Nagyon szeretem a Monster Magnet zenéjét. Na meg azt a hangulatot, amit a '98-as Powertrippel elinditottak. Bevallom férfiasan az előtte lévőket nem tudom annyira a szivembe zárni. Ennek ellenére, mégis csak rajtam virit már régóta a "Bika", és most már ezzel raknak a föld alá, hacsak nem hántolja le rólam valaki időközben.
Hogy egy Boogieman lemez ismertetőjét miért a Monster Magnettel kezdem? Az új lemez még csak most jelent meg és az is igaz, hogy már átpörgettem párszor, mégis azon kapom magam a hallgatása közben, hogy lekapcsoljam és berakjam a Boogiemant. Egyszerűen annyira jó.
A svéd banda 2003-ban adta ki első és utolsó lemezét a Triple Six Blues-t. Annyit tudok összesen róluk, hogy az énekest Hellvisnek (HeHe), a gityóst meg JJ Skatnak hivták. Ennyi. Nem is nagyon kell azonban belemenni a részletekbe, hiszen amint meghallod, úgy is csak legyintesz, ki a faszt érdekel, hogy kit hogy hivnak. Olyannyira sodró az egész lemez, hogy becsokizol.
Egyszerű rockzene, rengeteg stoner, blues, r'n'r, boogie keveredik itt. A hangzás pedig megőrjit. Fasza. Néha a Mustash, a Blake, néha a The Cult és néha a Monster Magnet is beugrik.
Egy olyan dallal, mint a Red Sleeve, olyannal nem szabad kezdeni egy nagylemezt, mert a hallgatók fele a szivéhez kap és kidől, a másik fele viszont nem hiszi el, hogy ezt a szintet lehet tartani egy nagylemezen keresztül. Azért még ráraknak egy lapáttal a Satisfaction képében. Botrány. És ha még nem kaptál eleget, akkor most egy kicsit pihenhetsz. A 14 Pictures egy Nanananana-zos dal. Lassabb, hömpölygősebb, de olyan döggel, hogy egy mocsárban ragadt kamiont bármikor kivontatna. Az In Hell olyan intenziven robban bele ezek után a képedbe, mint az a a kamion, amit kivontattak és a hirtelen jött szabadság mámorában úszva széttúr maga körül mindent,majd a dal közepén megpihen, lenyugszik, elszenderedik. Akkora kettősség van ebben a dalban, mint egy Hortobágy. Az elején még ezerrel üvölt Hellvis, hogyaszongya: If I See You In Hell!, a felénél már csak akusztikus gitár, meg lágy szellő. Csodás.
Sorolhatnám az erényeit a lemeznek, de van két gyerekem és néha azokkal is foglalkozni kell néha. Azonban nem hagy a kisördög, és még a Hey Hey Hey-t és az Infinity-t meg kell emlitenem, mert ha ezek idebent maradnak, akkor szétégetnek, aztán ki neveli fel a két szaros seggűt?
PS.: Megvan a két másik főkolompos. Nikki a basszeros és Tobbe a dobos.
A Youtubon két dal van a December és a 14 Picture, akinek megtetszett, az szóljon és átküldök neki egy teljes anyagot.
AMEN!
