Default style- Alternative style

Crossover, szandál sludge, sivatagi stoner és más finomságok egy blogbuli keretében

Ahogy a tavalyi Stonerblogos hepajra, úgy az ideire is az R33 báltermében került sor. Sajnálatos módon elég kevesen jöttünk össze a tegnapi mulatságra, amiről külön tanulmányt lehetne írni. Méghogy divat újra a stoner rock?! Mégha trendi is az irányzat, annyit megállapíthatunk, h. nálunk javarészt csak a külföldi stílusbeli bandákra izgul be a nagytöbbség (ezért tudott mind a Kyuss Lives!, mind a Red Fang telt házat csinálni), a magyar zenekarokat meg sokan nagy ívben leszarják. Holott nálunk is egyre erősebb ez a vonal, egyre több minőségi banda bukkan elő a föld alól, akik megérdemelnék a támogatást. Na de elég a rinyából, térjünk a lényegre!

Egy igen frissnek számító együttes, a Lost Again kezdte meg működését a deszkákon. A srácok még nagyon fiatalok, előttük az élet, s ahhoz képest, h. ez volt bemutatkozó fellépésük, abszolút meggyőzőnek bizonyultak. Stoner rockot játszanak itt-ott pszichedelikus és doomos behatásokkal tarkítva. Rövidke programjukba saját számok mellett egy Kyuss feldolgozás is befért. Már a koncert előtt napvilágot látott első EP-jük, le is lehet szedni Bandcampes oldalukról. Atom módon szóltak, igyekszem máskor is megsasolni őket, ha a közelemben játszanak. A Diomede Fuzzdirt mellett egy másik ifjonc stoner trió, amellyel számolni kell a jövőben mindenképp!

Az est második fellépője a Burning Full Throttle volt. Molnár Feriék háza táján történt néhány változás, amióta utoljára írtam róluk. Egyik az, h. nagy sajnálatomra megváltak Badarász Bélától (az okokba most nem mennék bele), aki a legfőbb hangulatfelelős volt a csapatban és minden egyes fellépésen állati jól megtalálta a hangot a publikummal (velem is, amikor megénekeltetett és nyakamba akasztotta a gitárját, na azok emlékezetes momentumok voltak!). Sajnos azt kell mondjam, távozásával kissé sótlan lett a brigád színpadi produkciója, ami fájó, mert amúgy iszonyat jó arcokról van szó, akiket tisztelek, becsülök. A repertoárt is illene már bővíteni, új számokat írni, mert annyi buli után már előre tudom, mi fog következni. De bizonyára tegnap azért álltak ki a jól bevált szettel, mert a Dűnéből és a Stonerise Portálról ismert Mundi Csaba személyében új gitárosuk van (ez a második változás, amiről szót akartam ejteni) és be kellett neki tanulnia a műsort. Kíváncsi vagyok, vele merre vezet majd az útjuk.

Harmadikként a Stoneblade foglalta el a deszkákat. A veszprémi társulat nem sűrűn koncertezik Budapesten, így tök jó húzásnak bizonyult lekötni nekik egy fellépést a Stonerblog bulin. Zeneileg nagyjából a Barbears és egy másik "köves" nevű csapat, a Stonedirt ugorhat be róluk, mint párhuzam. A basszeros, Dalmadi István rendre szandálban lép fel, mondhatni ez már hozzánőtt; egy haverommal ki is találtuk a Stoneblade-re a szandálas sludge elnevezést. :D Amúgy megbízhatóan gyalultak a veszprémi arcok a rendelkezésükre álló időben a menetközben elég rendesen megfogyatkozott közönségnek. Mindkét eddig megjelent minialbumukról ("Prologue" és "Metamorphosis") válogattak, így elhangzott a klipesített "The Jester" és "Family Affair" is, kár h. a "Have To Go", ami egyik kedvencem, ezúttal kimaradt.

Némi átszerelés után lapozhattunk a Head For The Sun produkciójára. Őket már nem nagyon kell bemutatni ezen az oldalon, kipróbált zenészek játszanak itten, amolyan kvázi hazai stoner rock supergroupról van szó. Most sem kellett csalatkozni bennük, egyenesen a sivatag közepébe repítettek minket ízes desert rockjukkal. Saját nótáik mellett most sem maradhattak el a feldolgozások, nyomtak Planet Of Zeust, Floodgate-et és még Spiritual Beggars-t is. Volt mögöttük háttérvetítés is, ami dobott a látványon nem kicsit.

