. Az első, picit dallamosabb és pörgősebb nyitás után a több mint 21 perces, epikus és súlyos Appalachian Throne következik, ami egyértelműen a legjobb darab az anyagon. A záró szám számomra picit még dallamosabb volt, néha már-már Wolfmother témákat kezdtem vizionálni, de szerencsére játszanak annyira egyénien, hogy ez ne következzen be.

  A három dalon kívül még egy 2011-es bootleg koncertfelvételt is találunk a Bandcamp oldalukon, ahol ugyanezt a három dalt hallhatjuk, természetesen még autentikusabb körítésben. Házilag felvett cucchoz képest egész tűrhető a minősége, a stúdiózott lemeznek pedig úgyszintén nincs kristálytiszta hangzása, egy hangyányit tompa, de nem zavaró ez sem.

 

A banda jelenleg koncertezéssel és folyamatos tagcserével múlatja az idejét, de ha minden jól alakul, hamarosan egy rendes kiadvánnyal is lesz alkalmuk jelentkezni.

Mind a két anyag (az EP és a bootleg) elérhető a Bandcamp oldalukon „name your price” áron, azaz egy e-mail címért cserébe akár ingyen is beszerezhetjük a dalokat."

AMEN!

XII Boar - Split Tongue, Cloven Hoof 2012

cover_1.jpg

 Aldershot, Hampshire, UK. Gyönyörű és barátságos környék. Nemrég sikerült arra járnom. Még a fű is sokkal zöldebb, mint nálunk. Hihetetlen, hogy egy ilyen nyugodt környezet egy ilyen bandát szül. 2010-ben alapították a XII Vaddisznót és azt hiszem, hogy ez a zenekar méltó a nevére.

 A második 4 számos 'mini' jött ki az idén januárban. 2011-ben szinte pontosan egy évvel ez album elött mutatták meg magukat először a XII című Ep-jükön. Az egy kicsit talán nyersebb kivitel az ideihez képest, de maradjunk a jelenleginél. Vidám album. Súlyos, vaddisznó lendületű, de vidám. Tele van Rock'n Roll-lal, ami kihejezetten szimpatikus nekem. Azt hiszem, hogy a jó öreg Lemmy jól érezné magát ebben a zenekarban. Az aggreszívebb és testes hangzás ugyan rámutat a stoner-sludge-doom  vonalra, ám összességében rock és R'nR. Dögös és pörgős elemek jellemzik. Anglia ezen része udvarias környék, de ezek szerint mégis van néhány elvetemült 'állat' aki talán hajnalig iszik a pub-ban vagy a próbateremben. Szövegeik elég trágárak és szókimondók, talán jobb lett volna 18-as karikával kiadni. Összhangban van a három zenész, egyiket se tudnám kiemelni, mert nagyon összeillenek és tökéletesen kiegészítik egymást. Az ének erős, férfias de nem a hörgés jellemző rá. Azt azért nem mondanám, hogy túl sok Motorhead-et hallgatnak, inkább az a lazán előadott mégis felpörgetős temperamentum ami miatt emlékeztet rá. Szerintem a koncertjeiken elég jó zúzás lehet. Szívesen megnézném őket egyszer.

XII Boar promo 2012 14.jpg

 Elérhetőségük egyszerű, a legtöbb fontos oldalon ott vannak. A srácok voltak olyan kedvesek, hogy mind kettő produkciójukat INGYENESEN letölthetővé tették! Ezeket a Bandcamp-en és a saját webjükön is meg lehet találni és 'pofonegyszerűen' LETÖLTENI!

A szükséges linkeket itt találjátok:

http://xiiboar.bandcamp.com/album/split-tongue-cloven-hoof

http://xiiboar.bandcamp.com/album/xii

http://www.xiiboar.com/music.html

Egy kis bemutató a 2011-es XII Ep-ről:

Facebook-on is megtalálhatók, szóval bátran lehet lájkolgatni...:

http://www.facebook.com/xiiboar

Solrize : Mano Cornuta (2012)

.

Az osztrák csapat jó kis pörgős lemezt hozott össze ismét, ám ezúttal maga Scott Reeder (Kyuss) vállalta a produceri munkálatokat.

.

c53ca2cedafe5027cb26c0aae65cffa3.jpg

.

A hangzás kifejezetten minőségi lett, viszont ennek ellenére sem tűnik sterilnek, ráadásul ritkán hallani olyan lemezt a stíluson belül, ahol a hangszerek ennyire arányosan szólnak egymáshoz képest. Ez az egyik nagy erénye az albumnak, a másik, pedig a hangszeres játék. Mind a dob, mind a gitárbetétek nagyon élvezetesek és habár a basszus rengeteg olyan riffet alkot, amit mintha már valahol hallottunk volna, a különböző témák nagyon is változatosan vannak egymáshoz illesztgetve és sokszor ez a hangszer is többet művel az egyszerű dolgoknál. Az egyetlen kakukktojásnak tűnő dolog itt, az a műfajtól szokatlan dallamos ének, amiben van egy csipet punkos frusztráció és némi heavy metalos indulat is. Az előző albumhoz képest szinte olyan, mintha énekesváltás történt volna. Na mindegy, szerintem könnyen meg lehet barátkozni vele. Akinek ez nehezebben menne, azt meg szerintem biztosan kárpótolni fogja a hangszerek élvezetes játéka. Ezek közül nekem külön kitűntek a technikás dobtémák, amelyek itt jelentős mértékben meghatározzák a számok dinamikai hatását is. Mike Groegert, pedig egy nagyon jó dobosnak tartom, mivel nem csak pontos és precíz, de lendületes, változatos ritmusalapokat is tol, illetve fasza pörgetésekkel is élénkíti a szerzeményeket.


Számokat nem elemezgetnék, viszont szinte minden tételnél fedeztem fel hatásokat, olyan csapatoktól, mint a QOTSA, a Fu Manchu, vagy a Bitchwax, sőt egy esetben még Danzig-es dallamvilág is visszaköszönt.

A Solrize előző albumát megtalálhatjátok itt a blogon, Ego85 meg remélem elégedett lesz az új lemezzel is. Szerintem érdemes meghallgatni többször is.

.


Tracklist:
1. the Droning (Intro) (0:37)
2. endurance (5:11)
3. blue sky (3:57)
4. speak of the devil (4:53)
5. mano cornuta (4:30)
6. i am the warrior (4:59)
7. eternal life (4:08)
8. ode to the nose (3:18)
9. enemy (4:23)
10. evil eye (4:51)
11. la casampulga (2:09)
12. rising up again (4:28)
13. law of the dead (5:14)

.

.

Tagok:
Elvis Nine - Vocals
Martin Hosserek - Bass
Marco Kohl - Guitar
Mike Groeger - Drums

.

.

süti beállítások módosítása