A Breton Bestárium szerint a Bugul-Noz egy fa-pásztor. Elméletileg van olyan ronda, mint Kiszel Tünde és Jáksó László keveréke egy szőrös Pákó jelmezbe bújva. Ez a kicsiny lény tisztában van adottságaival ellentétben az itt emlitett "szardarabokkal"; mégis nagyon vágyik az Ember társaságára, ezért ha netán találkoznánk vele az erdőben sétálva, ne zavarjuk el, csak beszélgetni akar szegényke.
A görög Bugul Noz nem tudom, miért vette fel eme rút, ámde kedves lénynek a nevét, ugyanis se a zene, se a megjelenés nem fér össze az éjszakai fa-psztoréval.
A nemtudom hányadik album (lehet, ez a debut), a Night Shepherd metál zenét tartalmaz rengeteg doom behatással. A zenészek teszik a dolgukat, átlagosan. Se nem jól, se nem rosszúl. Az ének is rendben van, addig a pontig, amig nem akar többet énekelni a srác, mint amire képes. Nagyon kellemes orgánuma van egyébként, de a magasabb régiókhoz nincs köze, ámde a mélyfekvésű üvöltések is csak erölködésnek hatnak.
A lemez elég közepes. Nem fogja sarkaiból kiforgatni a doom metal világát, de még csak meg se fogja rázni.
Ennél azért több kell ahhoz, hogy ne csak az a törzsgárda járjon el a koncerteker, akik eléggé elfogultak, és ne csak az a pár fanatikus vegyen Cd-t, akinek nencs már mire költenie.
Get Stoned! Jelezzétek, ha kell az anyag!
A Bugul-Nozról szóló információt Salem oldalán találtam: Annwn