Az uccsó fellépő a Beszélő Ló, vagyis a The Talking Horse legénysége volt. Ők is a Lost Againhez hasonlóan egy rendkívül fiatal feltörekvő társaság és megjegyzem, zeneileg ki is lógtak a sorból kissé (az elején a frontember be is mondta, h. ez nem stoner, de van benne az is). Ők inkább amolyan punk, metal, hip hop elemeket egyaránt felvonultató crossover cuccot nyomnak, hol a Refused, hol a Rage Against The Machine szellemét megidézve. Lelkesek, fiatalok, az irányvonal is alapjában véve szimpatikus, róluk is még hallani fogunk biztosan!

Öt darab, a maga stílusában remek bandát láthatott az a kevéske ember, aki benevezett a Stonerblog x-edik mulatságára. Legközelebb mindenki hozzon magával legalább 1 embert még pluszba! :) Hogy miért? Mert ilyen bulit lehet kihagyni, csak nem érdemes! :P

 

Mongoose - "We're Mongoose! Cobras can fuck off!" (EP 2012)

mongoose-cover-20121020.jpg

A facebookon már többször találkoztam a Mongoose-zal, levelezésünk témája pedig a most megjelent EP volt többnyire, amit most már teljes egészében publikáltak. Jól tették.

Szokásos terjedelemről beszélhetünk, négy szám került fel a netre, de a zenekar tervei között szerepel a CD-zés is, amit - hogy egy személyes gondolatot is befűzzek - nem szabad elfelejteni teljesen, jól jöhet még egyszer. A korábban hozzám eljutott előkeverések után végül kellemesen csalódtam a végső verzióban, szól minden különösebben kiemelendő negatív elem nélkül. Ami viszont engem is meglepett, hogy találtam némi hasonlatot egy másik magyar zenekarral, a dEScADOS, akiket még egy előző évtizedben kiadott demoval ismertem meg. Pontosabban szólva a hasonlat helyett inkább azt mondanám, hogy az egyes énektémákról valamiért eszembe jutott ez a zenekar.

Visszatérve az aktuális témákhoz, én azt mondom meg lehet vele barátkozni, és most már a mosonmagyaróvári csapat is beállt a sorba, akikre érdemes a későbbiekben is odafigyelni. De ezt döntse el mindenki maga, miután meghallgatta a Mongoose anyagát.

A zenéjüket itt találod meg.
facebook profil
stonerblog profil

Heat - st.

 BenyoBoy ismételten jelentkezett, igaz nem most, már vagy két hete. Én vagyok a tróger, mivel nem posztoltam időben ki. Azonban most! Na ezt kapjátok ki:

"Szinte a végtelent közelíti meg azoknak a zenekaroknak a száma, akik a hetvenes évekbeli klasszikus és nagybetűs ROCK zenét szeretnék reprodukálni, a jelenben. A stílust gondolom, nem kell bemutatnom senkinek, hiszen azonnal felismerhető a „direkt” tompított maszter, a groove-os riffek és a picit pszichedelikus körítés, na meg a szívből jövő, teli torokkal üvöltött ének az éterben. A berlini Heat pedig úgy mond nem is tököl sokat, hiszen idén megjelent bemutatkozó anyagukkal engem totál levettek a lábamról. Miről is van szó? Az ötös az utóbbi évek egyik legautentikusabb és leghitelesebb lemezét hozza el nekünk a fentebb leírt stílusban, és ami a legjobb: mindezt mindennemű izzadságszag nélkül.

