A Budd egy zenekar, méghozzá ausztrál. A Bud egy sör és amcsi. A Jawa pedig egy motorkerékpár márka. A salakmotorosok körében népszerű és legendás.

  Régóta nem posztoltam semmit, de van egy nagyon jó mentségem. Két, majdan adófizető polgárral ajándékoztuk meg a Magyar Államot. Vincével és Irisszel. Most van némi szusszanásnyi időm és úgy gondoltam, bemutatom neketek azt az albumot, amit előszeretettel hallgatok mostanában.

  A Budd 1992-ben jött létre, kiadott pár demót és Ep-t, majd 1998-ban jegelték. Most 2010-re úgy gondolták a srácok, kiadnak egy lemezt. És lőn.

  A Jawa lemez nagyon izgalmas, stoner és lebegős részek váltogatják egymást, nagyon finom kohézióban, pusz még a nagyon minimál, de jól eltalált énekdallamok is összeállnak a zenével. Gyakorlatilag bármikor, akárhányszor lejátszhatod, akkor se lesz unalmas. Mindig találsz magadnak új és új felfedeznivalót.

 Esetleg, ha valaki birtokolja az alábbi Budd anyagokat, azt nagyon szeretném meghivni egy unicumra.

 Ecstatic Peace (92), Yak Fat (93), Naf (94), Prana (95), Ovit (98)

 Get Stoned!