Most, hogy kint ücsörögtem az esőben a szaletli alatt, elkezdtem hallgatni egy számomra nagyon kedves albumot. Gyorsan kinyitottam egy kis bort és fröccsként elkezdtem iszogatni. Miközben élveztem a bor savanykás ízét és a szénsav csiklandozását rájöttem, hogy a Solitude Aeturnust nem értékelik kellőképp. Az Alone a maga nemében egy minden ízében tökéletes alkotás.
Az egy dolog, hogy ez a kedvenc lemezborítóm, de az a legfurcsább, hogy bármilyen hangulatom van, azt fel tudja erősíteni. Mélázgatásomban jobban elmerülök, boldogságom pedig megosztanám a világgal, annak ellenére, hogy sem a lemez külcsíne, sem a belbecse nem egy vidámra sikeredett alkotás.
Magáról a zenekarról nem akarok semmit sem mondani, aki akarja az nézzen utána a wikin. A számokat sem akarnám külön-külön kielemezgetni, mert nem érdemes, annyira egységes itt minden. A zene nagyon szép. Sokan doom metálként jellemeznék őket. Az az ő dolguk. Minden nagyon eltalált, az ének, a sound, a dallamok, a riffek... egyszóval MINDEN.
Azt a sztorit viszont el kell mesélnem, mi történt az énekessel pár évvel ezelött. A nagynevű és jó muzsikusokból álló Candlemass felvett egy albumot 2005-ben Candlemass címmel a legendás Messiah Marcolinnal. Szerintem legendásan furkó egy pasi. Aztán elkezdtek dalokat írni és már csak az ének volt hátra, mikor ezt a szarfaszút nem találták sehol. Annyira el volt telve magától ez a faszi, olyanyira pökhendi volt, hogy azt üzente a többieknek, hogy tisztában van azzal, hogy a rajongók vele tudják csak elképzeni a következő lemezt. Sőt az ő énektudása és hangja nélkül nem készülhet el új lemez és majd jelentkezik, ha kedve van hozzá. Mindenki nagyon szomorú volt, pláne az együttes többi tagja, akik nagyon sok energiát fektettek bele a már majdnem kész műbe. Majd mindenki nagy örömére jött Robert Lowe a Solitude Aeturnus énekese és felénekelte pikk-pakk a Szürke szigetek királyát. Olyan jól sikerült, hogy azóta vele készítik el az aktuális lemezeket.
Hát ennyit arról, milyen nagyszerű muzsikusok zenélnek a Solitude Aeturnus nevű zenekarban. Akinek füle van, hallja meg!