kép1_banda.jpg

 Bár az LP mindössze hat számos, egyszerűen nincs rajta töltelékszám. A kevesebb néha több, amit szerencsére be is tartottak zenészeink (akik sok más bandában játszottak és játszanak ma is: a tapasztalat egyértelműen érzékelhető). Ez természetesen csak a dalok darabszámára értendő, hiszen öt percnél nincs rövidebb tétel, majdhogynem hajszálpontosan háromnegyedórán élvezhetjük a jobbnál jobb dalokat. Külön örvendetes a remekül felépített lemezstruktúra, mivel velem gyakran fordul elő a hasonszőrű lemezeknél, hogy az elején jól felpörget, aztán még a fele előtt elkezd kifulladni, a végén pedig már csak bele-bele tekergetek a többi számba. A kemény kezdés itt sem marad el, hiszen a progresszív rockosabb, nyolcperces kezdés után jön is az egyik személyes favoritom, a kicsit funky-sabb Warhead, amely igazából nem sokban marad el a „nagy’ nevek minőségétől és ez nem a már befutott klasszikusokra nézve degradáló, hanem a német Heat-re nézve dicséret! A Hamelin a Black Sabbath-on felnevelkedett doom metálbandák szerzeményeire hajaz (leginkább a Blood Farmers ugrott be), nagyon jól felépített szám, a közepe előtt elejtett kis gitárszóló azonnal belopta magát a szívembe! Az Illusion az átlagos erősségű kezdés után belassul, és a pihentetőbb jammelésekre emlékeztető gyorsaság miatt akár a lemez pihikélős számai közé is tehetnénk, ha az énekes Patrick Fülling ne üvöltené le a hajamat a fejemről. A srác valami elképesztő teljesítményt nyújt a teljes lemezen, nem különben zenésztársai. Az Old Sparky egy picit modernebb hangvételű szám, nekem erről special a Monster Magnet jutott eszembe, leginkább az epikus szólók végett. Ha már epikus jelzők... természetesen mi hiányozhatna egy ilyen lemezről, mint a több, min’ negyedórás befejezés, ami megkoronázza az egészet.

kép2_borító.jpg

 Számomra a Heat nagy meglepetés, szkeptikusan álltam hozzá az anyaghoz, de végül nagy favorit lett belőle. A lemezt pedig nagyon okosan nem nevezték el külön, így bízom benne, hogy a Heat: Heat duplán hallása/olvasása miatt jobban meg fog maradni az emberekben a név, mert megérdemlik a figyelmet!"

Hivatalos oldal: http://heatthelights.blogspot.de/

FaceBook: https://www.facebook.com/pages/Heat/261224610605567

Bandcamp: http://heatberlin.bandcamp.com/

Lost Again - Ep (2012)

lost-again-2012.jpg

Megint egy kurva jó magyar banda, ráadásul baszott jó szőrös hagzással! Hallga!

Lahius 2012

noname_1.jpg

 

Kicsit érdekesnek találtam a srácoktól a levelüket. Őszintén szólva nem sok konkrétumot adtak. Egy 5 számos Ep-t küldtek nekünk elektronikusan. Nem tudom a lemez címét sem... Letöltöttem, meghallgattam (többször is), majd próbáltam egy kicsit érlelni magamban.

A Lahius Franciaország déli oldaláról való, Montpellier- ből. Amilyen bizarr ahogy megkerestek minket, olyan a zenéjük is. Csak ínyenceknek ajánlanám. Vannak elborult témák, elborult énekkel, de a javukra szolgáljon, hogy igazi Rock'n Roll is megtalálható helyenként. Azt viszont nagyon pikánsan tálalják. 5 dalból áll az anyaguk, melyek közt az egyik egy totális doom. Mind az 5 nóta más, néha valamelyik idegtépő is lehet akár, amit szépen fel is oldanak egy könnyebb, lazább finomsággal. Nem mondanám kifejezett stoner muzsikának, bár a hangzás az. Angol szövegeik 'jóféle' és a zenéhez illő dallamban íródtak. Véleményem szerint nem túl öreg alakulásról van szó és az első szárnypróbálgatásnak tudom be ezt az anyagot. Semmiképp nem írnám le őket, mert van fantáziájuk bőséggel, csak még nem igazán találták meg önmagukat.

Mindenesetre tanácsolnám nekik, hogy ne hagyják abba, mert ennél sokkal érettebb anyagot is jósolok a zenekarnak. Hangzásuk jó, zenéjük egyedi, ezért hosszú kitartás kell majd, hogy az emberek tudatába beférkőzzenek. Az interneten a szokásos helyeken megtalálhatók, bár egy biográfia jól jött volna...

http://lahius.bandcamp.com/ 
http://www.myspace.com/lahius 
http://www.facebook.com/pages/lahius/214886048549727 

Itt egy őrültebb nóta:

süti beállítások módosítása