Nemrég találkoztam Ducsman cimborával és sörözés közben felvetette, hogy ezt a stonerblog dolgot lehetne bővíteni is egy kicsit. Vannak bizonyos filmek, amiket többé-kevésbé párhuzamba lehetne állítani a stoner érzésvilággal. Itt most nem feltétlenül csak a zenéről szólhat, hanem magáról a feelingről.

 

Abban maradtunk, pár üveg ser után, hogy összeszed néhány filmet és ír róluk néhány sort ide hozzánk, mint "vendégíró". Olvassátok hát a Stonerfilmek sorozatát.

 

 

 

Mi vezetett idáig? JB és KG barátsága jóval korábban kezdődött, még mikor együtt színészkedtek a Tim Robbins által létrehozott színi társulatban. Miután legjobb barátokká váltak, 1993-ban megalapították a Tenacious D (röviden „The D”) nevű zenei formációt, amivel hadat üzentek a sátánnak, aki 2006-ban érkezett el hozzánk. Persze a történetük sokkal több fordulattal rendelkezik, azonban a film ezt még izgalmasabban tálalja.

 

Mi is az a P.O.D.? A Végzet Pengetője a legördögibb dolog, ami a földön valaha létrejött egy középkori varázsló keze által. A pengető kézről-kézre járva olyan zenészeknek volt hű társa, és adta a tudást a kezükbe, mint Eddie Van Halen (Van Halen), Angus Young (AC/DC), Pete Townshend (The Who) és Randy William Rhoads (Ozzy Osbourne), mígnem főszereplőink rá nem jönnek erre. Elindul hát a rockzenészek Szent Gráljának, A Végzet Pengetőjének keresése.

 

Miért is stoner film a Tenacious D: The Pick Of Destiny? A filmet mindenekelőtt meg kell nézni. Méghozzá eredeti nyelven, szükség esetén felirattal kiegészítve. A szinkron kiírtja belőle azt a szellemet, amit Jack Black és a többi szereplő visz bele. Egy olyan világot tár elénk a film, ahol tényleg egy gitárpengetőn múlik az emberiség és a világ sorsa. Ha a gonosz kezébe kerül, örök sötétség, és a sátán uralma veszi kezdetét. Persze mielőtt végleg eljönne a végső harc, a varázslatos gombákkal teli erdőben találkozhatunk a jetivel, nyomhatunk egy borzalmas koncertet egy házibuliban, betörhetünk egy múzeumba, amit a világ talán legfigyelmetlenebb őrei őriznek, és autós üldözésbe keveredhetünk a rendőrökkel, amit aztán egy amolyan Hazard megye lordjai ugratással zárhatunk le. Ezt követően szemben találjuk magunkat a sátánnal, akinek alkut ajánlhatunk, és kiharcoljuk az emberiség győzelmét, és hogy fizesse a lakbérünket.

 

A filmet Liam Lynch (zenész, író és rendező) jegyzi. Liam Lynch egy Eagles of Death Metal és egy QotSA albumon is feltűnt korábban. A film 6,8-as értékelést kapott az imdb-n, amiért szerintem nem kell szégenykeznie, mivel egy rétegfilmről beszélünk.

 

 

Nem utolsó sorban a film zenéjéről is kell pár szót ejteni, hiszen amellett, hogy nagyszerű, maga a film sem létezhetne nélküle. Kyle Gass gitáristenség, és az aranytorkú Jack Black mellett több nagy név is közreműködött a lemezen. Az egész albumot Dave Grohl (Nirvana, Foo Fighters, Queens Of The Stone Age, Them Crooked Vultures) dobolta fel, aki magát a Sátánt is megszemélyesíti, és még énekel is a nevében. Ronnie James Dio és Meat Loaf a lemezen kívül természetesen a filmben is feltűnik, előbbi saját magát alakítja, utóbbi a fiatal JB apját. A lemez 15 tracket számlál, kezdve egy igazi rock balladával, a Kickapooval. A Classico alatt megbizonyosodhatunk arról, hogy KG valóban jól tud gitározni. Később a History című számban foglalják össze röviden a banda történetét. Az albumon található egy az amerikai kormányt fikázó szám is, ami a filmben viszont nem szerepel. A Master Explodert igazán jóra sikerült JB-nek megálmodnia, majd a következő szám, a jeti-dallal bizonyítják be, hogy nem teljesen normálisak, de ez egyáltalán nem jelent problémát. Az utolsó öt szám pedig egy katarzis; súlyos, mégis pörgős riffek, szólók, dobtémák és rengeteg kiabálás jellemzik ezeket a számokat. Szerencsére ez a filmzene önállóan is megállja a helyét, bárhol, bármikor. A Beelzeboss végén szerintem nincs olyan, aki ne tudná magát újra és újra beleélni a Sátán elleni harcba, és Jack Black-kel együtt énekelni, hogy „We are the D!”.

 

Még talán említést érdemel az is, hogy Jack Black és Kyle Gass a Pick of Destiny filmet megelőzően egy pár epizódos HBO-s sorozatot is készített, amit egy koncertfelvétellel kiegészülve mostanában csak úgy neveznek: The Complete Masterworks. Az.

 

 

FlDutchman