A stoner, mint zene bekategorizálhatatlan. Ahány ember rajong érte, annyi féle skatulyába rakják, még akkor is, ha ők harciasan kijelentik, hogy nem szeretnek bakategorizáni semmit. Pont ezért teszik ezt meg. De mindegy is, a lényeg, hogy szinte mindenki a Kyuss-t említi meg, mint a a műfaj teremtőjét. Ez rendben, erről nem nyitok vitát, mert ez többé-kevésbé tény. Lehet jönni a Sabbath-tal, de ők nem mások, mint az egyik befolyásoló tényező, amitől sok banda olyan lett, amilyen. Abszolút gyökerei az izmos rock zenének. A stonert, viszont a Kyuss tette azzá a szörnyeteggé, amivé vált.
Az első stoner hullám 1990-es évek elején kezdődött, és nagyjából ki is futatta magát a 2000. év elejére. Illetve nem is saját magát, inkább az szólt bele a zenekarok történetébe, hogy megjelentek a második hullám zenekarai, akikre főleg ők maguk hatottak. Ekkoriban jelent meg a nagy hármas első nagylemeze. Blind Dog - The Last Adventures Of Captain Dog; El Caco - Viva; Lowrider - Ode To Io.
Érdekesség, hogy svéd és norvég zenekarokról van szó. Nekem ez a három album az, ami elindította az évezredet a stoner rock ösvényén. Mindegyik album egy kicsit más, viszont megkerülhetetlenek, ha erről a műfajról beszélünk. Egy két szót azért mondanék róluk, de szívesen venném, ha ti is hozzászolnátok, mert szerintem megérne több karikát is ez a téma.
A Lowrider egyetlen albumot adott ki. (Most nem akarok beszélni a split albumról, se itt se a többi zenekarnál, csak az LP érdekel jelenleg. A splitek, EP-k más lapra tartoznak, bár azok is megérnek egy misét.) Szóval megjelent 2000-ben az Ode To Io. Talán ez áll a legközelebb a Kyuss zenéjéhez, mind megszólalásban, mind életérzésben. Akár lehetne a Kyuss egyenes folytatása is. Nem adtak ki több lemezt, de a tagok folyamatosan zenélnek, vagy szorosan a zenéhez kapcsolódó dologgal foglalkoznak. Aki ügyes, az az interneten utána tud járni , ha akar. Azonban reményt keltő, hogy volt 2014-ben egy fellépésük a Hellfesten. Azt nyilatkozták, hogy nagyszerűen érezték magukat és van már pár új ötletük.
A Blind Dog ugyan kiadott három lemezt, de a második alkalommal se tudtak olyan maradandót alkotni, mint a legelső fantasztikus anyagon. 2008-ban próbálkoztak még egy lemeznyi dallal, de az már csak hattyúdal volt. A 2000-ben kiadott The Last Adventures Of Captain Dog valami iszonyat jól sikerült minden szempontból. Nézzetek csak rá a borítóra. Ennyi. Amikor pedig elkezded hallgatni, olyan érzésed lesz, mintha a borítón lévő csóka dalolna. Ők már egy kicsit újra értelmezik, a stoner. Itt valóban érzed a sivatag perzselő melegét és a fullasztó porát. Megjelenik elötted az az igazi tróger, büdös spagetti western hős. Igazi élet szaga van. Előkerül a herfli és a csörgődob is. Van itt Saloon/bár blues is, ahogy könyökölsz a légyszaros pulton. Nagyon változatos. Hol egy lassabb dal, hol egy country, hol egy punkosabb tétel jön. Na ezt a fajta változatos, ám de egységes egyensúlyt már nem tudták hozni a második albumon.
Az El Caco a neve ellenére norvég. Ők azok, akik folyamatosan jelen vannak és lemezeket adnak ki. Náluk is az első, a Viva volt az, ami piedesztálra emelte őket. Ők azok, akik a nyers stonerbe egy kis pszichedéliát is csempésztek. Megmaradttak a nagyot dörrenő riffek, ugyanakkor előkerült egy kis lebegés is és ez, no meg az énekdallamok lelágyították, már-már mainstreammé emelték a stonert. Nagyon jó albumokat hoztak össze utána is, de a Viva-t egyik se tudta überelni. A videon egy kicsit hamis az ének, de a Heavymetálosan kinéző gitáros kompenzál.
AMEN! Aki kér Kap!
